𝐩𝐚𝐬𝐭 ˢᵘⁿᵃ ʳⁱⁿᵗᵃʳᵒᵘ (✓)

Twenty-one

Rin szülinapja után felgyorsultak az események. A klub fellépése az új diákok előtt elég jól sikerült szerintem és remélhetőleg új tagok fognak jönni. Ezután keményebb gyakorlások vártak rám, amik után azt éreztem, hogy nincsenek ujjaim és ez minden nap. Viszont megérte minden szenvedést, mert negyedik lettem a versenyen, amit el sem hiszek. A munkám kifizetődőtt, nagyon büszke vagyok magamra. Bár annyira izgultam a verseny alatt, hogy fel sem fogtam rendesen, hogy Rin is eljött megnézni. Gondoltam, hogy valamelyik elrángatta és nem önszántából jött, de mégis annyira jól esett a nézőtéren látni ahogy engem figyel, aztán pedig megtapsol. Miatta kaptam erőre és azt hiszem ő az oka amiért ilyen jól sikerült az előadásom. Már a fellépés előtt is láttam, hogy ott ül, ezért mikor a színpadra mentem inkább le sem néztem, véletlenül sem akartam a szemeibe nézni pont az előtt, hogy elkezdeném a darabot. Apait-anyait bele adtam, minden érzelmemet ki akartam ezzel adni és megszabadulni a kétsegeimtől, a fájdalomtól. Nem pont sikerült, de sokkal jobban éreztem magam utána.
Másnap nagyon fáradt voltam, szerintem pár órán be is aludtam. Nem igazán tudtam önmagamról, azt sem tudtam hol vagyok a fáradtság miatt. A klubban is nagyon leharcolt voltam és pont nem gondoltam volna, hogy most áll elő Kiyoko egy ilyen beszéddel ami igazán meglepett.
-Tudod feladtam. Amit Sunarin szülinapján mondtál eljutott az agyamig. Sokáig tartott, de fel fogtam. Befejeztem. - jelentette ki teljesen random.
-Miről beszélsz Kiyoko? - kérdeztem vissza, mert egyáltalán nem értettem, hogy mit is akar ezzel mondani vagy utalni. Bár a tegnapi utalást sem értem amit Tsumu mondott, mi szerint valami jég elkezdett megtörni. Lehet a fáradtság miatt, de egy szót sem értettem abból.

-Nem fogok bele avatkozni a kapcsolatotokba. De remélem tisztába vagy, hogy a makacsságod miatt Sunarin egy másik lány után néz, pedig te vagy a hozzá illő. De persze ez a te döntésed, viszont őt meg sem kérdezted, hogy esetleg ő lát-e közös jövőt vagy sem, te döntötted el és ezt Sunarinre aggadtad. Csak mert félsz. Viszont már nem érdekel, mert azt csináltok amit akartok. A ti életetek, ha boldogtalanok akartok lenni legyetek. - mondta teljesen komoly arccal. Nem értettem ezt a komolyságot, de amin megakadt a fülem, hogy másik lány. Rin tuti nem lépett túl rajtam ennyire könnyen. Megint csak provokálni akar Kiyoko, hogy én tegyem meg az első lépést, de ez lehetetlen, mert képtelen vagyok rá. Mondjuk amiatt jutottunk el eddig, mert nem voltam képes bevallani a hibámat. Miért kell mindig emlékeztetnie Kiyokonak a hibámra.
-Másik lány? - fogtam meg a mondanivalójának a lényegét, mert szerintem mindenképp ez volt a legfontosabb része.
-Nincs jogod bele szólni, hisz szakítottatok. Viszont jó ha tudod, hogy egy szavadba kerül és minden rendbe jön. Nem tudom mit fogok csinálni most, hogy nem terveket szövőgetek. Unalmas napjaink lesznek Atsumuval. - vette fel a táskáját és ott hagyott. Ismerem már annyira Kiyokot, hogy ezt direkt csinálta, de mégis sikerült neki. Sikerült elültetnie a bogarat a fülembe ami miatt rengeteg kérdésem lett. Lehet szakítottunk Rinnel, de ő nem lépne túl rajtam ilyen gyorsan, ez egyszerűen lehetetlen. Rin nem is bűntetne ezzel, inkább levegőnek néz, de sosem tenne így féltékenyé vagy bármi. Vagy... Kiyoko igazat mond és van valakije aki nem én vagyok. Ezt viszont nem hagyhatom szó nélkül, mert az exe vagyok. Nem helyettesíthet bárki. Rin mellé nem illik akárki, csak egy személy az pedig én vagyok. Suna Rintarou ha tényleg ilyen könnyen szereztél más lányt helyettem én nem állok jót magamért. Biztos, hogy nem lesz barátnőd míg minden nap együtt vagyunk ha akarod ha nem.
Mintha nem is lettem volna álmos fogtam a cuccomat és elindultam a torna terem felé reménykedve abban, hogy ott lesznek még, pontosabban Rin. Bár felénél megálltam, mert igaza van Kiyokonak semmi jogom bele szólni, hogy mit tesz, kivel és hogyan. Egy exnek semmi köze nincs már a másikhoz. Ezt pontosan tudom, hisz Tooru sem szólhat az életembe és én sem az övébe. Ez pont így van Rinnel is. És az, hogy előbb ennek az ellenkezőjét gondoltam csak amiatt van, mert nem akarom sehogy sem elveszíteni őt. Viszont Kiyokot ismerve lehet ez nem is igaz, de ha őt kérdezem meg csak ködösen válaszolna, mert nem tud normálisan. Osamu és Atsumu is benne van, ha ez egy terv a sok közül. Nem kérdezhetek meg senkit, csak is Rint. De vele nem vagyok olyan viszonyba. Nem, ezt csak Kiyoko találta ki, hogy lépjek egy lépést Rin felé. Bármennyire is akartam volna megfordulni a lábaim előre vittek és a torna teremig meg sem álltam. Kiyoko, a terved lehet sikerrel jár, de most már csak Rinen fog múlni, mert én meg teszem azt amit már rég meg kellett volna.
-Bocsánat. Mindenért. Elcsesztem, hibáztam, tudom. Mindent a szememre vethetsz, de kérlek bocsáss meg Rin. - néztem rá. Láttam rajta ahogy meglepődik amiért ott vagyok, de meg értem, én sem vártam, hogy ma itt leszek.
-Már rég nem haragszom, Airi. - mosolygott rám. Elsőnek fel sem dolgoztam amit mond. De amint megértettem a szavait, a boldogságtól a nyakába ugrottam és jó mélyen beszívtam az illatát. Mennyire is hiányzott már.
-A szőkék végre nyertek. - nevettem fel.
-Ahhoz képest, hogy idióták jól végezték a munkájukat. - ölelt magához még mindig.
-Rin.. Tényleg sajnálok mindent, de főleg, hogy a büszkeségem miatt kellett szét mennünk. Soha többet nem lesz ilyen. - néztem rá.
-Én is sok dolgot mondtam amit nem kellett volna és meg kellett volna hallanom azt amit mondasz, de nem tettem. Én is bocsánattal tartozom neked. - szégyellte el magát.
-Felejtsük el, oké? Kezdjük újból a kapcsolatunkat, ha már ennyit dolgoztak a kibékítésünkön. - mosolyogtam rá.
-Egyetértek. - csókolt meg. Bármennyi fejfájást is szokott okozni mind Kiyoko, mind Atsumu, fantasztikus barátok. És tudom, hogy ebben a tervben Osamu is benne volt. Bár azt nem értem mi ütött belém, mert normál esetben semmilyen körülmények között nem hallgatok Kiyokora, még ha ilyeneket mond is. Azt hiszem kihasználta azt, hogy fáradt vagyok. De nem haragszom, sőt örülök, hisz most miatta lehetek ismét a szerelmem karjai közt, miatta kaptam még egy esélyt, hogy boldog legyek. És ezt az esélyt nem fogom eljátszani, olyan barátnő leszek amilyet Rin megérdemel.
-Amúgy... Ugye sosem volt semmilyen lány a képben? - kérdeztem meg biztos ami biztos.
-Neked nem volt semmilyen fiú, igaz? - kérdezte meg ő is. Szóval ugyan azzal a trükkel ejtettek át mindkettőnket.
-Rin. Szeretlek. - mondtam ki. Ez az első alkalom, hogy ezt mondom neki a szemébe.
-Én is, Airi. - ölelt meg erősen. Soha, de soha többet nem akarom elveszíteni őt.