Rendez-vous (Taekook) ✓

trente-trois [33]

"(...) láttunk minden időt, de még soha egymást. (...)"

Izgatottan pattantam be a kocsimba késő délután, hogy minél gyorsabban Taehyung munkahelyéhez vezethessek, ugyanis ma volt az első napja a modell cégnél, miután több, mint három évet kihagyott.

Hatalmas mérföldkő volt ez az életében, én pedig egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy ezen a fontos napon ne látogassam meg őt. Szerettem volna neki kedveskedni, és szerettem volna, hogy tudja, én támogatom őt, bármi is történjék.

Eszméletlenül büszke voltam rá, amiért bevállalta azt, hogy ennyi év kihagyás után ismét visszalépjen a bizniszbe. Nem kevés munkával és idővel fog ez járni, de én majd az összes adandó pillanatban ott leszek Taehyung mellett, hogy rám támaszkodhasson.

Jézusom, még a gondolataim is nyálasak! Tényleg visszavonhatatlanul szerelmes vagyok.

Egy egyszerű mozdulattal szálltam ki az autómból a modellcég előtt, és miután a becsomagolt kaját, - amelyet Taehyungnak hoztam -, is magamhoz vettem, egy széles mosollyal az ajkaimon sétáltam be a hatalmas épületbe. Csak ámulni tudtam azon, hogy milyen modern és drága is itt minden, bár ez egy magától értetődő dolog volt, hiszen egy eszméletlenül sikeres cégről van szó.

- Elnézést, uram, Ön itt dolgozik? - állított meg engem egy biztonsági őr hirtelen, engem pedig szinte azonnal levert a víz, és csak mekegve-makogva tudtam neki válaszol.

- Öh, nem... nem, én... a páromhoz jöttem - vakartam meg a tarkómat. - Kim Taehyunghoz.

- Ne haragudjon, de belépési kártya nélkül nem jöhet beljebb! - ingatta a fejét ellentmondást nem tűrően. - Amennyiben nem rendelkezik ilyen kártyával, meg kell kérnem Önt, hogy vagy távozzon vagy várakozzon az előtérben.

- De... - kezdtem volna szabadkozni, amikor is egy ismerős hangot hallottam meg magam mellől.

- Jungkook? - hang forrása felé vezettem a tekintetemet, majd egy hatalmas mosollyal intettem Yoonginak, aki kissé értetlenül nézett rám. - Mit keresel itt?

- Taehyunghoz jöttem - mosolyodtam el, miközben kezet fogtunk egymással. - Ez az első napja, és szerettem volna meglepni őt, azonban arra nem számítottam, hogy csak három lépéssel jutok beljebb az épületbe.

- Nem gond, haver, velem bejöhetsz - legyintett egyet kedvesen Yoongi, én pedig egy hálás mosollyal néztem rá. - Ő velem van - mutatott rám, ezennel a biztonsági őrhöz fordulva, a hórihorgas csávó pedig csak kimérten bólintott egyet, majd az utunkra engedett minket.

- Kösz, Yoongi, életmentő vagy - veregettem meg az említett vállát, és igazán elgondolkodtam azon, hogy az elején hogyan történhetett az, hogy nem bírtam őt.

Azt hittem, hogy egy bunkó, mogorva srácról van szó, azonban amióta közelebb kerültünk egymáshoz, rá kellett jönnöm, hogy Yoongi valójában az egyik legérzelemdúsabb ember, akit valaha ismertem. Igazából csak nagyon jól palástolja a érzéseit.

- Semmiség - vont vállat Yoongi mosolyogva. - Szerencséd van, hogy ma pont itt voltam.

- Te is itt dolgozol? - néztem felé kíváncsian.

- Jézusom, még csak az kéne! - nevetett fel jóízűen, kissé gúnyosan. - Meg is bolondulnék itt a rengeteg piperkőc és kényes modell között. Csak pont errefelé jártam, így gondoltam beugrom Taehyunghoz, és mivel ismernek itt már engem, már rá sem kérdeznek arra, hogy mégis mit keresek itt.

Beszédét hallva csak hangosan felnevettem, aztán pedig hagytam, hogy abba a terembe vezessen engem, ahol Taehyung jelenleg tartózkodik. A szívem a torkomban dobogott, kissé olyan érzésem volt, mintha most először találkoznánk, azonban hiába nem volt ez így, már csak Taehyung gondolatától is felvillanyozódtam.