Rendez-vous (Taekook) ✓

trois [3]

"Már észre sem veszem, úgy dúdolom
egy buta popsláger félrehallott szövegét,
úgy húzom át középen a z-t,
és teszek karikát az i-re pont helyett.
Ezeket tőled loptam,
és akármi is lesz velünk, ők maradnak. (...)"

Amikor nekikezdtem ennek az újabb ügynek, nem gondoltam volna, hogy a munkám során ilyen nehéz dolgom lesz, pedig még csak el sem kezdtük normálisan. Yeosanggal elvileg már ma este bevetjük magunkat, amely abból fog állni, hogy ő ismét ellátogat abba a híres-neves bárba, ahol a modellünkkel találkozott, onnantól kezdve pedig csak imádkoznunk kell, hogy Taehyung is felbukkanjon.

50-50 százalék esély van arra, hogy a férfit ott találjuk, azonban úgy gondolom, hogy megéri kockáztatni. Ha mégsem járunk sikerrel, akkor majd holnap újra megpróbálkozunk, ha pedig holnap sem sikerül, akkor majd holnapután. Megígértem Yeosangnak, hogy segítek neki, és nem fogok vereséget szenvedni egy beképzelt modell miatt, aki csak játsza az eszét.

Valamiért kezdett egyre unszimpatikusabb lenni ez a bizonyos Kim Taehyung, annak ellenére, hogy még sosem találkoztam vele. Ha igaz az, amit Yeosang elmondott, akkor egy érzéketlen tuskó lehet, aki azt hiszi, hogy csak azért mert pénzes és, mert modell, bármit megtehet. Meg kéne tanulnia, hogy mások érzéseivel nem játszhat csak úgy, de azt hiszem nekem ebbe nincsen beleszólásom. Nem én akarom megszerezni magamnak, hanem Yeosang; majd ő küszködik vele, ha összejönnek.

Szerettem volna Yeosangot szembesíteni az igazsággal, miszerint nem éri meg ennyit harcolni egy ilyen férfiért. Én megértem, hogy szerelmes és el is fogadom ezt, azonban ő is tudja, hogy nem futhat Taehyung után élete végéig; egyszer fel kell majd adnia, ha Taehyung semmilyen érdeklődést nem mutat az irányába. S mikor, ha nem most kéne abbahagynia? Rengeteg szenvedést megspórolna vele.

Azonban minél többet gondolkodtam ezen a dolgon, rájöttem, hogy nekem semmiképpen sem érné meg, ha elmondanám Yeosangnak az igazságot. Igaz, az is benne van a pakliban, hogy Taehyung idővel szintén belé szeret majd, azonban ennek egyelőre csak nagyon csekély esélyét látom. Ha pedig Yeosang ténylegesen lemondana róla, nekem nem maradna munkám. Vagyis legalábbis az ő ügyét biztosan elveszíteném, azt pedig nagyon nem akarom.

Vagyok elég önző ahhoz, hogy ilyen dolgokat lelkiismeretfurdalás nélkül megtegyek.

Szinte már tűkön ülve vártam Yeosangot, hogy végre betoppanjon az irodámba, ugyanis az ilyen pillanatok szoktak lenni a legizgalmasabbak. Megmutatom neki az összes kütyüt, amit használni fogunk a "bevetés" során, és kíváncsian fogom várni a reakcióját. Nem mindennapi dolgok ezek; vagyis nem minden embernek vannak ilyen eszközei. Ezek a cuccok méregdrágák, ezért is kell hatalmas odafigyelést szentelni rájuk, hiszen, ha valamelyik elromlik, azt általában nekem kell kifizetnem. 

Ebben a pillanatban kopogtak párat az ajtómon, én pedig készségesen nyitottam ki a falapot, hogy fogadhassam az ügyfelemet, azonban, amint megpillantottam őt, megrökönyödve torpantam meg a tevékenységemben.

- Mi a baj? - kérdezett rá Yeosang ijedten, mire én elhúztam az ajkaimat, és azon gondolkodtam, hogy mégis hogyan adagoljam be neki a mondandómat anélkül, hogy megsérteném őt.

- Öhm... nem akarok bunkó lenni, de... - néztem végig rajta -, ez volt a legjobb öltözéked?

Ekkor már Yeosang is végignézett a teljes valóján, azonban úgy látszott, hogy ő nem igazán értette a kérdésemet. Mondhatni egy elegáns öltöny volt rajta, amellyel nem is lett volna nagyobb gond, ha a zakója nem lett volna két számmal jóval nagyobb, - mint amilyenre alapjáraton szüksége lenne -, emiatt pedig teljesen elállt a ruhadarab a testétől. A zakója alatt egy fehér ing volt, amely igaz, jól állt neki, azonban a nyakába kötözött csokornyakkendő hervasztó volt. Hogy nem vettem észre, hogy ez a férfi rettenetesen öltözködik?