Szerencsére nem kellett túl durva eszközökhöz folyamodnom, ha be akartam jutni Haleyék házába. A konyhaablak résnyire nyitva volt, csak fel kellett tolnom, hogy bemásszak. Haleyre a szobájában találtam rá, hallhatta, hogy jövök, mert könnyáztatta arccal nézett fel az ágyáról, majd amikor beléptem, megkísérelt elmenekülni. Elfutott volna előlem!
Kábán kaptam el, és mivel hirtelen nem tudtam mást csinálni, magamhoz szorítottam azt a kis könnyes képű, érthetetlen csodabogarat, akinek fogalma sincs róla, hogy mennyire könnyen térdre tud kényszeríteni. Egy darabig hadakozott a karjaim ellen, aztán hagyta, hogy átöleljem.
– Te ostoba, buta lány! – mormoltam a hajába. – Mégis mit gondoltál?
– Engedj el! – kérte közömbös hangon.
Nehezen, de megtettem.
– Tévedsz! – kezdtem a vallomást, mire rám villantotta a könnyektől csillogó szemeit. – Sajnálom, Haley, de az egész tegnap este csak egy megrendezett színjáték volt. Nem cseréltelek el, és Gemmát is csak azért csókoltam meg, hogy féltékeny legyél. Hülye ötlet volt.
– Hülye ötlet? Hazudsz, Dean! – hátrált el tőlem dühösen szipogva. Olyan törékenynek látszott, olyan szomorúnak tűnt, hogy egészen nagy rohadéknak éreztem magam. – Tudom, hogy Gemma volt az eredeti partnered! Tudom, hogy az övé volt a hotelszoba és a virágok!
Mintha féltékenységet hallottam volna ki a hangjából. Azt biztosra tudtam, hogy nagyon zavarta a gondolat, hogy Gemmával esetleg összejöttünk.
– A hotelszoba Zach-é volt, azt a virágot pedig anyám neked vette a ruhához, te bolond! Ne csináld ezt, beszéljük meg rendesen! – kértem. Már egészen a falig hátrált, és ott egyik lábáról a másikra állt. Mezítláb volt, a kis lábfejein egész csomó ragtapaszt láttam. – Mi történt a lábaddal? – szörnyedtem el.
– Feltörte a cipő – mondta, és úgy tűnt, velem ellentétben őt nem érdekli, hogy miattam történt az egész. Én erőltettem rá azokat a cipőket, miattam volt csupa fájdalmas seb a lábán. – De kié volt az a ruha? Nem Gemmáé, mert neki nem lett volna jó. Kié volt? – A remegő ajkaiba harapva várta a válaszát, mintha csak a ruha számítana. És talán számított is.
– A tiéd, Haley – mondtam az igazat. Nem érdekelt, mennyire tűnők szánalmasnak, de Haley amúgy is megrázta a fejét.
– Ne hazudj nekem!
– Az a te szokásod, Szépségem! – emlékeztettem elfintorodva, majd vállat vontam. Tudja csak meg. – Én nem hazudok. Neked vettem a ruhát, hogy ne mondhasd, hogy azért nem jössz el velem, mert nincs mit felvenned. Megvan a számla is, ha nem hiszed el.
– Gemma volt a partnered! – rázta a fejét. – Vele akartál menni!
Féltékeny Gemmára? Hát tényleg féltékeny! Hihetetlen módon megkönnyebbültem a gondolatra, és felé indultam, de ijedten távolabb lépett az ellenkező irányba, így megtorpantam. Megint őzikének látszott, én meg a mocskos vadász voltam, aki kitépni készül a szívét. Nem értettem, hogy hiheti ezt még mindig.
– Gemma volt a partnerem, de csak azért, mert Matt megkért rá, hogy vigyem el – magyaráztam. – Viszont én téged akartalak elvinni, ezért végül Zach vitte Gemmát.
– Jeff elmondta, hogy régóta tetszik neked Gemma! Vele töltötted az éjszakát!
Jeff mondta. Képtelenség, hogy annak a mocsoknak higgyen, és ne nekem! Hogyhogy annyival megbízhatóbbnak találja azt a gennyládát?

CZYTASZ
Hazudd, hogy szeretsz - Dean szemszögéből (befejezett)
RomansHazudd, hogy szeretsz írásom Dean szemszögéből, a történet ugyanaz csak tükrözve. Érdemes elolvasni az eredetit, mert nem mindegyik beszélgetést és jelenetet tettem bele Dean szemszögébe, van ami csak említés szintjén jelenik meg.