"Nincs semmi, mi veled vetélkedhetne,
nem létezik más hozzád mérhető - (...)"
A Taehyunggal eltöltött percek és órák felértek a legcsodásabb álmaimmal. Az egész együtt töltött idő azért volt annyira különleges, mert teljesen természetes volt. Ő sem vette elő a bunkó stílusát és én sem izgultam szét a fejemet a vacsora miatt. Csak hagytam, hogy minden a maga rendjén történjen, s talán éppen ezért éreztük mindketten jól magunkat.
Vagyis nagyon remélem, hogy Taehyung jól érezte magát, mert, hogy én igen, az is biztos.
Jelenleg a kanapémon ücsörögtünk egy-egy pohár vörösborral a kezünkben, én pedig mindeközben önkéntelenül is visszagondoltam a közös esténk első felére.
Egyikőnk sem tudta, hogy mit kéne készítenünk vacsorára, így végül úgy oldottuk meg a szituációt, hogy leírtuk az interneten az összes lehetséges hozzávalónkat, s hagytuk, hogy a gép generáljon ki nekünk lehetséges ételeket.
Végül egyik ételajánlatra sem füllött a fogunk, így eldöntöttük, hogy csinálunk valami olyasmit, amelyhez valamilyen szinten mindketten értünk. Taehyung már az elején közölte velem, hogy ő szörnyű szakács, hiszen sosem volt rászorulva arra, hogy magára főzzön, én pedig elhúzott ajkakkal, kínosan mosolyogtam vissza rá, ugyanis én sem voltam egy konyhatündér.
Később mindketten nevetve fogtunk neki összekeverni a csirkehúst a szósszal, melyet én kézzel szerettem volna megoldani, azonban Taehyung egy rosszalló tekintettel lefogta a karjaimat, majd egy megfelelő eszközt nyomott a kezembe.
Azóta is érzem a gyengéd, mégis magabiztos érintését, és a karcsú ujjait, melyek a csuklómra fonódtak.
Végül a közös vacsorakészítést teljes nyugalomban tudtuk megoldani, bár megtörtént párszor, hogy cukkoltuk, esetleg lelocsoltuk egymást csapvízzel; pontosabban azt én tettem Taehyunggal, de ez jelenleg részletkérdés.
A főzőcskézés közben nagy bánatomra nem igazán tudtunk intim helyzetbe kerülni Taehyunggal, egy-egy vállsúrolás vagy lopott pillantás kivételével. Tudtam, hogy még nincs vége az estének, így bőven lesz majd még időm arra, hogy kicsit közelebb kerülhessek a modellhez, éppen ezért ajánlottam fel a csendben való ücsörgést, a vörösborral karöltve.
Oké, egy idő után kezdett zavaró lenni a csend, ugyanis mindketten félénken iszogattuk az italt, s csak néha pillantottunk egymásra, akkor pedig általában elkaptuk egymásról a tekintetünket, azonban nem igazán tudtam, hogy hogyan oldjam fel ezt a hangulatot.
Változtatni szerettem volna ezen, így, hogy kicsit magamon is segíthessek, mosolyogva Taehyung felé fordultam.
- Szóval azt mondod, hogy van ez a csávó, aki egyfolytában zaklat? - kérdeztem rá, magamban pontosan tudva, hogy Yeosangra gondolok, mire Taehyung egy pillanatig teljesen értetlenül nézett rám, de miután fújtatott egy hatalmasat és a szemét is megforgatta, tudtam, hogy rájött, hogy kiről lehet szó.
- Oh, jézusom! - nevetett fel , miközben lenyelt egy nagyot a borából. - Förtelmes az az ember!
- Nem muszáj beszélned róla, ha nem szeretnél - vontam meg a vállamat mosolyogva, pedig egyébként dőzsöltem az érzésben, miszerint Yeosang még csak az "ismerős" zónába sem került Taehyungnál.
KAMU SEDANG MEMBACA
Rendez-vous (Taekook) ✓
Fiksi PenggemarA fiatal randiguru, Jeon Jungkook, új ügyfelet kap, kinek kiszemeltje az ország egykori legtehetségesebb modellje, Kim Taehyung. Jungkook eldönti, hogy megpróbál közelebb kerülni Taehyunghoz annak érdekében, hogy segíthessen az ügyfelének becserkész...