Taehyung szemszöge - a külön töltött néhány hónap
Egy mély és hosszú sóhaj szakadt ki az ajkaim közül, amikor betoppantam az ideiglenes apartman házamba, amely a következő hónapokban az otthonomként fog szolgálni. Szét sem néztem, valójában nem is érdekelt, hogy milyen luxusszállóba hoztak engem, csupán azt szerettem volna, hogy végre egyedül lehessek.
- Reggel korán indulunk a fotózásra - lépett mellém a menedzserem egy halvány ajakgörbülettel az arcán. - Pihend ki magad!
- Hajnali három van - pillantottam a telefonomra unottan. - Már, ha akarnék sem tudnék aludni.
- Azért próbáld meg - sóhajtotta a menedzserem gondterhelten. - Tudom, hogy nehéz most ez a helyzet, de reggel muszáj ott lennünk a fotózáson. Így szól a szerződés. Utána majd lesz időd pihenni.
- Mindegy, úgy is jót fog tenni, ha elterelődnek a gondolataim - vontam meg a vállaimat nemtörődöm stílusban, majd lehúzva a cipőimet a menedzserem felé fordultam, ki kissé aggódóan nézett vissza rám.
Tudom, hogy sok rossz sztereotípia szól arról, hogy a menedzserek általában nem foglalkoznak a menedzseltjükkel, s, hogy, ha kell, ha nem, dolgoztatják őket, ez nálam szerencsére egyáltalán nem így történt. Én és a menedzserem már évek óta jó kapcsolatot ápolunk egymással, és neki sosem az volt az érdeme, hogy halálra dolgoztasson engem.
Amikor évekre eltűntem a modell iparból, akkor sem hagyott cserben engem; igaz, közben másokat is menedzselt, azonban abban a pillanatban, amikor én visszatértem, ő is csapot-papot ott hagyva tért vissza hozzám.
Ezért eszméletlenül hálás vagyok neki, hiszen nélküle talán nem is tudtam volna talpra állni.
- Szükséged van még valamire? - kérdezett rá egy kedves mosollyal az ajkain. - Esetleg egy barátra?
- Most csak egyedül szeretnék lenni - haraptam be az ajkaimat szégyenkezve. - Ne haragudj.
- Semmi gond, megértem - bólintott egyet beleegyezően. - De, ha bármikor szükséged van rám, csak szólj! A túlsó oldalon lévő apartman az enyém.
- Inkább csak pihenj - mosolyodtam el halványan, hiszen igazán rosszul éreztem magamat azért, mert így elutasítottam a kedvességét és a baráti közeledését, annak ellenére, hogy ilyen aranyos volt velem. - Te is fáradt lehetsz.
- Hát akkor jó éjszakát, Taehyung! - lépett hozzám kedvesen, majd összeborzolta a tincseimet, mintha csak egy aranyos kisgyerek lennék.
Szeretem, hogy mellette csak egy kisfiúnak érzem magamat.
Miután a menedzserem elhagyta az apartmanomat, én a bőröndömet az előszobában hagyva döntöttem el, hogy körbenézek a nem túl nagy, de valószínűleg rohadt drága házikóban. A konyha viszonylag kisebbnek számított, mint például a fürdőszoba vagy a hálószoba, s, amikor megérkeztem az utolsó helyiségbe, inkább nem folytattam tovább az utamat, csak rávetettem magamat a hatalmas franciaágyra, amely egy eszméletlenül frissítő érzéssel járt együtt.
A telefonomat elővéve kezdtem végignézni a közösségi oldalak tartalmát, az első dolog pedig, ami az eszembe jutott az volt, hogy milyen jó is lenne most írni Jungkooknak. Azt írnám, hogy sikeresen megérkeztem Amerikába, hogy ő már most nagyon hiányzik nekem, s, hogy, amint hazaérek, a karjaiba borulok majd.
Csakhogy a helyzet egyáltalán nem ez volt. Nem azért jöttem az Egyesült Államokba, hogy kirándulgathassak vagy, hogy pihenhessek, nem; dühből, szinte már kényszerből repültem ide, azt remélve, hogy a problémáim és a fojtogató gondolataim majd otthon maradnak, azonban ez korántsem így történt, hiszen azok még ide is követtek engem.
BINABASA MO ANG
Rendez-vous (Taekook) ✓
FanfictionA fiatal randiguru, Jeon Jungkook, új ügyfelet kap, kinek kiszemeltje az ország egykori legtehetségesebb modellje, Kim Taehyung. Jungkook eldönti, hogy megpróbál közelebb kerülni Taehyunghoz annak érdekében, hogy segíthessen az ügyfelének becserkész...