Ezeryardos tekintet (BNHA fanfiction)

2.Fejezet 7.Rész

A vizsgákat követő napon mindenki a teremben ült, és a tegnap eseményeit vitatták meg. Én szokásomhoz híven a helyemen ülve pihentem, mikor Midoriya lépett oda hozzám, kezében a kis füzetével.

-Jó reggelt, Takeda-kun! Hallottam neked is sikeres volt a vizsgád. Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy egymagad nyertél All Might ellen... -vakarta meg a tarkóját idegesen -Kár, hogy nem láthattam, pedig reméltem, végre lesz rá lehetőségem.

-Ez azért van, mert minden gyakorlaton vagy vizsgán lesérülsz, és aztán az orvosiba kell téged vinni. Igazán figyelhetnél magadra jobban. -fedtem meg.

-S-sajnálom. De mondcsak, igaz, hogy r-rárobbantottál egy épületet All Mightra?

Én csak bólintottam, mire ő kissé megrökönyödve leírt valamit a füzetébe. Ezután visszament a bukottakat vigasztalni. Valamivel később viszont újabb látogatóm érkezett. Mégpedig egy felpaprikázott Bakugo.

-Azok az idióták  reggel óta arról pofáznak nekem, hogy te egyedül legyőzted All Mightot. -itt Kaminari, Kirishima és Sero irányába mutatott. -Szóval rohadtul ne érezd magad különlegesnek! Itt én vagyok és én is leszek a legjobb! Ha az a rohadt Deku nem fog vissza, a vizsgán feleannyi idő alatt végzek mint te, érted!?

Eddig is idegesítőnek tartottam, de így közelről még rosszabb. Annak a fajtának tűnt, akinek nagy a pofája, de nem kapott elég pofont az élettől. Az ilyenek a legidegesítőbbek.

-Hiszek  neked. Biztos vagyok benne, hogy egyedül sokkal hamarabb kimenekültél volna. -feleltem változatlan, nyugodt hangnemben. Erre szemlátomást idegesebb lett, és bal kezével megragadta az ingem gallérját, jobbját pedig a magasba emelte, közben kisebb robbanásokat idézett a tenyeréből.

-Hogy mit mondtál te féreg?! Én sosem menekülök! Ne merészelj lenézni, csak mert szerencséd volt a vizsgán, vagy különben lerobbantom a rohadt fejedet!

"Na baszki. Most gyűrött lett az ingem."

-Valóban? Tudod ez igazán fenyegető lenne... ha... nos tudod... fenyegető lennél. -mondtam, s közben a szám egy halvány, önelégült mosolyra húzódott. Erre Bakugo arcán is széles vigyor jelent meg, de szemei szikrákat szórtak a dühtől.

-Hogy mondod te senki? Megöllek!

De abban a pillanatban nyílt az ajtó, és belépett Aizawa. Mire teljesen kitárta az ajtót, már mindenki a helyén ült, beleértve Bakugot is. Kevés dolog lepett meg, de az osztály sebessége a tanár érkezésekor, ilyen volt.

Aizawa felsétált a pódiumra és szembefordult az osztállyal.

-Jó reggelt! Sajnos vannak olyanok akik megbuktak a vizsgán. Ezek alapján az erdei edzőtáborba... mindenki jön!

A bukottak arcán először meglepődöttség, majd hirtelen megnyugvás jelent meg. Bár én már kezdtem unni ezt a trükköt.

-Néhányan megbuktak, de az írásbelin mindenki átment. A gyakorlaton Kirishima, Kaminari, Ashido, Satou és Sero megbukott. Az idei vizsgán mi, a gonosztevők szerepében hagytunk lehetőséget a diákoknak a sikerre miközben figyeltük miként bírkóztok meg a feladattal. Ha nem így lett volna, sokan már az elején bedobták volna a törölközőt.

Ez elgondolkodtatott. "Lehet, hogy All Might is végig visszafogta magát, és ezért kerültem közel a legyőzéséhez? Vagy idő közben ő is komolyan vette?" Fontos volt tudnom, mert ez határozta meg, milyen messze vagyok a célomtól.

Aizawa közbe folytatta a beszédét.

-...De nem minden volt hazugság. A bukás az bukás. Mindannyiótoknak beszúrtunk pár extra órát. -itt a nagyban örvendező öt emberre nézett. -Őszintén, keményebb lesz így, mintha az iskolában maradtatok volna. Mindenesetre kiosztok néhány prospektust a táborral kapcsolatban, figyeljetek, hogy hozzatok minden fontos dolgot amire szükség lehet. Addig is jó nyarat kívánok és gratulálok mindenkinek aki átment. Oh, és Takeda, szép munka volt.