Chloe és Isaac kiskoruk óta barátok. De egyikőjük sem tekint már úgy a másikra. Mindketten évek óta szerelmesek egymásba. Viszont egyikőjük sem mondta még el a másiknak.
A sok érzelem, ami már éve...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Reggel hét órakor a nap sugarai beragyogták a szobát. Szemeimet kinyitva néztem fel a mellettem szuszogó fiúra. Nem is fiú már, hanem egy férfi. Arca most sima volt, nem borostás. Mélyen szuszogott. Fejemet a mellkasán pihentettem.
-Te kukkoló!- szólalt meg mély hangján. Reszelős nevetése hallatán libabőrős lettem.
-Te betörtél hozzám! - mondtam nevetve.
Fejem még mindig a mellkasán pihent. Most csak néztük egymást. Elvesztem tengerkék szemeiben, amik tökéletesen kiemelték sötétszőke, már szinte világos barna haját. Egyszerűen csak nem tudom elmondani mennyire jóképű. Még mindig látom benne azt a kisfiút akibe még annó beleszerettem. Már akkor tudtam, hogy bajok lesznek vele.
-El fogunk késni a suliból. Megint. - mondta még mindig rekedtes hangon. A tekintetünket még mindig egymáson pihentettük.
-Talán.- feleltem tömören.
Még mindig csak egymást néztünk, amikor anya rontott be a szobába.
-El fogtok késni! Megint!- mondta dühösen.
Csak a szememet fogtattam, de azért kikeltem az ágyból.
-Megyek máris készülődni! Csak ne kiabál. Még nagyon korán van hozzá.- mondtam anyámnak.
Mögöttem Isaac nevetni kezdett, anya pedig csak morgott valamit az orra alatt, majd kiment. Én bevonszoltam magam a fürdőszobába. Miután lezuhanyoztam, a ruhaimért nyúltam volna, de azok nem voltak ott. Egy percig sem gondolkodtam, ez egy jó pillanat villantani egy keveset Isaacnak. A fehér törölközővel körbe tekertem magam, majd lenyomtam az ajtó kilincsét. Egyszerűen nem fér a fejembe mit is csinálok. Kiéptem az ajtón majd mintha semmi szokatlant nem csinálnék. Isaac az ágyon feküdt, egyik keze a feje alatt volt. Amikor még látott lassan ült fel, teljesen meglepődve. A szekrény elé álltam majd egy kicsit pipiskedve vettem ki egy fekete farmert és egy fekete csipke crop topot, majd alsóneműt is választottam. Még egy pillantást vetettem rá, majd büszkén elmosolyodtam. Visszamentem a fürdőszobába, ahol még feltöltöztem, fogat mostam és sminkeltem. Mikor kiléptem Isaac még mindig ott ült az ágyon és mosolygott, gondolom a történteken.
-Mivan?-kérdeztem mosolyogva.
-Semmi.- mondta mosolyogva, majd felállt, felvette a táskámat és a sajátját, majd szorosan mögöttem indult le a lépcsőn, úgy hogy, szinte már éreztem a teste melegét.
Bementünk a konyhába, ahol elköszöntem anyutól. Leemeltem a bőrdzsekimet a fogasoról, felhúztam a bakancsomat. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra, a fogas melletti tükörbe, megigazítottam a rúzsomat és kicsit felborzoltam a hajamat. Isaac kinyitotta előttem az ajtót, mikor kiléptem, megcsapott a kellemes őszi szellő. Egy kicsit azért fázni kezdtem, de amikor Issac megfogta a kezem, ujjainkat pedig összekulcsolta, meleg borzongás futott végig az egész testemen. Minden reggel, minden nap, akárhányszor találkozunk, mindig kézenfogva sétálunk. Vicces lenne ha egyszer azt mondanák nekünk, hogy milyen aranyos pár vagyunk... Vagyis nem, inkább nagyon kínos lenne. Lassan indulunk el, némán. De ez nem kínos csend volt, hanem egy olyan megnyugtató, mert tudod, hogy azzal a személyel vagy, akit igazán szeretsz. Még ha az az illető nem is tudja, hogy te szeretet. A lényeg, hogy vele vagy, és nekem ez most mindennél fontosabb. Elővettem egy nyalókát, amit Isaac kivett a kezemből.
