Rendez-vous (Taekook) ✓

trente-huit [38]

"a parton fekszünk látni ahogy barnulsz
ismerem a bőröd és illatod amibe
mindig egy krém édes szaga ivódott (...)"

Éjszaka nem sikerült túl sokat aludnom, bár igazából nem is terveztem, ugyanis egész éjszaka Taehyungot őriztem a szemeimmel, akármennyire is tudtam, hogy nálam már teljes biztonságban van. Valójában a stressz miatt sem tudtam normálisan aludni, bár annak eszméletlenül örültem, hogy Taehyung egy apró rezdülést sem produkált az alvása közben.

Nyugodt volt. Talán az éjszaka volt az egyetlen menedéke.

Reggel pedig, amikor felébredtem, Taehyung már szintén ébren volt. Nem nézett rám, a mennyezetet bámulta, én pedig egyelőre nem tudtam, hogy hogyan kéne hozzá közelednem, s, hogy közeledjek-e hozzá egyáltalán. Aggódtam amiatt, hogy esetleg tőlem is félne.

- Jó reggelt - suttogtam halkan, majd óvatosan Taehyung arca felé nyúltam, hogy megsimíthassam őt, azonban a modell elhúzott ajkakkal elhúzódott tőlem, az én szívem pedig abban a pillanatban tört össze darabjaira. - Ne haragudj.

- Ne haragudjak? - kérdezett vissza gúnyosan, majd még jobban elhúzódott tőlem. - Tegnap kishíján megerőszakoltak engem, erre te csak annyit tudsz mondani, hogy ne haragudjak!?

- Taehyung... - próbáltam csitítani őt lágy hangon, miközben az egész testemmel felé fordultam.

- Honnan ismert téged az a férfi? - kérdezett rá Taehyung összeszorított ajkakkal, s tudtam, hogy már csak egy nagyon kicsi kell neki ahhoz, hogy kitörjön belőle a sírás. - Honnan tudta, hogy hogyan kell felhívjon téged? Hm?

- Engedd, hogy megmagyarázzam! - kértem tőle kétségbeesetten, azonban Taehyung ellentmondást nem tűrően megrázta a fejét.

- Először ezekre a kérdésekre válaszolj, s majd utána eldöntöm, hogy meghallgatom-e a hazugságaidat vagy sem! - rivallt rám könnyezve, én pedig legszívesebben a védelmet nyújtó ölelésembe vontam volna őt, azonban tudtam, hogy úgyis elhúzódna tőlem.

- Tegnap mutattam volna meg neked, hogy hol dolgozom - kezdtem be beharapott ajkakkal. - Megmutatni szerettem volna, de most nincs más esélyem, minthogy elmondjam neked. Szóval, én igazából randiguru vagyok, és az ügyfeleknek segítek becserkészni a kinézett személyüket. Yeosangot onnan ismerem.

- M-mi? - kérdezett vissza Taehyung teljesen összezavarodva. - Yeosang az ügyfeled volt? - bólintottam egyet. - De akkor... ez azt jelenti, hogy csak azért kerültél közelebb hozzám, mert ez volt a munkád?

- Esküszöm, hogy az elején még erre ment ki a játék, de később eszméletlenül szerelmes lettem beléd - kezdtem magyarázkodni hevesen és kétségbeesetten. - Az elején azt hittem, hogy csak azért sündörgök körülötted, mert Yeosangnak segítek, azonban rendeztem magamban az érzéseimet, és rájöttem, hogy valójában mindvégig kedveltelek téged.

- És most azt várod, hogy mindezt el is higgyem neked? - kérdezett vissza Taehyung dühösen, miközben erősen tisztította meg az arcát a könnyeitől. - Ha annyira szerelmes vagy belém, akkor miért nem mondtál erről semmit? Azt hitted, hogy életünk végéig elhallgathatod előlem azt, hogy segítettél ennek az elmebetegnek közelebb kerülni hozzám? Jungkook, felfogod, hogy mit tettél?

- Nem tudtam, hogy Yeosang ilyen dologhoz folyamodna - temettem a tenyereim közé az arcomat. - Én... én egyszerűen csak a munkámat végeztem! Esküszöm, hogy többször is megpróbáltam leállni, még a szerződést is fel akartam bontani, azonban Yeosang minden egyes alkalommal a kirúgatásommal fenyegetőzött. Az Isten szerelmére, még a főnökömmel is beszélt!