Ezeryardos tekintet (BNHA fanfiction)

1.Fejezet 3.Rész

Reggel. Kimásztam az ágyból és felöltöztem az egyenruhámba. Belenéztem a tükörbe, ugyan az a semmibe meredő szempár nézett vissza rám. A kezemmel egy kicsit megigazítottam barna tincseim, hogy ne úgy nézzek ki, mint aki most kelt fel, hanem mint aki már legalább egy órája ébren van. Lementem az étkezőbe, ahol egy csésze gőzölgő Earl Grey várt. A reggeli tea a reggel egyetlen jó része. Horatio elvitt az iskolához, én pedig bementem az osztálytermembe. Most nem volt olyan élettelen, mint amikor tegnap megérkeztem. Páran már ott voltak és egymással beszélgettek. Úgy tűnt engem még nem vettek észre. Elfoglaltam a helyemet hátul, és vártam az óra kezdetét. Végignéztem a termen. Végül is egész jó lesz ez így. Ők nem vesznek rólam tudomást, engem pedig nem zargat senki. 

Az órák elég unalmasak voltak, vagyis hát feltételezem. Igazából végigaludtam őket. Úgyse tudnak újat tanítani. Már annyiszor hallottam ugyan azt a tananyagot újra meg újra. A padból már csak akkor álltam fel, amikor megszólalt az ebédszünetet jelző csengő. Nem mondom - a sok üléstől- amikor felálltam egy pillanatra azt hittem elesek. Lesétálltam a menzára és beálltam a még nem túl hosszú sorba. Úgy tűnik viszonylag korán érkeztem. Az itteni szakács elvileg egy profi hős. Meg kell hagyni, eléggé lefokozták. Leültem az egyik asztalhoz és nekiláttam az ebédemnek. Egyszer csak önfeledt cseverészés közepette hárman ültek mellém: Deku, Iida meg a kerek fejű lány. Engem figyelmen kívül hagyva beszélgettek tovább. Na ez már több a soknál.

-Nem zavarok?!- kérdeztem higgadtan, de mégis ingerülten. Erre mind ilyedten kapták felém a fejüket.

-Bocsáss meg! Nem vettünk észre!- szabadkozott Deku.

-Mélységesen sajnáljuk, hogy elfeledkeztünk a környezetünkről és megsértettük a magánszférádat!- hajolgatott Iida.

-Bocsánat! Egyébként te hova jársz? Végzősnek tűnsz.- jött a kerek fejűtől.

-Igazából, egy osztályba járunk...- válaszoltam.

- MI?!- tört ki mindhármukból.

-Pedig idősebbnek hittelek. Olyanok a szemeid mint egy irodai munkásnak, ez kihat a kisugárzásodra.- jegyezte meg a lány.

-De hogy hogy nem vettünk eddig észre?- kérdezte Deku.

-Erre én sem tudom választ. Pedig tegnap én érkeztem elsőnek.

-Úgy érted, hogy akkor...- kezdte Iida, de félbeszakítottam.

- Igen, ott voltam amikor megérkeztetek Yaoyorozu-sannal. Még köszöntem is.

-Mélységesen sajnálom!- hajolt meg ismét Iida.

-Ugyan, nem szükséges.

-Ezek szerint még be sem mutatkoztam rendesen. Az én nevem...-

- Iida Tenya. Tudom. -szakítottam ismét félbe. -Te pedig valamilyen Deku vagy, igaz?

-Oh, igazából csak Katsuki hív így. Illetve mostmár Uraraka-san is. Az igazi nevem Midoriya Izuku.-mondta.

-Te voltál az utolsó a felmérésen, nemde?- erre Midoriya elvörösödött és összehúzta magát.- Akkor ha jól sejtem te vagy Uraraka.-kérdeztem a lánytól, mire ő csak mosolyogva bólogatott.

-Uraraka Ochako vagyok. És te?

-Takeda Katsushi.

-Téged nem láttunk a felvételi vizsgán. Akkor is csak nem vettünk észre, vagy ajánlással kerültél be?-kérdezte Iida.

-Az utóbbi.

-Nahát, és hogyan szereztél ajánlást?- tette fel a kérdést izgatottan Uraraka. Ekkor a terem egyik távoli pontjába bámultam, hogy ne kelljen a szemükbe néznem.