Hazudd, hogy szeretsz - Dean szemszögéből (befejezett)

10. Rosszfiú a gyakorlatban

Haley apja úgy bámult rám, mintha pontosan tudná, hogy mit műveltem a lányával, és rohadtul nem tetszene neki a képem. Ezt valamilyen szinten megértettem, hiszen nyilván sosem feltételezné az imádott lányáról, micsoda ajánlattal élt alig pár perce.

Haley hátulról belém ütközött, amikor megtorpantam, apró kezét bizalmasan érintette a hátamhoz, és röpkén végigsimított rajta, ahogy mellém lépett.

- Anya, apa! – kezdte édes, elbájoló hangon – Hazaértetek?

Mintha maga lett volna a két lábon járó ártatlanság, és a francba is, igazán nem csodáltam, hogy az apja még mindig meg akart ölni a tekintetével.

- Jó napot – próbáltam elővenni valami ártatlan képet. – Elviszem Haleyt a szalagavatómra, ha nem bánják. – Ez az, csak lazán, mintha nem is az ágyba igyekeztünk volna.

A pasas pupillája összeszűkült, mint Mattnek, mielőtt elönti az agyát az ideg.

- Haley, kicsim, gyönyörű vagy! Honnan vetted ezt a ruhát? – Karen látható örömmel az arcán lépett a férje elé, és megcsodálta Haleyt.

- Dean hozta – mormolta ő. Mindkét szülő rám nézett, az anyja csodálkozó, az apja gyanakodó pillantással.

- Lissától kértem kölcsön – hazudtam végig sem gondolva. Utáltam hazudni, meg eleve rühelltem a hazug embereket, így hirtelen Haleyre is neheztelni kezdtem, amiért miatta kell ezt tennem. Játssza itt a legártatlanabb kislányt a világon, közben meg úgy csavar az ujjai köré, ahogy csak akar! Miért hiszi, hogy megteheti velem?

Persze ezt tudtam, azért mert hagyom, hogy az ágyékom irányítson, nem pedig a józan eszem.

- Még haza kell ugranom valamiért, aztán visszajövök érted – mentettem ki magam végül, és lesütött szemekkel, hátamban Haley apjának gyilkos pillantásával sietve elhagytam a házat.

A francba, akkor is megkeményítem magam, ha beledöglöm! És természetesen nem testi értelemben értem, gyakorlatban leszek kemény, megmutatva Haleynek, hogy nem uralkodhat rajtam, nem parancsolhat a lábai elé, mint egy kutyát. Oké, lehet, hogy kicsit túlgondoltam, de kellett ez, az kellett, hogy dühös legyek megint, és ne hagyjam magam.

Odakint felhívtam Zach-et.

- Minden készen áll? – kérdeztem.

- Haver, tudod milyen nehéz hotelszobát szerezni az utolsó pillanatban? Komolyan mondom pazarlás lesz nem használni, amikor mindenki más kufircolni fog!

- Akkor használd! – horkantam fel. – A lényeg, hogy szereztél kulcsot, nem?

- Igen.

- Akkor ott találkozunk...

- Várj! Van még valami... – hallgatott el.

- Mi? – kérdeztem megfeszülve.

- A pletyka – jelentette ki drámaian. – Mutálódott!

- Beszélj értelmesen! – förmedtem rá.

- Jeff is terjeszti – kezdte. Jeff? Rühelltem a srácot. Mindketten utáltuk. – Az a legújabb, hogy beleszerettél Haleybe, és valami szánalmas kutyaként vonyítasz utána, miközben ő le sem szarja a fejedet, csak néha odavet egy csontot. Tudja, hogy lefeküdtetek, aztán ő eltűnt. Olyasmit is mondott, hogy biztosan, mert béna vagy az ágyban! – hördült fel, mintha ez bántaná leginkább.

- A szokásos rohadékságai – mormoltam nyugodtnak tűnő hangon, de valójában tomboltam.

Ha Jeff tudja, akkor mindenki tudni fogja, aki csak meglátja Haleyt az oldalamon. Konkrét bizonyítéka lesz a lúzerségemnek, annak, hogy ha szerelmes nem vagyok, valami mániámmá vált ez a lány, akinek még csak nem is kellek úgy igazán. Fel lehetett izgatni persze, de ez nem az, amit akartam.