Rendez-vous (Taekook) ✓

bónusz rész [3]

Taehyung szemszöge - a rendőrségi kihallgatás

Búskomor ábrázattal szemeztem a velem szemben ülő rendőrtiszttel, ki egyelőre az eddig megkapott vallomásokat olvasgatta; ha jól tudom, Jungkook már vallott Yeosang ellen, így most én következtem.

- Szóval egy nevet, születési dátumot és szülőhelyet szeretnék kérni - pillantott fel rám a rendőr, én pedig már ettől a néhány szótól is képes lettem volna elbőgni magamat.

Felkészültem arra, hogy elmesélni a velem történteket nem lesz könnyű menet.

- Kim Taehyung, 1995. december 30., Daegu - soroltam fel az információkat magamról, mintha csak egy robot lennék.

- Mielőtt még belekezdene a vallomásába, szükségszerűnek érzem, hogy feltegyek Önnek néhány kérdést - kezdett bele az ajkait elhúzva, s miután én bólintottam egy aprót, ő hümmögött egyet. - Szoros kapcsolatban állt Kang Yeosanggal?

- Nem, egyáltalán - fontam össze magam előtt a karjaimat dühösen, hiszen már csak a gondolat is, hogy én jóban voltam azzal a féreggel, eszméletlenül kihozott a sodromból. - Egy bárban ismerkedtünk meg, egyszer történt köztünk szexuális együttlét, én pedig utána megszakítottam vele a kapcsolatot, azonban ő továbbra is zaklatott engem.

- Zaklatta Önt? - emelkedtek a magasba a szemöldökei a rendőrnek kissé rosszallóan. - És erről miért nem tett bejelentést?

- Mert nem volt bizonyítékom - vontam meg a vállaimat hitetlenül elmosolyodva. - A rendőröknek pedig szokásuk elbagatelizálni a dolgokat. Ön sem gondolhatja komolyan, hogy, ha én meglátogattam volna Önt azzal, hogy van egy férfi, aki nem tud leakadni rólam, tettlegességhez nyúltak volna! Ugyan, nem tettek volna semmit, s meggyőződésem, hogy most sem fognak, éppen ezért nem értem az ittlétem okát.

- Még nem döntöttünk Kang Yeosang sorsáról, bár azt megígérhetem, hogy nem fogja megúszni szárazon - mosolyodott el biztatóan, én pedig csak gúnyosan ciccentettem egyet.

Egy szavát sem hittem el ennek az idióta hájpacninak, ki valószínűleg egész nap fánkkal tömi magát és öt liter kávét dönt magába, most mégis megpróbálja elhitetni velem, hogy igenis segíteni fognak rajtam. Rossz, talán téves sztereotípia, tudom, de abban viszont igazam van, hogy ezek aztán semmit sem csinálnak, csak ülnek a seggükön, és egyfolytában a papírmunkával foglalkoznak.

Papírmunka, na, az van, de az, hogy még veszélyesebb emberek, mint Yeosang szabadlábon vannak, senkit sem foglalkoztat. De persze azt, hogy néhány gimnazista srác lefújta egy elhagyatott épület oldalát graffitivel, úgy oldják, mintha az Egyesült Államok elnökét ölték volna meg.

Gúnyos és szkeptikus vagyok a rendőrökkel kapcsolatban, azonban meg van az okom arra, hogy így álljak a témához.

- Éppen ezért lenne szükségünk az Ön vallomására - döntötte oldalra a fejét a rendőr, s úgy pásztázott engem. - Hogy minél hamarabb eljárhassunk Kang Yeosang ügyével.

- Mennyiben fogadjunk, hogy három nap múlva már szabadlábon lesz egy csekély pénzösszeggel a vállán? - néztem vissza rá gúnyosan, jelen pillanatban pedig egyáltalán nem az volt a célom, hogy a rendőrtiszt idegein táncoljak, csupán kimondtam a véleményemet.

- Megígérem, hogy nem lesz így - sóhajtott egyet a rendőr, én pedig már most tudtam, hogy, ha nem kezdem el nagyon gyorsan mondani a vallomásomat, akkor tényleg nem fog semmi sem történni Yeosanggal.

- Szóval a vallomásom... - köszörültem meg a torkomat, majd körbetekintettem a rendőrtiszt irodájában, amely tele volt papírokkal és üres bögrékkel.