Rendez-vous (Taekook) ✓

vingt-trois [23]

"(...) Azt is mondtad, szerelmesek vagyunk.
És én is mondtam erre ezt-azt, persze.
Ha gondoltam rád, az nem is te voltál.
Hiába újra, így most sem lehetsz te."

Jimin és Yoongi végül még órákig maradtak Taehyungnál velem egyetemben, a különbség pedig csak az volt, hogy én utána is Taehyungnál maradtam. Megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e nála aludni, én pedig, ha akartam volna sem tudtam volna nemet mondani neki. Valójában minden álmom az volt, hogy Taehyungnál maradhassak.

Reménykedtem benne, hogy így alakul majd az esténk, és úgy látszik imáim meghallgattattak.

Amikor még mind a négyen a a nappaliban ücsörögtünk, Jimin és Yoongi, - de főleg Jimin -, elmesélték, hogy hogyan találkoztak és, hogy miképpen jöttek össze. Valójában ez az egész beszélgetés olyan volt, mintha csak Jimin és Taehyung beszélgetnének egymással, addig pedig én és Yoongi kicsit unottan hallgattuk a szövegelést.

Bár aranyos volt nézni Taehyungot, ahogy belelendült a beszélgetésbe.

Később természetesen bocsánatot kértem Yoongitól, amiért olyan durván letámadtam őt, azonban mint kiderült, ő egyáltalán nem haragudott rám, sőt, inkább jót szórakozott rajtam. Tekintve, hogy látta, hogy mindez azért történt, mert féltékeny voltam, megértette a szituációt.

Ebben a pillanatban Taehyung huppant le mellém a kanapéra, miközben egy aranyos, szürke színű cicát tartott a karjai közt. Azonnal felcsillant a szemem, s nem csak azért, mert láttam már néhányszor ezt a cicát az interneten, hanem, mert egyébként is szeretem a macskákat.

- Ő itt Sushi - mosolyodott el Taehyung, miközben minduntalan simogatta a cicát, aki dorombolva bújt a gazdájához. - Brit rövidszőrű. Szeretnéd megsimogatni?

- Persze - mosolyogtam szélesen, miközben óvatosan a cicához nyúltam, ugyanis nem tudtam, hogy mire számítsak tőle.

Nem tudtam, hogy szereti-e az embereket vagy inkább távolságtartóbb, azonban amikor belesimítottam a puha szőrébe, Sushi pedig hangosan dorombolni kezdett, Taehyung halkan felnevetett, s hagyta, hogy tovább cirógassam az aranyos szőrcsomót.

Igazából kicsit sem értettem a macskákhoz. Kiskoromban mindig kutyánk volt otthon, így magától értetődően, az ebeket könnyebben megértettem. Talán emiatt történhetett az, hogy egy alkalommal Sushi farkincáján is végigsimítottam, amely miatt a macska hangosan felnyávogott és még fújt is egyet rám.

- Hé, a farkát ne piszkáld! - nevetett fel Taehyung. - Azt nem szeretik a macskák.

- Akkor inkább a te farkadat piszkáljam? - kérdeztem vissza, mire Taehyung azonnal elhallgatott, majd egy hatalmasat nyelve pillantott el rólam.

Nagyon zavarban volt, az egész arca elvörösödött, s most egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha élvezné az egész szituációt. Lehet, hogy túlságosan is nagy kellemetlenséget okoztam neki?

Taehyung hirtelen felpattant mellőlem, majd Sushit letéve a szőnyegre, kisétált a nappaliból, én pedig a körmömet rágva tekintettem utána. Talán egy kicsit tényleg túllőttem a célon. Bocsánatot kell kérnem tőle, hiszen nem akartam elrontani a pillanatot az értelmetlen perverzkedésemmel, csupán szerettem volna látni a mosolyát és az édes pirulását is.