Ezeryardos tekintet (BNHA fanfiction)

1.Fejezet 6.Rész

Egy ideje már várakoztunk. Az a füstfejű valami égő városba teleportált minket. Elvileg azért jöttünk, hogy megöljük All Mightot, de ő még mindig sehol, pedig itt már kezdett rohadt meleg lenni. Egyszer csak egy jelzőfény lőtt fel az égbe.

-Úgy tűnik az egyik hőstanonc idekerült hozzánk. Amíg nem érkezik meg All Might, egy kicsit elszórakozhatnánk, mit szóltok? -kérdezte egy nagyfejű alak, gonosz vigyorral az arcán. Mi többiek csak nevetve helyeseltünk. "Lehet mégsem lesz ez olyan rossz akció. És ha megöltük a Béke Szimbólumát, az egész város retteg majd tőlünk! Nem holmi piti bűnözők leszünk, akiket lenéznek és kinevetnek... nem... aki nevetni mer rajtunk, annak eltörjük a csontjait, és végig hurcoljuk a városon, hogy lássák, velünk senki sem szórakozhat!"

Az adrenalintól túlfűtve, egy körülbelül 15 fős csoporttal elindultunk arra, amerre a jelet láttuk. Egyszer csak egy kisebb családi házhoz értünk. Valamivel az ajtó előtt hevert a visszahullott, vörösen világító jelzőrakéta.

-Szerintetek oda bent van? -kérdezte valaki.

-Passz. -jött a sokat segítő válasz.

-Akkor menjünk be és nézzünk körül! -jelentette ki egy tag, akinek koponya volt az arcára tetoválva, és láncok voltak feltekerve mindkét alkarjára.

A koponya arcú belökte az ajtót, ami nagy nyikorgással kinyílt. A házban sötétség uralkodott, csak néhol világították meg a lángok. "Fura. Hogyhogy nem lángol a teljes ház? Lehet, hogy az oltotta el, aki a jelzést is leadta?" Mindenesetre, mivel a ház több szobából és szintből állt, szétváltunk és keresni kezdtünk. Én felmentem az emeletre, és ott néztem szét. Egy ideje már kutattunk, mikor egy kiáltást hallottunk.

-Itt leütöttek valakit! -hallatszott lentről. Én és akik fent voltunk megindultunk lefelé. Alig értünk a lépcső aljába, egy újabb kiáltás jött a pincéből. Majd megint egy a földszintről. Ekkor végignéztem azokon akik körülöttem voltak a lépcsőnél.

-Nem öten voltunk fent?

-De csak négyen vagyunk!

Felrohantunk a lépcsőn. Benéztünk a jobboldali ajtón, és mintha lett volna valami a szoba sarkában. Közelebb mentünk. Egy csuhás, gázmaszkot viselő fickó feküdt a földön, egyike azoknak akik velem voltak. Nem lehetett megállapítani, hogy csak eszméletlen, vagy halott.

-Baszki! -jött ki akaratlanul is. Egy darabig csend volt, csak a rozoga padló nyikorgását lehetett hallani. Valahogy nem éreztem biztonságosnak. Ahogy ezen gondolkodtam, az egyik emeleti szobából egy hangos reccsenés, kiáltás, majd puffanás hallatszott. Oda rohantunk, mire egy beszakadt padlóval találtuk magunkat szembe, alatta eszméletlenül feküdt valaki. Leugrottam két másik emberrel az alsó szintre, és egyből megláttunk egy, a szoba ajtajában heverő alakot, aki szintén nem volt magánál. "Biztos a hang forrását jött megnézni, amikor leütötték. Mégis ki a franc ez az alak?! Itt nem csak diákoknak kéne lenniük?! Erre sorra szed le minket mint a játék katonákat!" 

A szoba bejárata, közvetlenül a főbejárat mellől nyílt. "Lehet, hogy elszökött? Nem. Az ajtó zárva, a nyikorgását pedig hallotuk volna."

-Mindenki a lépcsőhöz! -kiáltott a koponya arcú. Csak heten gyűltünk oda.

-Ez a rohadék bújócskázni próbál velünk, és már kurvára unom! Maradjatok mind párokban, ketten figyeljétek a kijáratot! Eddig csak szórakozni akartam, de mostmár nem nyugszom, amíg ki nem nyírom!

-Szerinted van esélyünk?! Ne légy hülye, inkább meneküljünk amíg tudunk! -fakadt ki egy farmerdzsekis, fura napszemüveges srác.

-Ne légy ilyen beszari! Ez csak egy kibaszott kölyök, aki fél szembenézni velünk, ezért valószínűleg a képességével bújkál! Egy született gyáva! -kiabálta le a koponya arcú, de ez nem győzte meg.