Ezeryardos tekintet (BNHA fanfiction)

2.Fejezet Bónusz

A fél hatos ébresztő hangja töltötte be a komornyik szobáját. Erre nemsokára a szoba tulajdonosa is felkellt és egy finom mozdulattal kinyomta a vekkert, mire a belőle áradó sípolás abbamaradt. A komornyik felült az ágyában, majd kilógatta a lábát oldalra és belelépett az előre kikészített papucsába. Nagy nehezen feltápászkodott a matracról és megnyújtóztatta a hátát. "Egyre nehezebbé válik felkelni." jegyezte meg magában. 

Komótosan elballagott a szoba ablakához, amin keresztül megcsodálta a felkelő nap által beragyogott birtokot. Ismét új napra ébredt. Részben ezért örült, hogy Japánban maradtak. A komor szürke, esős, angliai reggelekkel szemben úgy érezte, már csak a látványért is megéri korán kelni. Viszont nem tétovázhatott túl sokáig, hisz dolga volt. Az idős férfi átsétált a szobájából nyíló mosdóba, ahol a csap fölé görnyedve megmosta arcát és fogsorát, majd a gardrób felé vette az irányt. Ruhatárában nem volt túl nagy változatosság. Néhány hétköznapi ruhán kívül főleg a komornyiki egyenruhájának részei sorakoztak a szekrényben. Hálóingét sötét szürke szövet nadrágra és fehér ingre cserélte, utóbbira egy világos szürke mellényt és fekete frakkot vett fel. Lábára a papucs helyett fekete lak cipőt húzott, végezetül a tükör elé állva megfésülködött. Miután mindezzel megvolt, felcsatolta mellényzsebére ezüst zsebóráját és megnézte rajta az időt. 5 óra 40 perc. Még két óra és húsz perc volt hátra mestere ébredéséig. 

Lesétált az emeletről a hallba vezető hatalmas lépcsőn, majd a konyhába igyekezett és hozzálátott saját reggelijének elkészítéséhez. Felrakott egy teáskanna vizet forrni, és közben megkent két szelet piritóst narancs dzsemmel. Mikor mind ez elkészült, a teával és a piritóssal kiült a teraszra. Napsütés és madárcsicsergés közepette elfogyasztotta a reggelijét, miközben átfutotta a napi teendők listáját. Ahogy a tájat fürkészte eltűnődött, mennyire nem irigyli azokat az üzletembereket, cégvezetőket és mindenféle fontos személyeket, akik nagyvárosokban, magasztos felhőkarcolókban élnek, és ha kinéznek az ablakukon, ugyan azt a szennyet látják mint a közemberek, csak felülről. És eltűnődött, hogy még ennyire sem lenne a mestere helyében, aki saját ostobaságából kerül mindent, ami tartós örömöt okozna, mert fél, hogy mikor ezek semmivé foszlanak, csak az örökké tartó hiány maradna utánuk, amiktől nem tud majd szabadulni, amíg világ a világ.

Ismét ellenőrizte az időt, 6 óra 12 percet mutatott. Még körülbelül 20 perc volt hátra míg megérkezik az újság. A komornyik hihetetlennek tartotta, hogy még bárki is olvas ilyet, de a mestere ragaszkodott hozzá. Egyébként is voltak régies hóbortjai, például nem bízott az elektronikus ügyintézésben, mindent személyesen intézett el. Illetve, a komornyikját küldte el, hogy intézze személyesen. De ezen felül emailt sem küldött, csakis papírra írt levelet. Csak ritkán használt például zenelejátszó programokat, amit tudott megvásárolt bakelit lemezként. "A régi szokások nehezen halnak" gondolta magában a férfi. Közben elkezdte a földszinten a bal szárny portalanítását.

Mikor azzal végzett, újból zsebórájára tekintett, ami 6 óra 43 percet mutatott. "Már itt kell lennie az újságnak." Kisétált a birtok kapujához, ami előtt meg is találta a hanyagul odahajított papírköteget. Felemelte a földről, és közben megvizsgálta az idevezető úton hagyott féknyomokat. "Mégis hova siethetett ennyire? A miénk után már aligha van másik ház."

Vissza sétált a kúriába, és folytatta a takarítást egészen 7 óra 30 percig, amikor is nekilátott, hogy gazdája reggelijét is elkészítse. Forralt teát, tükör tojást és bacont sütött, kenyeret pirított, dzsemet és vajat vett elő. Ezt mind kikészítette egy ezüsttálcára, és az újsággal együtt kivitte az étkezőbe, majd felsétált a ház urának hálószobájához. Megállt az ajtó előtt, és megnézte az időt. Kereken 8 óra. Várt egy percet mielőtt benyitott volna, aztán lenyomta a kilincset, és belépett a szobába.