Chloe és Isaac kiskoruk óta barátok. De egyikőjük sem tekint már úgy a másikra. Mindketten évek óta szerelmesek egymásba. Viszont egyikőjük sem mondta még el a másiknak.
A sok érzelem, ami már éve...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A suli előtti füves utvaron ültünk és beszélgettünk, a biológia óra után. A lányok éppen az új kémia tanárról áradoztak, meg arról mennyire jóképű.
-Én azt hallottam, hogy most végezte az egyetemet, és hogy tök fiatal.-áradozott Emily.
-Sarah az mondta, hogy szingli.-vigyorgott Katie.
-Honnan tudjátok ti ezeket?-néztem rájuk hitetlenkedve.-A suli csak ma kezdődőtt.
A két lány összenézett, majd vállat vontak.
-Sarahéknál volt bent első órán.-mondta Katie.
-És harmadik órán hozzánk jön.-mondta izgatott hangon Emily.
A két lány hangosan sikoltozni kezdett.
-Már elnézést de mi is itt vagyunk.-szólt Carlos, majd magukra mutatott.
Felálltam és beleültem Isaac ölébe. Átkarolta a derekamat, majd a hajamat kezdte birizgálni. Ilyenkor mindig melegség önt el.
-Eljössz a holnapi próbára?-kérdezte suttogva, miközben a hajamat az ujjára tekerte.
Isaac zenész. Tele van tehetséggel. Tökéletes hangja van és nagyon profin gitározik és zongorázik. Van egy saját bandája, az Effective Stars. A nevét Isaac találta ki. Rengeteget hallottám már őt zenélni, hiszen szinte minden próbán ott vagyok. Isaac írja a banda zenéit, amikért én oda vagyok. A dalai ritmusosak, rockosak, de van pár lassú, szerelmes dala is, viszont ezek olyanok, amiktől egy lány megkönnyezik. Van olyan, amiben azt írja le mennyire szereti a lányt, de van olyan is amiben szenved mert nem tudja elmondani a lánynak mennyire szereti. Nekem soha nem mesélt erről a lányról. Ő oda van a lányért, ezért tudom, hogy kettőnknek nincs közös jövője.
-Aha.-válaszoltam röviden.
Fejemet a vállára döntöttem. Valahogy amikor eszembe jut az a lány, elgondolkodok és mindig ott kötök ki, hogy Isaacnak nincs semmi oka arra, hogy ne meséljen nekem arról a lányról. Tavaly ősszel, amikor kavartam az egyik évfolyamtársammal, Logannel, én mindent az ég világon elmondtam neki. Persze csak azért voltam vele, hátha észreveszi, hogy én is lány vagyok. Ebből a kavarásból kapcsolat, ha nevezhetem így, lett. Ősztől egyészen a tavaszi szünet utáníg tartott ez a kapcsolat. Én elutaztam Isaackal és a többiekkel egy tóhoz, ahol házat béreltünk, Logan pedig az apjához utazott. A szünet után, mikor visszamentünk a suliba, mondta el nekem, hogy lefeküdt az apja titkárnőjével. Szakítottam vele. Nem voltam szomorú mert én nem voltam szerelmes belé. De ő évek óta énekel egy lányról, akinek még a nevét sem hajlandó elárulni. Észre sem vettem, hogy mérgemben a vállába martam.
-Minden rendben, vadmacskám?-kérdezte, miközben az arcomat fürkészte.
Amikor így szólít, borzongás fut végig az egész testemen. A kezemet nem vette le a válláról, meg sem érezte. Kezemet elvettem a válláról.
-Igen.-mondtam mosolyt erőltetve magamra.
-Biztos?-kérdezte, miközben a szemembe lógó tincsemet a fülem mögé tűrte.
Hát persze, hogy nem. Nem tudod elmondani a legjobb barátodnak annak a lánynak a nevét, akit annyira szeretsz, de nem tudja vele közölni. De a legjobb barátod olyan hülye, hogy belédzúgott. Hát bazdmeg.
-Aha.-bólintottam.
-Srácok, öt perc múlva csengetnek.-nézett Logan az órájára.-Mennünk kéne.
Feláltunk, az üre poharakat bedoptuk a szemetesbe, majd visszamentünk. A folyósó tele volt diákkokal, mint minden gimiben. Ahoz képest, hogy az iskola milyen szép kivülről, már nem olyan szép belülről is. Nem arra gondolok, hogy lepukkant, csak van pár össze grafitizett szekrény és mindenhol üres üdítődobozok és chipes zacskók. De az osztálytermekbe nagyobb a rend, kivéve egyet-kettőt. A tömegben megláttam Willt, az exemet, amit a szekrényének támaszkodva ücsörgött, de ő is meglátott engem.
-Tudom, hogy még mindig kellek.-jött elém, mikor elmentünk mellette.
Isaac mögöttem lépkedve, mérgesen fújt egyet.
-Csak szeretnéd.-szóltam neki vissza.
-Büdös ribanc!-vágta rá.
Nem gondolkodva, egyből löktem rajta, amit ő nem érzett, de hátrafordúlt.
-NE MERJ ENGEM ÍGY NEVEZNI!-kiabáltam, a folyósón pedig csend lett.
Még közelebb jött hozzám.
-Mert különben mi lesz?!-suttogta.
Amikor felpofoztam volna, elkapta a jobb kezem. Mégegyszer megpróbátam megütni, de a másik kezemet is elkapta. Isaac rögtön letépte Will kezeit rólam.
-Lemerem fogadni, hogy neki odaatad magad, de nekem nem.-nézett rám gúnyosan.
Isaacnél betelt a pohár.Nekilökte a falnak, majd behúzott neki egyet. Nem hagytam, hogy tovább üsse, ezért odamentem és megpróbátam leszedni őt Willről. Igazán nagyon szexi amikor mérges, meg úgy általában mindig. Isaac is kapott egy ütést a gyomrába, ahogy Will egyet az orrába, a legvégére pedig már ott volt az igazgatónő.
-Mi folyik itt?!-nézett végíg a két fiún.
Választ nem várva zavart mind a hármunkat az irodájába.
-Nézze,-magyaráztam az igazgatónőnek.-nem én kezdtem.Ő zaklatott engem! Ő mondta, hogy büdös ribanc vagyok!
-Csak szeretnéd.-mondta megint Will, olyan nyugodtam, ami kurvára felbosszantott.
-Ez az egész pedig engem zaklat! Valaki mondja el mi történt.
Komolyan nem értem miért nem hiszi el nekem, hogy Will a hibás. Elég ránézni és rájössz mekkora kamu az egész srác, és arra, hogy nem normális.
-A csaj megőrült.
Isaac összeszorította a kezét ökölbe és úgy szólt vissza Willnek.
-Itt te vagy az egyetlen őrült!-mondta Isaac unatkozó hangon, majd megint behúzott egyet Willnek, aki eldült és azzonal megeredt az orra vére.
Az igazgatónő csak odanyújtott egy papírzsepkendőt a földö fekvő baromnak.
-Nem vagyok magukra kiváncsi a mai nap folyamán, menjenek haza! Most, mind a hárman!-mutatott az ajtó felé.
-Kérem ne szoljon anyámnak.-kérletem az igazgatónőt, aki nem válaszolt, tehát ez veszett ügy.
Kimentünk az irodából, és megindultunk a kijárat felé. Én Isaackal mentem elől, mögöttünk pedig Will. Megfogtam Isaac kezét, ujjainkat összekulcsoltuk. Nem is tudom mi lett volna velem, ha Isaac nincs mellettem. Komolyan mondom, meg fogok őrülni miatta.
