Rendez-vous (Taekook) ✓

cinq [5]

" (...) Mert ha szeretlek, mindenem te vagy,
s lennék örökké én is mindened,
bár sokkal hamarabb kiismered,
akárcsak én, és rádöbbenünk: semmi;
és ezt a semmit kell híven szeretni. (...) "

Frusztráltan járkáltam körbe-körbe az irodámban, miközben az agytekervényeim folyamatosan Taehyungon kattogtak, bár nem egészen jó értelemben, ezt garantálhatom. Ideges voltam, megszégyenült, egy bukott valaki; még arra sem voltam képes, hogy segítsek Yeosangnak, pedig egy olyan emberről van szó, aki elvileg könnyen adja magát. 

Taehyung jól elbánt mindkettőnkkel, bár ő még azt hiszi, hogy csak Yeosanggal tette ezt. S az agyamban már arra készültem, hogy ezt megváltoztassam.

Miután Taehyung nagyon érthetően kijelentette, hogy jobb, ha Yeosang békén hagyja őt, a pénzét a pultra lecsapva kiviharzott a bárból. Olyan műsort rendezett ott, hogy akkorra már az összes ember tekintete Yeosangra terelődött, így inkább szóltam neki, hogy menjen el onnan és jöjjön az irodámba.

Nem gondoltam volna, hogy a modellünk ilyen karakán lesz majd. Egy hisztis, elkényesztetett kis senki, aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. Inkább meg kéne becsülnie, hogy van valaki, aki nem csak a szexre használná őt. Hálásnak kéne lennie, hogy Yeosangot csak jó szándékok vezérlik.

Legalábbis elmondása szerint azok vezérlik őt.

Az agyamban megpróbáltam az összes elfogadható lehetőséget lepörgetni, azonban mindezek után kissé elbizonytalanodtam önmagamban és a képességeimben. Mit csináltam rosszul? Azt hittem, hogy a kedves megközelítés és a figyelmesség majd felkelti Taehyung érdeklődését. Azonban csak rosszabbodott a helyzet.

Nem én vagyok a hibás, Taehyung az.

Ha nem lenne ilyen elviselhetetlen, bunkó személyisége, ha egy kicsit is engedné, hogy valaki, aki kedvesen szólítja meg, közelebb kerüljön hozzá, akkor én sem szenvedtem volna vereséget. Taehyung miatt elvesztettem egy részt a büszkeségemből, az önbizalmamból, ezt pedig nem fogom szó nélkül hagyni.

Nem fért a fejembe, hogy aki ilyen szemet kápráztatóan gyönyörű kívülről hogyan lehet ilyen romlott belülről. 

Bántott a gondolat, miszerint a személyiségét egyenesen utálom, annak ellenére, hogy nem is beszéltem vele személyesen, azonban a külsejéért mégis teljesen oda vagyok. Nem akartam, hogy bejöjjön nekem, nem akartam fantáziálgatni róla, és amíg a fejemben egyfolytában ellenszenvet alakítok majd ki ellene, mindezen dolgok nem is fognak megtörténni, de kár lett volna tagadnom, hogy vonzott a külseje. Nagyon is.

Bárcsak láthattam volna élőben is és nem csak egy monitoron keresztül.

Természetesen azért, hogy kioszthassam őt. Hogy jól beszólhassak neki, amiért Yeosangot megszégyenítette minden ott lévő ember előtt. Szembesíteni akartam a tényekkel; hogy milyen egy öntelt, önző ember, aki leszarja mások érzéseit. Ezért szerettem volna ott lenni élőben, testközelben.

- Megszólalsz még ma vagy jöjjek vissza inkább holnap? - tette fel a kérdést Yeosang gúnytól csöpögő hangon, mire megtorpantam, és felhúzott szemöldökkel, idegesen néztem vissza rá.

- Örülnék, ha nem rajtam vezetnéd le a feszültségedett azért, mert visszautasítottak! - köptem vissza a szavakat frusztráltan. - Nem az én hibám, hogy ez történt.