Chloe és Isaac kiskoruk óta barátok. De egyikőjük sem tekint már úgy a másikra. Mindketten évek óta szerelmesek egymásba. Viszont egyikőjük sem mondta még el a másiknak.
A sok érzelem, ami már éve...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A próba után egyenesen a versenyre igyekeztünk. Az ideg szétvetett. Az, hogy már többször is visszautasítottak minket eléggé megnehezítette a pozitív gondolkodásomat. Chloe látván idegességemet kezeinket összekulcsolta és fejét a vállamra hajtotta. Tekintetem rá emeltem, puszit nyomtam a homlokára. Ekkor a kocsi fékezett, vagyis megérkeztünk. Kinyitottam az ajtót a lányoknak majd én is kiszálltam. A fiúkkal mosolyogva és izgatottan néztük a klubbot, ahol egy nagy tábla hirdette a versenyt.
-Oké fiúk. Ma mindent bele kell adtunk, hogy továbbjussunk. - mondtam bíztatóan.
A klubba belépve már alig volt helyünk mozogni annyian voltak. Nagy nehezen eljutottunk a színpadhoz ahol az ajtón egy táblára volt írva: "Csak versenyzőknek!" Az ajtó mellett még egy biztonsági őr is állt. Chloe felé fordultam, kezeimet a dereka köré fontam és úgy húztam őt közel magamhoz. Nem mondtam semmit, csak megcsókoltam. Hallottam ahogyan a fiúk körülöttünk nyafognak és a lányokat suttogni arról milyen cukik vagyunk. De nem ezzel törődtem. A lágy csókból hirtelen egy átmentünk egy vadabba, szenvedélyesebbe. Nyelvem bejutást kért, amit Chloe rögtön meg is adott. Kezeit a nyakam köré fonta, úgy csimpászkodott rám, mint valami kismajom. Mikor már elfogott a levegő, elszakadtunk egymás ajkaitól. Kezem még mindig a derekán pihent, az övé a nyakamba.
-Menj és mutasd meg ennek a lúzer bagázsnak mi az a rock. - mondta.
Mindannyian elnevettünk magunkat. Még egy csókot nyomtam Chloe ajkaira. A fiúk a vállamtól fogva húztak el tőle.
-Jólvan már! Elég volt! Nem érünk rá egész nap! - főnökösködött Logan.
-Jólvan, na!-nevettem.
Carlos megveregette a hátam, majd mindketten megindultunk Logan és Scott után. A nagydarab fickó megkérdezte a banda nevét, majd beengedett minket. A hatalmas szoba tele volt emberrel. A pánik kicsit újra urrá lett rajtam. Mennyi az esély van arra, hogy ennyi banda közül pont minket vegyenek be?
Miután minden banda megérkezett a verseny vezetője elmondta, hogy milyen sorrendben fogunk fellépni. Persze, hogy abc sorrendben. Ez csak annyit jelentett, hogy mi szinte a végéfele voltunk. Addig pedig a zsűri lefáradthat és nem figyelnek majd annyira. A verseny hivatalosan is elkezdődőtt. Az idő pedig rohamosan gyorsan telt. Csak arra eszméltem fel, hogy egy backstages szól, hogy "következik a PHANTOMS". A gitáromat felkapva ( tudom, hogy nem kellett volna hoznom, de mivel ezzel raktam össze a zene dallamát, nem tudtam volna egy idegen gitárral ugyan olyan jól eljátszani) indultam el a színpad felé. Irtóra ideges voltam, de utána rájöttem, hogy nincs miért. Már évek óta írok dalokat, gitározok és énekelek. És egész életemben erre vártam. Az önbizalmam visszatért. Csak a cél lebegett előttem. A színpadom körbenézve megpillantottam a nagy tömeget. Azonnal Chloet kezdtem el keresni a tömegben. A középkorú versenyvezető, akit amúgy Jeff Millernek hívnak, bemondta a nevünket, addigra én is kiszúrtam Chloet, aki éppen az embereket lökte félre úgy tolakodott előre. Ezen elmosolyodtam.
