Hazudd, hogy szeretsz - Dean szemszögéből (befejezett)

16. Új szabályok

Idegesen álltam Haley apjának gyilkos pillantását, de nem volt más választásom. Haley az enyém volt, vadabb dolgokkal is megküzdöttem volna érte, mint az a pasas. Másrészről van durvább dolog, mint egy indulatos, az egyszem lányát védelmező apa, aki tudott minden egyes rohadékságról, amit elkövettem a lánya ellen? Nagy szarban voltam.

– Beszélj! – förmedt rám.

Nem éppen így értelmeztem a beszélnünk kell négyszemközt mondatát, de nem volt mit tenni.

– Miről, uram? – kérdeztem a lehető legudvariasabb hangomon.

– Kezdetnek arról, mit keresett nálad a lányom egész éjszaka!

– Nem velem volt – mondtam az igazat. Pislogás nélkül meredt rám, én meg igyekeztem ártatlan pofát vágni. Még akkor is meg kellett erőltetnem magam, ha igazat mondtam, márpedig azért, mert terveztem egy-két dolgot a lányával.

– Akkor mit keresett a lányom nálad az előbb?

– Behívtam.

– Miért?

– Hogy beszéljek vele.

– Miről?

– Kettőnkről.

– Van olyan, hogy kettőtök? – horkant fel.

– Mindig is volt – vágtam rá.

Mély levegőt vett, és úgy nézett rám, mintha olyan bűzölgő kupac lennék, mint amilyet a környékbeli kutyák szoktak hagyni a felhajtónkon.

– Nem az én házamban! – mondta fenyegetően.

– Ezt nem tudom megígérni. – Farkasszemet néztünk, és bár én pillantottam félre, kitartottam. – Ott leszek, ahol Haley akarja, hogy legyek. Az az oldalán van.

– És ha megtiltom?

– Megteheti. – Óvatosan visszanéztem az arcára. – De ne tegye, kemény lenne Haleynek. Nem viselné el, ha választania kellene.

– Azt mondod téged választana velem szemben? – hördült fel. Elég biztos voltam benne, hogy nem. De ha mégis, akkor sem hagynám annyiban.

– Nem tudom – mondtam végül. – De szenvedne, és épp eleget szenvedett már.

– Miattad!

– Már megbocsátott – informáltam.

– Rosszul tette!

– Talán.

Újabb csend állt be, és én azon gondolkodtam, mit mondjak, amivel meglágyítom. A francba, nyilván semmit, de mondhatnék olyat, amivel megértethetem magam.

– Szeretem Haleyt, uram. Nem követem el ugyanazokat a hibákat újra! Vigyázni fogok rá.

– Én úgy tudtam, elmész a nyár végén.

– De hazajövök.

– Tudom, mivel szokták hitegetni az egyetemisták a lányokat!

– Én nem vagyok egyetemista – mormoltam.

– De az leszel! – Na, ezzel nem tudtam vitatkozni. De akkor mi van? Rohadtul fogok gürizni, hogy meglegyen a doktori. – Hová is vettek fel?

– A Los angelesi egyetemre.

– Milyen szakra?

– Pszichológia.

– Szóval már előre kigyakoroltad Haleyn, hogyan kell befolyásolni a naiv lányok agyát?