Ezeryardos tekintet (BNHA fanfiction)

1.Fejezet 7.Rész

Kisétáltam az épületből, mikor hallottam, hogy valaki közelít felém. Már nyúltam a tőrömért, mikor egy ismerős karateruhára lettem figyelmes.

-Takeda-san! Te adtad le a jelzést? -integetett felém Ojiro. Őt látva levettem a maszkomat.

-Én voltam. Másokat nem láttál?

-Csak néhány gonosztevővel kerültem szembe. Te nem találkoztál velük?

-De. Bekapták a csalit és most bent hevernek. Gyengébbek voltak mint vártam. -mondtam lenézően, miközben szemeimmel a sötét házra mutattam.

-Szerinted nem lesz gond, ha csak úgy ott hagyjuk őket?  -kérdezte kissé aggodalmasan.

-Én nem aggódnék miattuk... Mindenesetre, úgy tűnik az osztályból csak mi ketten vagyunk itt, úgyhogy ideje tovább állnunk. Még van néhány töltényem a jelzőpisztolyba, szóval összegyűjthetjük a többieket a többi zónából. 

-Igaz, a többiek még mindig veszélyben lehetnek. Együtt ráadásul könnyebben szembeszálhatunk a bűnözőkkel. Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire hősies típus vagy. Végül is hősszakra jelentkeztél, lehet csak én ítéltelek meg rosszul.

-Nem ítéltél meg rosszul. Én pusztán azt teszem ami a leghasznosabb. Lehet, hogy ezek az alakok egytől egyig balfaszok, de annyira még nem ismerjük az osztálytársainkat, hogy kijelentsük róluk ennek az ellenkezőjét. Azzal meg senki sincsen előrébb, ha én itt ülök és várom, hogy minden megoldódjon magától. -jelentettem ki -Most pedig induljunk tovább.

Ojiro határozottan bólintott, és megindultunk a kijárat felé. Mikor végre kiértünk a búra alól, körbenéztünk. A bejáratnál még mindig álltak néhányan, ahogyan a szökőkútnál is. Máshol nem láttunk embereket. A mellettünk lévő két szomszédos zóna az árvíz- és hegyi zónák voltak.

-Innen három opciónk van. Mehetünk a szökőkút irányába, bár arra van a legtöbb összegyűlt diák és profi hős. Ezen kívül ott van még az árvíz zóna, bár az egyikünknek sem az erőssége. Így a legkedvezőbb opció a hegyi zóna. 

Ojiro beleegyezésével a hegyek irányába mentünk. Ahogy a hegy lábához értünk, problémába ütköztünk. "Valahogy fel kéne mászni. Biztos kell legyen egy felfelé vezető ösvény vagy valami." Míg én ezen gondolkoztam, Ojiro elrugaszkodott a farka segítségével, és megkapaszkodott a hegy peremén. Úgy tűnik ez csak nekem okozott gondot.

-Hé! Takeda-san! Kapd el a farkam! Felhúzlak! -kiáltotta miközben leengedte végtagját. Ez elég bizarr.

Ojiro felhúzott, én pedig egy nyíltabb, kopár területen találtam magam, ami még mindig nem a hegy csúcsa volt.

-Még szerencse, hogy a farkam elég izmos, hogy felhúzzon egy embert! -büszkélkedett.

-Kérlek ne beszélj erről...

Elővettem a jelzőpisztolyt és fellőttem az égbe. Ezt már azok is láthatták, akik más zónákban vannak. Ezután csak vártunk.

-Mondcsak Takeda-san, nem lesz problémás, hogy mindenki látja a jelzőfényt? Lehet rájönnek, hogy tervezünk valamit!

-Ha a gonosztevők látják a jelzőfényt, arra következtetnek majd, hogy feladtuk és várjuk a segítséget, úgyhogy megpróbálnak majd megtámadni. De mi pont ezt akarjuk.

Valamivel aztuán, hogy ezt kimondtam, néhány gonosztevő vett körbe minket.

-Szóval kiakartok állni ellenünk? Hát tessék! -kiáltotta az egyik egy önelégült vigyorral az arcán.