Ezeryardos tekintet (BNHA fanfiction)

2.Fejezet 1.rész

Tél volt. A fiú tüzifát vágott fel a ház mögött. A hideg csípte az arcát, a balta nyele pedig törte a kezét, de ő folytatta. Muszály volt. Már teljesen sötét volt, csak sziluetteket látott. Messze laktak a várostól, így utcai lámpák sem voltak, hogy világosságot nyújtsanak. A többi ház pár száz méterre volt, az autópályától csak egy rossz földút vezetett a házukig, amit erdő vett körbe.

Miután végzett a fa feldarabolásával, betette a hasábokat egy fekete műanyag kosárba, és bevitte őket a kazánházba. Miután begyújtott, még kis ideig melegedett a tűznél, majd visszaindult a házba. Nem maradhatott el túl sokáig. Belépett a ház -amit inkább hívott volna viskónak- nyikorgó ajtaján. Az előtér tárult elé, ami egyben szolgált konyhaként, étkezőként és nappaliként. Ezeken kívül még három helység volt: két hálószoba és egy fürdő. A nappaliban egy férfi ült egy rossz állapotban lévő fotelben. A híreket nézte egy régi televízióból miközben egy üveg sört iszogatott. A fiú mögötte állt meg pár méterrel, ahol már lényegében a konyha volt.

-Végeztem. -jelentette ki közömbösen.

-És a vacsorával megvagy már?! -förmedt rá a férfi.

-Még nem. -válaszolta változatlan hangnemben.

-Akkor mi a faszra vársz még?! -kiáltotta a férfi és hátra hajította az üres üveget. A fiú elhajolt előle, mire az a konyha falának csapódva szilánkokra tört. A férfi erre morgott egyett. Bizonyára nem volt elégedett a találattal.

-Azonnal hozzá látok. -mondta a fiú, továbbra is rezzenéstelenül. Nem volt értelme mást válaszolni. A fiú már eléggé kiismerte férfit, aki bő hét évvel ezelőtt teherbe ejtette a nőt mely világra hozta őt, majd öt évre rá eltemettette.

A fiú odasétált a hűtőszekrényez és kinyitotta az ajtaját. Talált egy adag rizst, néhány félig rohadt zöldséget, és a tegnapi csirke maradékát. Ez egy combot, két mellet és egy szárnyat tett ki. Megmelegítette a csirke részeit, kivéve egy mellet, illetve megfőzte a rizst. Az utóbbit elosztotta egy a kettőhöz arányban egy tányérra. A kisebbik adag mellé tette a combot, és odavitte a férfihez.

-Ennyi?! Nem ez volt tegnap is?!

-Nem. Tegnap a többi részét etted meg. Holnap el kell majd menjek a boltba.

-Picsába... -morogta magának. Szerencsére elég részeg volt, hogy elhiggye. A fiú a maga részét a szobájában fogyasztotta el. Miután végzett, nekilátott edzeni. Miközben így tett, nem bírta megállni, hogy ne mosolyogjon. Arra gondolt, mennyivel egyszerűbb lesz majd, amikor eljön a nap. Hogy ez az idióta a tévé előtt, tudtán kívül mennyivel erősebbé teszi a fiút, és mennyivel könnyebé a búcsút.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Már több mint egy hete, hogy mindenki szorgosan készül a hamarosan megrendezésre kerülő sport fesztiválra. Mindenki, kivéve én. 

Mivel az esemény nyújtotta lehetőségek nem érdekeltek, különösebben nem fektettem bele sok energiát. Helyette inkább pihentem és az osztálytársaim aktái közt kutakodtam. Nem árt, ha az ember tudja, kik veszik körül. És hála néhány sikeresen megkötött üzletnek, hozzáférésem volt minden információhoz egy adott személyről amit valaha dokumentáltak. Szóval egy szerdai délutánon, mikor a dolgozó szobámban ültem, és teát szürcsölgettem miközben az adatbázist futottam át, egyszer csak szembe jött egy ismerős név: Midoriya Izuku.

Már aznap amikor először találkozott vele, világossá vált, hogy titkol valamit. Már csak ki kellett deríteni, hogy mit. Néhány kattintás, és már meg is volt a lakcíme, az orvosi nyílvántartása, születési adatai, és így tovább.