Rendez-vous (Taekook) ✓

dix-sept [17]

"(...) hogy lyukasra nézzem egyszer a tested, és ölembe zuhanjon helyetted az éj (...)"

Feszültebb már nem is lehettem volna. A gondolat, miszerint Yeosang bármelyik pillanatban megjelenhet a bárban, Taehyung oldalán, eszméletlenül feldühített. Próbáltam meggyőzni őt arról, hogy ma este mégsem lenne jó döntés ismét Taehyung mellett kikötnie, azonban az igazat megvallva, nem tudtam felhozni erős kifogásokat a védelmemre, így most itt tartunk.

Szinte szétvetett az ideg, ha arra gondoltam, hogy Yeosang akár a modell ötméteres körzetébe merészkedik. Tudtam, hogy eme kívánságom kivitelezhetetlen, hiszen pont azért megy majd a bárba, hogy Taehyung közelében legyen, azonban mégsem tudtam levezetni a hatalmas frusztrációmat.

Mindent úgy akartam tenni, hogy az senkinek se legyen feltűnő, azonban akárhányszor Taehyung szóba került - márpedig ez elég gyakran történt meg -, nagyon nehezen tudtam uralkodni magamon.

Mindenkitől védelmezni akartam Taehyungot, bár most már így visszagondolva, talán saját magamtól kellett volna ezt tennem.

Yeosang megdobott egy üzenettel, miszerint megérkezett a bárba, bár én ezt már egy kicsit hamarabb is tudtam, ugyanis már vagy egy fél órája bekapcsoltam a kamerámat és a fülhallgatómat is.

- Rendben, ott van - szusszantottam egyet, amikor észrevettem a bárpultnál ülő szépséget.

- És most mit csináljak? - kérdezte egy kicsit kétségbeesetten Yeosang, én pedig áldtam az eget, hogy most nem láthat engem, ugyanis olyan szinten megforgattam a szememet, hogy az majdnem fennakadt.

- Hát például add oda neki azt a szál rózsát, amit a sarki boltban vettem - válaszoltam kicsit mogorván, azonban szerencsére mindezt Yeosang nem vette észre.

Olyan stresszben volt, hogy szerintem azt sem vette volna észre, ha bomba robbant volna mellette.

Yeosang lassan közeledni kezdett Taehyung felé, én pedig kivételesen full kussban figyeltem a lépteit, majd inkább az ezüstre vezettem a tekintetemet. Ismét whiskey-t iszogatott, és ismét csodásan festett, bár ezekkel anélkül is tisztában lettem volna, ha nem pillantottam volna rá.

- Szia! - szólította meg Taehyungot Yeosang, mire az ezüsthajú modell összeszorított ajkakkal, kissé dühösen pillantott az ügyfelemre. - Ezt neked hoztam - nyújtotta át a sárgarózsát, amelyet csak azért választottam, mert úgy éreztem, hogy Taehyungnak nem ez a kedvenc színű rózsája. Bevallom, csúnya húzás volt tőlem, azonban jelenleg ez egy kicsit sem tudott érdekelni engem. - Sajnálom a múltkorit.

- Hát én nem sajnálom - vágta rá Taehyung csípősen, miközben úgy vette el Yeosangtól a szál rószát, mintha valamilyen undorító trutyiba nyúlt volna. - Mindent komolyan gondoltam.

- Effelől nem is volt kétségem - mondtam én mosolyogva, hogy aztán Yeosang ugyanezt ismételhesse el.

Ők ketten nem igazán elegyedtek beszélgetésbe; valójában csak Yeosang próbált konverzációt kezdeményezni, azonban Taehyung erre egyáltalán nem volt vevő. Nem küldte el a másikat és már nem is volt olyan ellenséges vele, azonban még mindig nem érdekelte őt az ügyfelem.

Ez eszméletlenül megnyugtatott.

Láttam, hogy Taehyung mennyire unja ezt az egészet, így egy hirtelen ötlettől vezérelve, elővettem a telefonomat, hogy üzenhessek neki. Hogy nem jutott ez eszembe hamarabb? Hiszen a legjobban ezzel a húzással tudnám szabotálni Yeosang szándékait. És még Taehyunggal is cseveghetek.