Ezeryardos tekintet (BNHA fanfiction)

2.Fejezet 5.Rész

Ismét a lövészárokban vagyok. Ugyan azok az emberek, ugyan azok a képek, ugyan azok a hangok. A sebesült társamat cipelem a bunker bejárata felé. Egyszer csak egy robbanás elrepít minket. Összeszedem magam, és tovább húzom a társam leszakadt felsőtestét. A bunker ajtajából kiabálnak nekem, míg el nem engedem a testet és be nem futok a biztonságot nyújtó sötétségebe. Mikor hozzászokik a szemem a sötétséghez, már egy régimódi kávézóban ülök egy asztalnál. Velem szemben egy vörös hajú nő ül drága ruhákban. Az arcát nem látom jól. Mindkettőnk előtt egy-egy teáscsésze. Csendben mosolyog rám, nem szól egy szót sem. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy az asztal lábától egy kígyó kúszik fel az asztalra, és összetekeredik a nő csészéjében. Erre ő a szájához emeli azt. A kígyó az arcába sziszeg, de ő csak tovább mosolyog. Tudom, hogy megakadályozhatnám, de csak bíztatóan nézem tovább. A nő kinyitja a száját, mire a hüllő lassan lecsúszik a torkán. Ezzel egy időben érzem, hogy az én számból is elindul valami pikkelyes. Végig csúszik a torkomon, nem jutok levegőhöz, akárhogy is póbálkozom. Mikor már elég mélyen van, érzem ahogy négy hegyes valami belevájja magát a szívembe. A fájdalom egyre erősödik, a szemem fenn akad, és már csak sötétséget látok.

Lihegve ébredtem fel, szúró fájdalommal a mellkasomban.

-Megérkeztünk! -jelentette ki Horatio amint megérkeztünk az iskola kapujához. Az ég szürke volt és zuhogott az eső. A diákok az iskola felé rohantak, nehogy megázzanak. 

-Oh, és Uram! Vigyen esernyőt! -szólt utánam a komornyik, miközben már szálltam ki az autóból. Visszanyúltam az ernyőmért, és elköszöntem Horatiotól, aki szokásához hűen már el is hajtott az autóval.

Beérve az osztályterembe, leültem a szokásos helyemre. A többiek izgatottan mesélték, miként ismerték fel őket az utcán a Sportfesztivál után. Mivel én a város és a birtok között csak autóval járok, szerencsére nem volt ilyen problémám. 

Hamarosan megérkezett Aizawa is, akiről már eltűntek a kötések.

-Ma különleges hősi szakfeladatot kell végeznünk. -jelentette ki. 

-Kódnevek. Ki kell találnotok a hősi neveiteket. Ez fontos lesz a profi hősök felkérései miatt. 

"Hősnév, huh? Ezt mégis miért mi választjuk? Ostobaság. Én abban hiszek, hogy a hősöknek a közvélemény ad nevet. Ez erősíti a hősi státuszt."

Ezután Aizawa kivetítette a felkérések számát. "Úgy tűnik én egyet sem kaptam. Azt hiszem ez várható volt."

-Jegyezzétek meg ezeket a felkéréseket, de akár kaptatok, akár nem, mind részt vesztek egy profi melletti gyakornoki feladatban. Nos, a választott hősneveitek csak ideiglenesek, de ha nem veszitek komolyan...

-Később pokolian megfizettek érte! -fejezte be a mondatot az ajtón betoppanó Midnight.

-Ugyanis a legtöbb diák által használt nevet megjegyzi a társadalom, és végül profi hősként is az a név ragad rájuk!

-Nos erről van szó. Midnight-san fog gondoskodni róla, hogy megfelelő neveket válasszatok. Én nem értek hozzá. -jelentette ki Aizawa, és a hálózsákjával elvonult aludni. Eközben mindenkinek táblákat osztottak, amikre felírhattuk a nevünket.

-Na akkor akik kész vannak, jöhetnek kihirdetni a nevüket! -tette hozzá Midnight. Ekkor hirtelen mindenkinek elment a kedve a dologtól.

Páran már kivitték, mikor én még mindig gondolkodtam, majd egyszer csak eszembe jutott valami. Kisétáltam a pódiumra, és felmutattam a táblámat, amire három pontot rajzoltam.

-Nekem nincs hős nevem. Hívjanak aminek akarnak.

-Nem jó! Muszáj nevet választanod!

"Picsába! Azt reméltem működni fog." gondoltam, miközben visszasétáltam a helyemre. Kis idő múlva újra próbálkoztam.