𝐩𝐚𝐬𝐭 ˢᵘⁿᵃ ʳⁱⁿᵗᵃʳᵒᵘ (✓)

Seventeen

Az elmúlt egy hetem kemény gyakorlásból állt. Reggel a suliba érve Yuu várt, a szünetek többségében is várt, a klubban is, a klubb után is, hogy gyakoroljunk. Lesz egy a klubbal egy közös előadásunk és Yuu helyettem jelentkezett egy zongora versenyre ahová harmadikosok nem jelentkezhetnek, de ez egy fontos verseny szóval én megyek. Többet láttam Yuut mint a saját bátyámat. Mondjuk ez nem nehéz, hisz a bátyám költözik és sokat dolgozik így egyedül élek szinte. Ha akartam volna sem lett volna időm beszélni Rinnel, szóval továbbra is csak nézegettem a békés arcát az órákon. Atsumuval és Osamuval is kevesebb időm van beszélgetni, pedig ők a legjobb barátaim. Mindössze Kiyokoval beszélek annyit amennyit tudunk veszekedés nélkül. De azt elmondhatom, hogy az elmúlt hetek, az összetört szívűnk és a klub összehozott minket. Kifejezetten baráti viszonyban vagyunk már. Viszont Rin hiánya miatt borzalmasan vagyok. Próbálok minél kevesebbet gondolni rá, mert hiányzik, de mégis félek. Tényleg, míg Tooruval voltam mindig én kértem bocsánatot mikor nem is én voltam a hibás, nekem kellett utána mennem, mert ő sosem vállalta azt ha neki kellett volna azt mondani nekem, hogy bocsánat. Megfogadtam, hogy többet nem az enyém lesz ez a szerep. És azóta egyébként is a büszkeségem nagyobb lett és nem engedi, hogy Rin elé álljak. Azt sem tudom mit kellene mondanom neki. Meg őszintén szégyellem magam, hisz egyrészt szinte követtem aznap, másrészt pedig az exemhez hasonlítottam. Magamban elismertem a hibámat, de az hogy esetleg hangosan is kimondjam, na az nem megy. Ő levegőnek néz, még csak azt sem tudom hogyan hívjam fel a figyelmét, hogy még itt vagyok és még mindig az övé vagyok. Annyira félek, hogy talál mást vagy szimplán felad engem. Meg persze ott van az eshetőség, hogy elvesztettem az esélyemet is és vissza fog utasítani, mert nem vár rám ennyit. Egész életemben szinte csak halmoztam a rossz döntéseket, most nem kellene még egy.
Tegnap is mikor végre valahára rám nézett a cukrászdában egy kis remény sugarat adott, de minden szerte foszlot miután egy szem forgatás után megint levegőnek nézett. Tévedtem, rosszul cselekedtem, de akkor sem kellene így viselkenie velem, nem tettem azért olyan hatalmas bűnt, hogy ezzel bűntessen.
-Szóval szerintem beköltözök a házukba. - mondta Kiyoko, de mivel nem igazán figyeltem fogalmam sincs hová akar költözni.
-Hogy mit akarsz csinálni? - kérdeztem vissza.
-Ha esetleg Osamu visszautasítana akkor beköltözöm hozzájuk. - jelentette ki.
-Aha... De ezt mégis, hogy képzelted? - akadtam ki a tervén.
-Tudom, hogy Osamu megsajnálna ha minden nap látnia kellene és annyira megenyhülne, hogy megbocsát. Ez életem terve. - mondtam boldogan.
-Ez életed leghülyébb terve. - helyesbítettem ki.
-De én legalább próbálkozom nem úgy mint te. - vágott vissza.
-Mert te jobb helyzetben vagy. Te készen állsz beszélni vele, én meg nagyon nem. Mondjuk az is lehet az oka, hogy téged nem néznek levegőnek. - akadtam ki.
-Akkor sem ülök és várok a csodára ha fordított helyzetben lennénk. - vonta meg a vállát.
-Mindegy, mikor beszélsz Osamuval? - tereltem a témát.
-Ma nincs edzésük, nekem meg itt kell lennem, szóval szerintem holnap. - mondta.
-De nem holnap jönnek a szüleid? - kérdeztem visszaemlékezve a pár nappal ezelőtt beszélgetésünkre.
-Tényleg!! Ez nem igaz! Akkor holnap sem fogok, mert nekik tovább fog tartani az edzésük. - forgatta meg a szemeit.
-Pár napot csak kibírsz ha már egyszer elhatároztad mit teszel. - nyugtattam meg.
-Na de akkor is. Ez is a te hibád. Túl sokat vagyok veled és rám ragadt a bénaságod. - hibáztatott engem. Vissza akartam volna szólni, de az elnök és Mai-san is megérkezett a klubba.
-Ma Yuu később jön a diáktanács miatt, de addig is gyakoroljunk az előadásra. - mondta az elnök. Nagyon izgatott vagyok ezzel kapcsolatban, mert ez lesz az első közös fellépésünk és mivel az egész suli előtt fogjuk előadni nagyon izgulok. Meg tagokat is kell szereznünk, mert áprilistól az elnök és Yuu is egyetemre megy, ami azt jelenti 3-an leszünk és ha nem szerzünk még egy tagot legalább fel fogják osztani a klubot, ami nem lenne a legjobb.
-Mára ennyi legyen elég lányok. Viszont jövő héten jó lenne ha mindenki tovább maradna, mert 2 hét és itt lesz a fellépés aminek mindannyian tudjuk a súlyát. - mondta az elnök.
-Mio-channn ne légy ennyire komor. Csak nézz rá a két új tagunkra. Tehetségesebbek külön-külön mint mi ketten együtt. - ölelt át minket Mai.
-Azért ne túlozz Mai. - jött be a terembe Yuu.
-Yuu-senpai! Inkább te ne becsüld le őket. - mondta Mai.
-Airi te maradj, gyakorolnod kell még. - ült le a zongora elé.
-Ne gyötörd túl szegény lányt. - szólt rá az elnök.
-Airi megvárlak ha nem zavar. - szólalt meg Kiyoko.
-Oké, de miért? - kérdeztem gyanakvóan. Nem szokott csak úgy random itt maradni.
-Hát.... Tudod, ma jön a bátyám! Az idősebbik és minél kevesebbet akarok vele lenni. - mondta, de úgy hangzott mint akinek éppen most jutott ez az eszébe. És ebben biztos vagyok, hogy csak kitalálta, de azt nem tudom miért marad igazából.
Mint szinte mindig elég sokáig maradtunk és gyakoroltuk azt a darabot amit majd a versenyen előadók. Kicsit izgulok emiatt is, mert nagyon rég voltam versenyen, sőt ha rajtam múlna nem is jelentkeztem volna, hisz ez nem nekem való, kijöttem a gyakorlatból.
Kiyokoval és Yuuval indultunk ki a suliból, de akkor végeztek a lány röpi csapat tagjai is és véletlenül meghallottam, hogy miről beszélnek.
-A fiú röpi csapatból Suna-san ismeritek? Esetleg tudjátok, hogy van-e barátnője? - kérdezte az egyik magas lány.
-Ha minden igaz nincs senkije sem. Csak nem bejön neked? - kérdezte az alacsonyabb fekete hajú lány.
-Nagyon is. Azon gondolkodtam, hogy beszélek vele, de nem akarok ha van valakije. - válaszolta. Milyen vicces. Nem fogsz te vele beszélni, míg én élek biztos, hogy nem.
-Próbáld meg. Van esélyed nála és tuti, hogy nagyon aranyosak lennétek együtt. - bíztatta a barátnője. Kiyoko észre vette, hogy csiga lassúsággal veszem fel a kinti cipőmet és lehet picit ideges is voltam. Ahogy láttam rajta gyorsan összerakta a dolgokat a másik két lányt látva.
-Most jutott eszembe, hogy a terembe hagytam egy fontos könyvet. Előre mennétek? - kérdeztem valamit gyorsan kitalálva.
-Meg várunk ha kell. - mondta Yuu.
-Ilyen béna is csak te lehetsz. Mindegy mi menjük Yuu-san. - esett le Kiyokonak gyorsan, hogy mi is van. Miután nem láttam őket, gyorsan a két lány felé siettem és hallgatoztam még egy kicsit.
-Holnap el is hívom valahová. Remélhetőleg nem csak egy átlagos randi lesz. - nevetett a magas lány. Elkezdtem nevetni, hogy ezt ők is hallják mire hátra is néztek.
-Bocsi lányok, csak vicces amit mondtál. - nevettem tovább.
-Tessék? Te mégis ki vagy? - állt meg az alacsonyabbik.
-Suna legjobb barátja. - mondtam ki nagyot nyelve, mert legszívesebben azt mondtam volna, hogy barátnője.
-És? Miért nevettél akkor is? - kérdezte a magas.
-Mert Rin nem fog elmenni veled sehová, nem még hogy több is legyen. - mondtam magabiztosan.
-Miért vagy ebben is biztos? Talán van valakije? - kérdezte kicsit szomorúan. Kicsit elgondolkodtam a válaszon, hisz fogalmam sincs mit kellene válaszolnom erre.
-Nincs, de neki más fajta lányok jönnek be. - mondtam már kevésbé biztosan. Fáj azt mondani, hogy azért nincs esélye, mert ő az enyém.
-Ebben nem lennék olyan biztos. Holnap majd meglátjuk mi lesz. Aoyama Ren. - mondta.
-Kita Airi. - hajoltam meg és egy gyilkos tekintet után elindultam haza. Kiyoko egy csomó üzenetet küldött, hogy mi van és mi történt szóval gyorsan elmagyaráztam neki. Ha rajtam múlik Rin nem fog még randizni senkivel, míg nem beszéltünk egymással.