Ezeryardos tekintet (BNHA fanfiction)

1.Fejezet 5.Rész

Másnap reggel, mikor megérkeztünk az iskola kapujához, egy nagy csapat riportert pillantottam meg az autó ablakán keresztül. Teljesen elállták a bejáratot, és az arra járó diákokat kérdezgették.

-Szeretné, hogy arréb tegyem ki, Uram? -kérdezte Horatio.

-Igen, tégy úgy.

Miután kiszálltam, távolabbról figyeltem meg a tömeget. Nem hiányzik, hogy kérdezgessenek, viszont csak rajtuk keresztül juthatok be. Bár sajátos képességeimnek hála, lehet nem vennének észre, viszont ha átverekszem magam a tömegen,akkor egyből látható leszek számukra. Ki kellett találnom valamit. Egyszer csak beugrott. Közel mentem a tömeghez, és teli torokból elkiálltottam magam.

-BOMBAA!!!

A riporterek sokasága sikoltozva szaladt szét, mint denevérek a lámpafényben, én pedig nyugodtan besétálltam, szokásos görnyedt járásommal.

A nap folyamán elérkezett az osztályfőnöki óra ideje is. Aizawa megdícsért minket a harci gyakorlaton elért teljesítményünket. Emellett szóba hozta, hogy osztályelnököt kell választanunk, de ezt teljesen ránk bízta, mondván, hogy őt nem érdekli. Meg tudom érteni. Viszont úgy tűnt, a többiek más véleményen vannak. Nem csak, hogy izgatottak lettek, szemlátomást mindenki az osztályelnöki címre pályázott. Csak tudnám miért? Az megannyi felelősséggel meg plusz munkával jár. Azt még érteném, ha ez néhányaknak kedvezően hangzik, de hogy mindenkinek? Mindenesetre Iida javaslatára szavazást tartottunk. Mindenkinek osztottak lapot, hogy arra írja a szavazatát. Én csak bámultam az üres fecnit, majd végül összegyűrtem, és úgy tettem be a dobozba. Rajtam ne múljon a végeredmény.

Végül Midoriya lett az osztályelnök 3 szavazattal, Yaoyorozu pedig 2 szavazattal elnökhelyettes. A többiek magukra szavaztak. Ez elég szomorú. Bár Midoriya nyert, elég esetlennek tűnt ebben a szerepben. Kíváncsi vagyok meddig bírja.

Dél körül lementünk az ebédlőbe. Szerintem a nap ezen része a kedvencem. Miután elvettem az ebédem leültem egy asztalhoz, és neki is láttam a tál rizsnek ami a tálcámon volt. Meg kell hagyni, iskolai menzához képest nagyon jól főznek. Mégis csak megérte a tandíj. Nem sokkal később Midoriyáék is csatlakoztak hozzám. Úgy tűnik örök ebédlőpartnereket nyertem magamnak.

-Gratulálok a győzelmedhez, Midoriya-kun. -mondtam érzelemmentesen, miközben fel sem néztem a tálamból.

-Köszönöm, de ugye nem haragszol miatta? -kérdezte idegesen.

-Nem akartam osztályelnök lenni, szóval nem zavar. -vontam meg a vállam, és bekaptam egy adag rizst.

-Őszintén, habár megválasztottak, nem érzem úgy, hogy alkalmas lennék rá.

-Az vagy. -csámcsogta Uraraka.

-Nem lesz gond. -erősítette meg Iida. -A bátorságod és az ítélőképességed a kritikus helyzetekben méltó vezetővé tesz téged. Ezért szavaztam rád.

Én inkább nem mondtam semmit, csak ettem tovább. 

-De nem te akartál osztályelnök lenni? -kérdezte Uraraka Iida-tól.

-Hogy mit akarok és mire vagyok képes, az két különböző dolog. Azt tettem, amit személyem helyesnek vélt.

-"Személyem"? -akadt fönn a másik kettő.

-Nem szoktál így beszélni -jegyezte meg Midoriya.

-Azon gondolkodtam..., hogy te pénzes családból jöttél-e, Iida-kun? -kérdezte Uraraka.

-A kettő között nincs összefüggés. Hallottál te már briteket beszélni? -vágtam közbe, mielőtt újjabb adag ételt lapátoltam volna a számba.