Chloe és Isaac kiskoruk óta barátok. De egyikőjük sem tekint már úgy a másikra. Mindketten évek óta szerelmesek egymásba. Viszont egyikőjük sem mondta még el a másiknak.
A sok érzelem, ami már éve...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csendben mentünk tovább az utcán, a többiektől még mindig távol. Nem kínos csendben sétáltunk,a csók miatt, hanem élveztük a pillanatot, és a történteket dolgoztuk fel magunkban. Nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Végre megtörtént amire mindig is vágytam. Annyi év után, ami csak sóvárgással telt el, egy olyan valaki iránt, akiről azt hittem, hogy csak a legjobb barátja ként tekint rám, lehet, hogy nem is csak barátként tekint rám. Ez olyan zavaros, és izgató. Most végre minden olyan lesz, mint amilyennek elképzéltem. Persze, lehet, hogy Isaac nem ezt érzi, én pedig csak hitegetem magam a semmiért, de akkor is...MEGCSÓKÓLT! Hogyan is kéne higgadtnak és nyugodtnak maradnom? A többiek előttünk már bementek az étterembe amikor megálltam mert nem tudtam, hogy most mi kézen fogva megyünk be vagy nem...
-Minden rendben? - kérdezte kezét az arcomra simítva.
-Persze - mondtam zavarban - csak... Akkor mi most... - próbáltam kimondani de nem sikerült.
-Arra célzok, hogy mi most bemenjünk-e kézenfogva vagy sem?
Némán bólintottam.
-Nézd, - simogatta kézfejemet összekulcsolt kezünkön keresztül - ha te nem akarod, akkor nem kell nekik elmondani semmit. Ez a kettőnk ügye.
Az hiszem tudom mit akarok tenni.
-Mi lenne ha várnánk egy ideig és ha működnek köztünk a dolgok, akkor mondanánk el nekik? - vetettem fel a számomra leglogikusabb dolgot.
Hiszen benne van a pakliban, hogy nem leszünk jók együtt. Isaac pedig egy köztudott csajmágnes. Mindenki mást megkaphatna, akkor miért pont engem választana. Nem vagyok sem egy topmodel, sem egy zseni, csak Chloe. A legjobb barátja, aki teljesen belézúgott még amikor kisgyerekek voltunk.
-Legyen ahogy akarod. - mondta.
Aztán megint megcsókólt. És én teljesen beleszédültem. A kezeim a nyaka köré fontam, ő pedig a kezeit a derekamra csúsztatta. Azt hiszem soha nem fogok betelni a csókjaival. Nyelvünk erotikus táncot járt, miközben már alig kaptam levegőt. Lassan elhajoltam tőle, hiszen már nem volt levegőm. Némán néztünk egymás szemébe amikor üzenetet kaptam. Emily volt az.
-Emily az.-mondtam miközben megnyitottam az üzit. - Az írja, hogy igyekezzünk.
-Akkor menjünk.-mondta Isaac és már nyitotta volna ki az ajtót amikor megállítottam.
Össze szedtem minden bátorságom. Meg akartam neki mutatni, hogy nem egy kis ártatlan őzike vagyok, ő pedig a farkas. Nem akarom, hogy egy szende lányként tekintsen rám, hanem úgy ahogy eddig. Nem akarom, hogy bármi változzon köztünk csak azért mert lehet együtt leszünk.
-Szerintem még egy percet tudnak várni.-mondtam.
A kezeim megint a nyaka köré fontam, ő pedig kezeit megint a derekamra helyezte. Lassan beharaptam az ajkaimat. Megpróbáltam elcsabítani őt, bár az előző percek alapján már sikerült. Szemében megcsillant valami. Talán a vágy. A derekamnál fogva húzott a lehető legközelebb magához, majd a fülembe sugott.
