Chloe és Isaac kiskoruk óta barátok. De egyikőjük sem tekint már úgy a másikra. Mindketten évek óta szerelmesek egymásba. Viszont egyikőjük sem mondta még el a másiknak.
A sok érzelem, ami már éve...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
-Chloe!-szólitott meg valaki álmomba- Chloe!- pont úgy kiabált mint az anyám.-Chloe az égy szerelmére kelj már fel!
Kinyitottam a szemem, és láss csodát, tényleg anya kiabált.
-Mi van már?!-dörzsöltem álmosan a szemem.
Anya fujtatott egyet, mint egy bika, majd belekezdett abba a szövegbe, amit minden évben elmond a suli első napján, mióta gimis lettem. De hál Istennek, ezt most hallom utoljára. Végzős vagyok. Már a gimi kezdete óta erről álmodtam. Bulik, pia, tánc, barátok. Iszonyatosan jó, és iszonyatosan rengeteg bulit fogok rendezni, illetve mindegyikre elmegyek, csak a gólyákéra nem, azok általába szarok. Mivel meg kell ünnepelnünk azt, hogy végzősek vagyunk ezért már ma elmegyünk bulizni egy helyi klubba, ahol a fölidíg isszuk magunkat. A baráti társaságunk már a gimi kezdete óta megvan, és eddig minden rendben volt. Olyanok vagyunk, mint egy nagy, hülye család. Emily, aki a legjobb barátnőm, Katie, a másik legjobb barátnőm,és Isaac a leges legjobb barátom, akit már születésem óta ismerek. Az anyukáink legjobb barátnők évek óta. Isaac csak három hónappal idősebb nálam, de ezt is állandóan az orrom alá dörgöli. Olyanok vagyunk, mint két testvér. De én többet érzek baráti szeretetnél.
-Megjött Isaac.-szólt be anya.
-Mond neki, hogy egy perc.-mondtam miközben megnéztem magam a tükörben.
Anya bejött majd mellém ált és megölelt.
-Az én kicsi lányom végzős.-mondta könnyezve.
-Anya.-öleltem vissza.
-Gyönyörű vagy, kicsim.
Meghitt pillanatunkat Isaac szakította meg, aki dudálni kezdet, türelmetlen mert éhes, ebben biztos vagyok.
-Megyek szólok neki, hogy kész vagy.-törölt le egy könnycseppet az arcárol-Szeretlek.-puszilta meg a homlokom.
-Én is.
Felkaptam a táskámat a vállamra, megigazítottam a ruhám,majd szaladtam el. Felvettem a bakancsom, majd elköszöntem anyátol.
-Adjak pénzt ebédre?-kérdezte szipogva.
-Nem, Isaac éhes, biztos megállunk kaját venni. Szeretlek.-pusziltam meg az arcát.
-Én is.-szipogta.
Kilépve az ajtón megcsapott a hideg levegő, amire nem számíottam, mert egy ruha volt rajtam, harisnya nélkül. Beültem az éhes barátom mellé ami már egyből nyavajogni kezdett. Isaac nagyon helyes amikor éhes.
-Na végre!-sóhajtott fel-Már azt hittem éhen halok-taposott a gázra-Mi a fenét tudtál ennyit szöszölni?!-kérdezte komolyan, de a szája sarkában ott bujkált a mosoly, vagyis nem komolyan beszél.
-Elaludtam.-rátnottam meg a vállam.-Add ide az inged.
Nem válaszolt, csak motyogott egy sort az orra alatt, de a inget ideadta.
