Hazudd, hogy szeretsz - Dean szemszögéből (befejezett)

2. Az a szőke srác

- Láttad azt a szőke srácot, aki a szomszédba ment be az imént? – kérdezte nővérem azon a hangján, ami arra utalt, hogy bejön neki a látvány. – Olyan cuki! Sokkal cukibb nálad!

Lassan odasétáltam az ablakhoz, és kinézve láttam egy idegen kocsit a szomszéd feljárón.

- Haley barátja – mondta anyám rám pillantva. – Kedves fiúnak tűnik, bár nem mondanám, hogy összeillenek.

- Az ellentétek vonzzák egymást – bölcselkedett Lissa. – Pech, Dean, ezt elszalasztottad!

- Egyáltalán találkoztál már Haleyvel? – kérdeztem tőle.

- Még nem – felelte. – De tervezem, hogy átmegyek valamikor.

- De ha nem találkoztál vele, miért csesztetsz folyton?

- Mert már most tudom, hogy anyának igaza van, öcsikém! Szakítani fogsz Pattyvel, aztán majd sírsz Haley után, és majd azt mondod nekem: sajnálom, drága nővérkém, hogy nem ragadtam meg akkor a lehetőséget, amikor még volt esélyem életem szerelménél.

- Aha – hagytam rá.

Nem mintha Lissa szavai utat találtak volna a fejembe, de rágni kezdett a bűntudat. Haleynek barátja lenne? Ezt anyám egyszer sem említette, viszont később én magam láttam a tagbaszakadt szőke srácot, amint kinyitja előtte a kocsiajtót. Nyilván randizni mentek.

De ha Haleynek van pasija, akkor miért flörtölt velem? És még kézenfekvőbb kérdés, miért csináltam úgy az elmúlt napokban, mintha láthatatlan lenne? Ez több mint rohadékság volt a részemről, hiszen akárhányszor láttam, mosolygott rám, és integetett, én meg igyekeztem olyan gyorsan elhúzni a belem a közeléből, ahogy csak tudtam. Közben meg pasija van.

Felmerül a kérdés, hogy a kis flörtölése a múltkor, csak az volt, ami? Egyszerű flörtölés hátsó szándékok nélkül, élvezetből? Rájöttem, hogy egy óriási barom vagyok, aki ráadásul még bunkó is.

Eldöntöttem, hogy megint beszélek majd vele, és most próbáltam annak venni a flörtölését, ami. Egyszerű játéknak, ami nem is volt olyan rossz ötlet. Bár kissé kényelmetlen helyzetbe kerültem, amikor bűnbánóan bevallottam, hogy azért tartottam távol magam, mert azt hittem fel akar szedni – azt hitte a fogaimra tett megjegyzés miatt, pedig az csak kicsit zavart, alig egy óra a tükör előtt, és meggyőztem magam, hogy nem vészesek –, azért meghívattam magam a házba, ahol, mint kiderült, tényleg voltak rajzok.

Pár dolog ki is derült aznap Haleynél. Az első, hogy a játékos, flörtölős énje lecsitul egy hosszabb beszélgetés közben. Egy kedves, okos, vonzó lánnyal beszélgettem el az időt annyira, hogy Pattynek kellett elrángatnia onnan. A második, hogy az anyja tehetsége akkora nyomást helyez rá, hogy lekicsinyli a saját képességeit, az a rajz, amiről beszélt még az én szememmel is tökéletes volt. A harmadik, hogy Patty jelenetére olyasfajta véleménye kezdett lenni a barátnőmről, amit én sem tagadhattam száz százalékosan, de azért elég dühítő volt Haley pillantása, mintha azt kérdezte volna, mit csinálok egy olyan lánnyal, mint Patty.

Hirtelen én sem értettem, de éjjel meg is kaptam a büntetésem ezért, megzúzódott nyakkal, masszív rosszkedvvel, és azzal a gondolattal ébredtem, hogy tényleg meg kell szabadulnom ettől a féltékeny hisztérikától. Épp a kocsimhoz tartottam egyik legjobb haverom, Zach válogatás lemezéért, amit ő filccel meg is jelölt Szex-zenének (és még működött is, ha az ment a kocsiban, mindig volt szex), amikor valami lányhangot hallottam.

- Csak tedd meg értem! Menj már!

Fél szemmel láttam Haleyt, de nem fordultam oda, kíváncsi voltam, hogy mit és kinek a kérésére kell megtennie. Hozzám volt köze, mert Haley rögtön odajött. Felé fordultam, ráköszöntem, és megkérdeztem, mi járatban, mintha nem hallottam volna annak a valakinek a hangját.