𝐩𝐚𝐬𝐭 ˢᵘⁿᵃ ʳⁱⁿᵗᵃʳᵒᵘ (✓)

Six

Miután megnéztem egy anime részt inkább lefeküdtem aludni, mert egyszerűen a légkör vissza hozta az emlékeimet. Mikor elsőnek bemutattam anyáék én hihetetlenül zavarban voltam míg ő adta az egoista énjét amivel sikerült bevágodnia a szüleimnek. Bármennyire szerettem őket, néha úgy érzem nem örülnek a szakításomnak, annak ellenére sem amit tett Tooru. Volt rá példa, hogy leültek beszélni velem, mert szerintük ki kéne békülnöm vele. Úgy gondolták, hogy mivel egy éve voltunk együtt, elkezdett "komolyodni" a kapcsolatunk így ő bepánikolt és egy kicsit félre lépett. Már az elején biztos voltam a költözésemben, de mikor ezt így a szemembe mondták el akartam futni.
Össze kell szednem magam, nem gondolkodhatok rajta egész nap.

Csak vacsira mentem le a családomhoz ahol egy kis feszültség volt tapintható.
-Anyuuu, a főztöd hiányzott a legjobban. - ültem le az asztalhoz.
-Fuyumi te kóstoltad már? Ennél jobbat sosem fogsz enni. Csoda kezei vannak anyának. - dícsértem anyut hátha kicsit jobb lesz a hangulat. Egy kis idő múlva tényleg mindenki beszélgetett és mint egy igazi család vacsoráztunk meg. Valamiért mégsem érzem magam most jól. Talán a hely a hibás, de egész idő alatt csendben ültem és ettem. Ilyenkor Rinnel szoktam vacsorázni, mert a korrepetálása elhúzodik mindig. Bár mikor elalszik nem tudom hibáztatni, hisz edzésről jön, meg a látvány ahogy alszik eléggé kellemes. Már megint mosolygok. Rin kérlek ne csináld ezt velem.
-Lányom neked nincs senkid? - kérdezte apu komolyan.
-Nincs. Ne higgy el mindent Aoinak. Te pedig ne találj ki semmit. - forgattam meg a szemeimet
-Ugye vannak barátaid? - kérdezte anyu, mintha sosem beszéltünk volna az elmúlt időben. Jól tudja a barátaim nevét, lakcímét, szüleit, a telefonszámukat és szerintem az egész életüket tudja.
-Tényleg, elfelejtettem ezt megmutatni. - kapta elő a telefonját Akito. Nekem nem mutatta meg a bátyám, de mikor meghallottam lesokkoltam. Akitonak honnan van meg az a felvétel mikor Kiyokoval zenélünk. Rin én megöllek!
-Újra elkezdtél játszani? - húzta össze a szemöldökét anyu.
-Csak Ri.. Suna megkért, hogy játszak mivel egy fogadást elvesztettem. Kiyoko pedig Samu miatt volt ott és Tsumu szerette volna ha eljátszunk neki egy darabot. - meséltem el. Oké, nem kell tudniuk, hogy ön akaratomból játszottam Rinnek, mert annak nagyon nem örülnének.
-Ha nem szeretnéd egyébként is idő pocsékolás. Miért nem röpizel mint kis korodban? - tért rá az évekkel ezelőtti témára.
-Köszönöm az ételt. - indultam fel a szobámban. Anyu minden álma az, hogy röpizni fogok és sosem tudta elviselni, hogy a zongora mellett döntöttem. Sosem értettem minek erőlteti így a sportot, pedig nyilván való volt mindig is, hogy én nem az a típus vagyok. Mikor Tooruval összejöttünk még jobban rám akarta kényszeríteni. Ha folytatnám is a zongorát anyu részéről sosem kapnék elegendő támogatást. Ők jó szülők, de legfőképpen anyu nagyon irányítani szeretné a jövőnket. Mint középső gyerek szerintem rám fordította a legkevesebb figyelmét, így szerencsére jobban megúsztam, hogy ő döntsön az életem felett.
Az ágyamba bedőlve egyből elnyomott az álom.

Azt hiszem mondanom sem kell mennyire kín szenvedés volt az elmúlt 5 nap. Holnap indulunk haza, de ma van a legnagyobb megpróbáltatásom. A volt legjobb barátnőm nővére esküvője ahol nagy valószínűsségel ott lesz az exem is. Aoi biztos feltalálja magát, Akito a barátaival fog lenni én pedig egy sarokba elvonulva próbálom túl élni. Kiyoko tegnap hívott, hogy ide ért és mennyire utálja ezt a helyett, egyet értettünk, hogy ha túl éljük a mai napot akkor minden menni fog az életben. A volt klub társaink is ott lesznek ami plusz 10 kerülendő embert jelent. Se Rin, se Tsumu, se Samu. Meg kell csinálnom ezt a napot.
A készülődést nem vittem túlzásba, de azért egy kicsit mégis. Ott lesz Tooru is, nem láthatja, hogy belül miatta továbbra is egy érzelmi roncs vagyok, ezért kívülről egy magabiztos, boldog lányt kell látnia.
A vállig érő hajamat behullámosítottam és eltűztem a szemem elől. A szempillámat gyorsan kifestettem és már csak a ruhám maradt. Nem tudom kinek jutott eszébe a téli esküvő, de nem volt normális. Természetesen a húgom választotta ki a spagetti pántos halvány kék ruhát. Meg fogok fagyni, de akkor legalább nem kell szembe néznem velük, ez nem is olyan rossz ötlet.
A szüleim és Akitoék előre mentek, így Aoival ketten voltunk a házban. Én már réges rég készen álltam, a bőr kabátomat is a kezemben fogtam, míg a húgom továbbra is a sminkével bajlódott.
-Aoi! Siess már! - rontottam be a szobába gondolkodás nélkül. Egyből megbántam a tettemet, mert a szobát látva eszem jutott az az undorító jelent. Mégha a húgom át is alakította az egészet, de mintha semmi se változott volna láttam az egész jelenetett a szemem előtt.
-Siess kérlek.. - nyeltem egy nagyot. A nappaliba leérve a telefonom csörögni kezdett és egy fokkal boldogabban vettem fel mikor elolvastam, hogy Rin az.
-Szerinted ha kimegyek egy elég vékony ruhában az utcára és ott állok sokáig megfagyok? - kérdeztem köszönés nélkül.
-Nem, egyáltalán nem azért, hogy ne menjek el az esküvőre. - húztam el a számat. Miközben Rinnel beszéltem indultam ajtót nyitni, mert csengettek. Arra gondoltam, hogy Akito vagy Fuyumi, de nem. Életem legszebb látványa tárult elém és életem legnagyobb meglepetése volt.
-Rin le kell tennem, mert azt hiszem képzelődöm. Téged látlak az ajtómban. - pislogtam nagyokat.
-Mit szedtél, hogy hallució lettem? - kérdezte a szemben álló fiú.
-Te mit keresel itt? - engedtem le a kezemet.
-Jöttem támogatni. - válaszolta ugyan abban a közömbös stílusban. Mennyire is hiányzott ez a semmit mondó tekintett, azok a gyönyörű szemek, a hangja... Ezt be kell fejeznem.
-Köszönöm - öleltem meg elég hirtelen. Mélyen beszívtam az illatát ami az elmúlt napokban hihetetlenül hiányzott.
-Mehetünk Air- - állt meg mögöttem a húgom.
-Suna-san? - kerekedett el a szeme.
-Szia Kita-chan. - biccentett egyet a fiú. Miután Aoi fel fogta a dolgokat, felvettem a cipőmet és indultunk is.
Közben megtudtam, hogy Kiyoko elhívta Samut akivel jött Tsumu, mert hisztizet. Mégsem kell egyedül átvészelnem ezt a napot. Hálás vagyok miattuk, hogy vannak nekem.
A helyszínre érve nagyot sóhajtva léptem be. Aoival nem akartunk a szertartásra menni, így nem lepett meg, hogy már nagyban ment a buli. Hogy én mennyire utálom az ilyen helyeket. Míg az ikrekhez és Kiyokohoz értünk végig a padlót bámultam, de szerencsére senki sem szólított le.
-Airi-chan nem is tudtam, hogy tudsz nőies lenni. - köszöntött Tsumu.
-Nem ütlek le, mert tartanom kell magam jelenleg, de ezt nem felejtettem. - mosolyogtam a fiúra.
-Tudod, hogy csak vicceltem Airiii - mosolygott rám jó fiú módjára.
-Én nem tartozok a fanklubodhoz, ez rajtam nem működik. - néztem rá komolyan. Samu helyettem is megütötett amiért Tsumu ellopta az ő desszertjét. Igen, épphogy 5 perce érkeztem. Ilyen az élet Miya Atsumuval.
-Megérkezett a barátság minta képe. - szólalt meg Kiyoko és már fel is ismertem a jellegzetes parfümöt.
-Sziasztok. Ai-chan jó látni. - nézett rám.
-Téged nem jó látni. - mosolyogtam rá.
-Ai-chan ne csináld már. Az már 7 hónapja történt. - nevetett fel kínosan.
-Rika nem tudom mennyire tűnt fel, hogy a barátaimmal vagyok most. Te pedig nem tartozol közéjük. - fordultam előre. Az álszent arcából elegendő is volt egy életre.
-Fukuyami Rika vagyok, ha bármire szükségetek lenne szóljatok. - nézett végig a fiúkon. Semmit sem változott mégis jobban irritál mint valaha. Az első ellenség egy kis időre elintézve, de a fő ellenség még a láthatáron sincs.
-Rin mindössze pár napja jöttem el, miért kellett aludnod az órákon? Most akkor ne csak matekból korrepetáljalak? - néztem a fiúra.
-Nem bánom ha több időt kell veled töltenem. - nézett a szemembe azokkal a gyönyörű szemekkel. Egyébként valaki, hogy nézhet ki ennyire jól öltönyben? Ez már lassan illegális lesz.
-A fő boss megjelent. - szólt Kiyoko aki eddig Samu hajával volt elfoglalva. Megállt bennem az ütő és lefagytam teljesen. Rin szemében kerestem valami biztatót, de ő továbbra is ugyan azzal a nyugodt, semmit mondó tekintettel nézett rám, mégis valami nyugtató sugárzott belőle. Az asztalunknál feszült volt a hangulat, pedig Tooru még csak az ajtóban volt. Kiyoko a szemével jelezte, hogy éppen minket néz és, hogy erre tart. Nagyon nehezen tartottam magam és valami égi csodára vártam mi szerint nem kell vele beszélnem. Jelen esetben ez az égi csoda Rin volt.
-Táncolsz velem? - nyújtotta a kezét. Zavarodottan néztem rá, egyszerűen nem fért a fejembe az a két szó jelentése. Természetesen elfogadtam, hisz ki ne fogadná ezt el. Oikawa ott helyben meg is állt, de rá sem néztem, mert tuti elsírom magam akkor.
-Jössz nekem eggyel ezért. - súgta a fülembe Rin.
-Ugyan miért? Te kértél fel. - jöttem zavarba a közelségétől
-Csak mert nem akartam, hogy beszélj vele. Bár azt a kínos beszélgetést hallani akartam. - gondolkodott el.
-Ne akard! Rin! - húzodtam el tőle egy kicsit, de egyből magához rántott és táncoltunk tovább. A mellkasába fúrtam a fejemet és csak élveztem a pillanatott. Elgondolkodtam, hogy Rin miért nem akarja, hogy beszéljek Tooruval. Ugyan ennek semmi lényege, a legjobb barátom csak nem szeretne szomorúnak látni. A zene végére visszaültünk az asztalhoz ahol azt éreztem, hogy most már tényleg nem úszom meg azt a bizonyos újra találkozást.