𝐩𝐚𝐬𝐭 ˢᵘⁿᵃ ʳⁱⁿᵗᵃʳᵒᵘ (✓)

Eleven

Eltelt két nap. Senkivel sem váltottam egy szót sem, de vészesen közeledik a téli szünet vége és addig nem akarom húzni. Ezért ma felkeltem az ágyamból és napok óta először szépen felöltöztem. A tükör elé álltam és elpróbáltam amit mondani fogok.
-Ne legyél már ilyen! Bezzeg mikor Tooru bevallotta, hogy szeret a nyakába borultál, hogy te is szeretted. Szedd már össze magad! - beszéltem saját magamnak, remélem ez normális és nem kezdek megbolondulni.
-Air... Te mit is csinálsz pontosan? - lépett be a szobámba Akito.
-Szerelmet vallok magamnak. - fordultam felé.
-Béna vagy benne, de nagyon. - nevetett.
-Ha csak ezért jöttél mehetsz is! - mosolyogtam rá gúnyosan.
-Atsumu-kun van itt, gondolom hozzád jött. - mondta. A szemöldökömet ráncolva indultam ki a szobámból, hisz nem mondta, hogy jön. Legalábbis nem emlékszem semmi ilyenre.
-Tsumu? Mit keresel itt? - kérdeztem amint elé értem.
-Talán menjek el? Úgy is elfelejtettél már. - durcizott be.
-Láttom az elmúlt pár napban sem változtál dráma királynő - mosolyogtam rá.
Egy kicsit komolyabb lett az arca, szóval elkezdtem aggódni. Tsumuról van szó, nála az is komoly lehet ha a kedvenc édességét nem kaphatja meg. De lehet Samu megint kizárta a házból és itt akar meghúzodni. Oké, ezerféle dolog jutott eszembe az esetében.
-Az történt, hogy szerelmes lettem. - jelentette ki. Kicsit lefagytam, hogy tessék, mi a franc. Tsumut ismerve az is lehet, hogy 1 perce ismerte meg és semmit sem tud róla egyébként.
-Tessék? - kérdeztem, mert csak ennyi jött ki.
-Tudod, elég régóta ismerem a lányt, egész elsős korom óta. - mondta elég zavartan. Az információt nem sikerült még feldolgoznom. Elég hihetetlen, hogy Tsumu azóta szerelmes egy lányba. Hisz ott van a saját fanklubja, bárkit megkaphatna, konkrétan bárkit.
-Ez most nagyon meglepett. De örülök neki Tsumu! - öleltem meg.
-De azt sem tudod ki az. Akkor is fogsz ha megtudod? - kérdezte furcsálva.
-Nézzük meg. Mond, ki az? - kérdeztem továbbra is boldogan.
-Ő egy csodaszép, kitartó, őszinte, figyelmes lány. És olyan ahhh, mikor beszél olyan cukiiiii és amikor zavarban van és elvörösödik, összehúzza magát olyan mint egy cica akkor pláne olyan ahhhh cukiiiii. - áradozott, de alig tudtam megérteni, hogy pontosan miről is beszél. Bár Atsumutól nem is számíthattam más fajta jellemzést.
-A sötét barna haja olyan selymes, régebben mindig hosszú volt neki és gyönyörűnek találtam úgy, viszont mikor újra találkoztunk megszabadult a hosszú tincseitől, de így sokkal nőiesebb. És a zöld szemei a legszebbek, főleg mikor csillognak a szemei. Hihetetlenül alacsony, de ez is olyan édessé teszi. Érted? Olyan tökéletes és olyan AHHH - mosolygott.
-Van valahol egy iker tesóm? Wow. - válaszoltam, mert a leírás hasonlított rám.
-Te kajak hülye vagy. - pislogott rám.
-Ugyan miért? Hisz én nem lehetek, akkor másnak kell lennie. - nevettem. Tsumu komolyan nézett rám, így teljesen leblokkoltam.
-De hisz én egy semmirekellő vagyok. - nyeltem egy nagyot.
Szóval Kiyoko erre utalt mikor haza jöttünk. Hogy a francba nem vettem észre. Tsumu a legközelebbi barátom és bármennyire idegesít fel, egy fontos barátom. Nem akarom megbántani, de nem is fogom hamis reményekbe ringatni. Hülye Airi! Annyira egyértelmű volt! Ha aprókat lépve is, de közeledett felém. A sok, apró érintések, ahogy beszélt velem... Magán kívül senkit sem dícsérne, de nekem minden nap szinte bókolt. Most mégis a jó francot tegyek. Mondjam azt, hogy nem, mert éppen a legjobb barátodnak akarok szerelmet vallani. Mindenképp meg fogom bántani, de... Ez egy rohadt rossz helyzet. Késő felállni és a világból kifutni? Igen, azt hiszem nagyon késő.
-De Tsumu... Miért most mondtad el? Mégha nem mondtam ki egyenesen, tudod, hogy Rin felé táplálok érzéseket. - válaszoltam a földet nézve.
-Airiiii-chan, csak szerettem volna ha tudod. Azt szeretném ha boldog lennél és tudom, hogy Sunarin mellett az leszel. - ölelt át.
-Borzalmas embernek érzem magam. - jelentettem ki.
-Mit szólsz ha a visszautasításod miatt lenne egy kérésem feléd? - mosolygott rám.
-Bármit megteszek, csak légy továbbra is a legjobb és legidegesítőbb barátom. - néztem rá kétségbeesetten.
-Bármit? Akkor át kell gondolnom.. - gondolkodott el.
-Tsumu! Ne gondolkodj semmi olyanon! - ütöttem meg.
-Oké, oké csak ne verj meg! - hátrált meg.
-Csatlakozz a zene klubhoz. - mondta halál komolyan. Nagy szemekkel néztem őt, hisz ez meglepett. Bármire gondoltam volna, de erre egyáltalán nem. Csatlakozzak egy olyan klubhoz ahonnan már egyszer kirúgtak és ahol néha úgy néztek rám mint egy darab szemétre. Ugyan úgy kapnék ilyeneket, hisz a Miya ikerek barátja vagyok és Rin miatt is. Az ha megint jobb és jobb akarok lenni ellenségként tekintenének rám és utálnának. Egyszer már volt ilyen, akkor sem viseltem a legjobban, másodjára sem vészelném át jól. A zongora csak egy dolog volt ami által kitörhettem abból a címből, hogy Oikawa Tooru barátnője vagyok. Nem szeretek zongorázni.
-Nem tudom ezt teljesíteni. Nem azért zomgoráztam sosem, mert élvezem. - válaszoltam a földet nézve.
-Jó, akkor szia. Remélem Samu pátyolgatja majd az összetört szívemet. - fordított hátat nekem.
-Atsumu! Ne tedd ezt! - akadtam ki egy kicsit.
-De hazudsz saját magadnak is! - kiáltott rám.
-Mintha ez olyan könnyű volna! - kiabáltam én is könnyes szemmel.
-Airi. Legalább ne hazudj magadnak. Itt hagyom a jelentkezési lapot. - indult el az ajtóhoz. Kicsit dühöngve mentem vissza a szobámba. Igaza van, de nem! Nem akarom, hogy igaza legyen. Elegem van ebből a napból, remélem ez csak egy rémálom és hamarosan felkelek. Azért jöttem Hyogoba, hogy nyugodt életem legyen és, hogy elfelejtsek mindent ami Miyagiban történt. Erre fel a gyerekkori barátom szerelmet vall és arra kér, hogy csatlakozzak oda ahol sok szenvedést kellett átélnem. Tartottam magam, nem beszéltem róla, eltemetettem magamban azokat a megvető pillantásokat, de fájt/ fáj. Soha sem gondoltam abba bele, hogy ha a röpi csapat kapitányával járok akkor az ennyi fájdalommal fog járni. Tettet kedvességgel fordultak hozzám, de tudom jól, hogy utáltak és milyen "szép" dolgokat mondtak rólam. Lehet tényleg hazudok magamnak abban, hogy nem élvezem a zongorát, sőt biztos. De.. Készen állok én erre? Ott van Rin is. Tudom, hogy kedvelem, de nem tudom mennyire, mi számít szerelemnek. Nem áll szándékomban kihasználni, játszani vele. Tényleg elegem van a mi napból. Szeretnék kérni egy ásót, hogy elássam magam, de egy kötél is megteszi.