Chloe és Isaac kiskoruk óta barátok. De egyikőjük sem tekint már úgy a másikra. Mindketten évek óta szerelmesek egymásba. Viszont egyikőjük sem mondta még el a másiknak.
A sok érzelem, ami már éve...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Mérgesen csaptam be magam mögött az ajtót. Már-már úgy éreztem megőrülök. Mérgesen rúgtam fel a székeket, és rúgtam bele a kanapéba. Akármennyire is erősen rúghattam bele, semmit nem éreztem. Csak azt a mérget, amit apámnak köszönhettem. Nem tudtam megnyugodni. Az, hogy bármit is csinálok neki sehogy sem jó. Pedig soha nem akartam neki bizonyítani. Soha nem akartam olyan lenni mint ő. Csak az életemet szeretném élni, annyira nagy kérés ez?! Még mindig mérgesen csaptam ki a lapokat az asztalra. A telefonom csörögni kezdett, az apám hívott. Nem vettem fel. Még egyszer belerúgtam az asztalba, és elkáronkodtam magam.
-Bassza meg!-mondtam kicsit hangosabban.
Hallottam mögülem, hogy valaki bejött. Nem néztem hátra de a jobb kezem ökölbe szorítottam.
-Isaac!-hallottam meg Chloe hangját a hátam mögött.
Szótlanul, de jobb kezemet még mindig ökölbe szorítva fordultam hátra.
-Minden rendben?-jött közelebb hozzám.
Nem válaszoltam, nem mertem. Még mindig forrt bennem a méreg, legszivesebben törni-zúzni tudtam volna. Féltem, hogyha válaszolok, megbántom Chloet.
-Isaac!-szolt kicsit ingerültebben.-Isaac, beszélj velem.
-Jól vagyok!-fújtam ki ingerülten a levegőt.
Chloe levette a kabátját, amit feltett a fogasra. Megállt pár lépésre tőlem. Ő a 158 cm-jével, és én a 188 cm-mel elég hülyén nézhettünk ki. Ezért el is nevettem magam. Chloe durcásan, karbatett kézzel nézett rám.
-Befejezted?-kérdezte durcásan.
Lehajoltam hozzá, a nevetésemet visszatartva próbáltam komoly lenni.
-Mert ha nem? Mit csinálsz?-kérdeztem pimaszul.
Nem mondott semmit, nem csinált semmit, ezért megint elnevettem magam. Egy ördögi mosollyal az arcán és kinyujtotta a kezét. Ha jól sejtem a fülemet akarta volna megcibálni. Gyors reflexeimnek hála ezt megúsztam. Elkaptam a karját, de csak finoman fogtam, vigyáztam, nehogy fájdalmat okozzak neki.
-Ez nagyon amatőr kis trükk volt, Martin!-szólítottam vezetéknevén.
-Nem hinném, Benett!-nem értettem mire céloz.
Viszont amikor beharapta az alsó ajkát, teljesen elfelejtettem hol vagyok, és mit is csinálok. Csak azt vettem észre, hogy a földön vagyok. Chloe kigáncsolt. Huncut.
-Erre nem számítottam.- vallottam be, miközben felálltam.
Lehuppantam a kanapéra és Chloe kezét megfogva, lehúztam őt is. Akarattal vagy véletlenül, de sikrült pont az ölembe húznom őt.
-Szia.-suttogtam.
-Szia.-suttogta.
Csak most vettem őt jobban szemügyre. Egy mélyen dekoltált, elég mini, fekete ruhát viselt. Teljesen elcsavarta a fejem. Elképesztően nézett ki.
