Hazudd, hogy szeretsz - Dean szemszögéből (befejezett)

17. A mézeshetek után

A Haleyvel töltött napok lassan hetekké álltak össze, és én azon kaptam magam, hogy talán túlbonyolítom az életemet. Az első időkben egyszerűen működtünk, azt a nyolc órát leszámítva, amikor ő dolgozni járt az építkezésre, együtt voltunk egész nap. Szeretkeztünk, randizgattunk, szeretkeztünk, eltöltöttünk némi időt a barátainkkal vagy a családunkkal és még többet szeretkeztünk. Voltak napok, amikor csak kajálni keltünk fel, sőt amikor olyan előrelátó voltam, hogy készítettem ki egy kis harapnivalót, még akkor sem. Ez jó volt.

Az első hét után Haley kitalálta, hogy lehetne külön időnk is, mert igaz, együtt járunk, azért nem kéne egymás életére telepedni a nap huszonnégy órájában. Ez kissé bántott, de igaza volt, eltölthettem néha egy kis időt Mattel és Zach-kel is, ő pedig Xboxozni ment Sylhez vagy épp keresett egy helyet, ahol belemerülhet a rajzolásba. Ez amolyan magányos dolga volt, úgyhogy igyekeztem nem zavarni közben, bár nem voltam biztos benne, egyáltalán észrevenné-e a jelenlétemet. Néha kellettem neki, mert engem is gyakran rajzolt, de aztán sokszor elküldött, mondván, csukott szemmel is lát engem, nem kell, hogy ott unatkozzak mellette.

A második héten valami más is megváltozott, Haley szokatlanul csendes lett. Először arra gondoltam, az együtt töltött idő alatt már megbeszéltünk mindent, amit csak lehetett, de aztán feltűnt, hogy mindenki mással olyan, mint szokott lenni, vidám, csevegő, kuncogós, viszont amikor érte mentem, átváltott abba a csendes és komoly önmagába, mintha kicserélték volna. Persze ha megcsókoltam ugyanolyan édesen és őszintén simult a karomba, mint bármikor máskor. Így ennek sem tulajdonítottam akkora lehetőséget, főleg, hogy Zach ezt mondta.

– Ez nem tök természetes a mézeshetek után? – Igyekeztem csak Mattnek beszélni a dolgokról, hiszen Zach-et eleve nem érdekelte, meg amúgy is Haley pártján állt, bármit mondtam, de úgy tűnt, jobban fülel, mint hittem volna.

– Mézeshetek? – horkantottam, holott volt valami megkapó a kifejezésben.

– Emily nem változott semmit – jegyezte meg Matt Zach-re sandítva. – Ugyanolyan édes, mint bármikor.

Zach úgy tett, mintha kidobná a taccsot.

– Azért, mert ti nem vagytok együtt nulla-huszonnégyben, de Deant alig lehet lerázni, amikor kicsit lógni akarok Haleyvel.

– Együtt töltötök egy egész éjszakát – mordultam rá. – Szerinted ezt rajtam kívül, melyik barom hagyná a barátnőjének?

– Szerinted már nem egészséges, ha hagy neked egy kis teret? – kérdezte Zach. – Állandóan vele akarsz lógni? Éjjel-nappal?

Ezt úgy kérdezte, mintha természetellenes lenne, pedig nem volt olyan rossz ötlet. Haley sosem volt unalmas, ha épp nem csináltuk semmi mást, csak feküdtünk egymás mellett, akkor is el tudtam szórakoztatni magam a haját figyelve, vagy épp a különböző kedvenc helyeimet bámulva a testén. Akárhogy is számoltam, alig két hónapom volt még Haleyvel, igenis ki akartam használni minden másodpercet, amit vele tölthetek. Csak hát túl sok volt neki.

A harmadik héten valami nagyon meglepő dolgot csinált az ágyban, és amikor vigyorogva megkérdeztem, mégis honnan vette, csak a nyakamba csókolt, és azt mondta:

– Szeretném izgalmasabbá tenni!

Addig azt hittem, elég izgalmasak vagyunk, de Haley bebizonyította, hogy tudunk fejlődni. Álszent lennék, ha azt mondanám, nem élveztem mind, de igenis voltak olyan pozíciók, amik után jóformán felkelni sem tudtam az izomláz miatt. Haleyről nem is beszélve, néha nekem kellett bedugni egy kád forró vízbe, miközben neki a fáradtságtól majd leragadt a szeme.