𝐩𝐚𝐬𝐭 ˢᵘⁿᵃ ʳⁱⁿᵗᵃʳᵒᵘ (✓)

Twenty

Hihetetlenül vártam már a hétvégét, mert már egyre kevésbé éreztem az ujjaimat. Szóval a klub utána Kiyokoval együtt indultunk el a Miya házba, mert a fiúk meghívtak engem is. Voltak fent tartásaim emiatt, hisz már két hónapja ezt a napot várom. Nem így terveztem, egyáltalán nem így, de ez van. Nem volt a legkellemesebb azt nézni, hogy sorra jönnek a lányok hozzá, én meg még csak annyit sem mondhatok neki, hogy boldog születésnapot. Jó, nincs megtiltva, de elég kínos lenne azok után ami történt. És arra gondoltam, hogy Tsumu is csak Rin miatt hív. Viszont Osamu megerősített, hogy ő nem lett ott és benne bízok, nem úgy mint a két szőkébe.
-Kiyoko! Miért kellett neked ezt megkérdezni? - kérdeztem kínosan az egyetlen barátnőmet.
-Már szúrta az oldalamat ez a kérdés. Muszáj voltam megkérdezni. - vonta meg a vállát.
-De ez egyértelmű, hogy semmit sem érezz irántam! - szégyelltem magam Kiyoko helyett is.
-Te vak vagy. Mindig is ilyen voltál. Azt sem vetted észre, hogy Sunarin mennyire szeretett! - mondta aztán pedig lefagyott ahogy leesett neki mit is mondott.
-Ugyan. Nem mondtál semmi rosszat, csak az igazat. - mosolyogtam szomorúan.
-Na erről beszélek! Mondhatok neked bármit, te el hiszed ahelyett, hogy annak hinnél amit látsz! - akadt ki.
-Ugyan mit kéne látnom? - kérdeztem.
-Hogy Sunarin szeret! Odáig van érted, csak makacsok vagytok túlságosan is. - mondta. Én csak megforgattam a szememet és Kiyoko mellett tovább beszéltünk. Gyorsan témát váltottam, mert nem vagyok kíváncsi arra amit már tízezerszer hallottam. Meg az sem tetszik ahogy próbálnak az életembe szólni. Minél kevesebb feltűnéssel próbálnak kibékíteni Rinnel, de erre senki sem kérte őket és meg sem kérdezik, hogy mi mit is akarunk. Rinnel mi döntöttünk úgy, hogy vége. Ha egyikünk nem ezt akarná akkor nem itt lennének, de mindketten így láttuk jobban, viszont ezt ők nem tartják tiszteltben. Még ha tudom is, hogy ezzel jót akarna, inkább ne akarjanak, lehet nekünk így a jó. Nekem elég annyi ha Rin boldogabb így, aztán én majd túl leszek rajta. Toorun is sikerült túl tennem magam, akkor Rinen is sikerülni fog, vagy nem. Jelenleg a zongorára akarok fókuszálni, mert eldöntöttem, hogy egy zene suliba megyek tovább. Van még egy évem, de egy erős egyetemre pályázok és erre fel kell készülnöm. Nem érdekel ha a szüleim nem támogatnának engem, mert anyum valami sporttal kapcsolatos jövőt álmodott meg nekem, de a sport áll a legmesszebb tőlem a matek után.
A Miya házba érve Atsumu nyitott ajtót aki túlságosan is izgatott volt ahhoz képest, hogy csak én jöttem.
-Samu? - kérdeztem, mert sehol sem láttam a szürke hajút.
-Mindjárt itt lesz, addig csináljuk meg ezt a tortát. - vette a kezébe az előre elkészített tortát. Kicsit gyanús volt az a torta, de ő Tsumu, nem kellene meglepődnöm rajta.
-Hol a tejszínhab? - kérdezte Kiyoko. Tsumuval elkezdték díszíteni, mindenféle cuccot rá téve és egyre rosszabbul nézett ki. Éppen a tortát vizsgáltam mikor random Kiyoko az arcomba nyomot egy kis tejszínhabot.
-Kiyoko! - kiáltottam rá.
-Jól áll a fehér. - nevetett Atsumuval együtt.
-Nézzük meg neked, hogyan áll. - nyomtam a fejét a tortába.
-Airi! - emelte fel a fejét.
-Te kezdted. - mondtam önelégülten.
-Ne hidd, hogy nyertél. - fogott meg egy kis tortát és a hajamba tette. Ha a szememmel ölni tudtam volna akkor Kiyoko ott halt volna meg. Atsumu csak ott állt és minket nevetett, de őt túl tisztának találtam szóval rá is kentem egy kis tortát.
-Airi-chan! Ezt most miért? - kérdezte megsértetten.
-Te túl tiszta voltál. - nevetem ki Kiyokoval együtt.
-Itt meg mi a franc folyik. - hallottam meg Osamu hangját. Felé fordultam és megláttam mellette Rint aki meglepetten nézet minket.
-Bocsi Sunarin, de elcsesztük a tortádat. - mondta Kiyoko. Leesett az egész, hogy mire ment ki a dolog szóval úgy ahogy voltam elindultam az ajtó felé Rinre sem nézve.
-Airi hová mész? - állított meg Osamu.
-El. Itt nem lát mindenki szívesen. - válaszoltam.
-Az oké, de tiszta tejszínhabos vagy. - emlékeztett Osamu.
-Meg foglak ölni. - tátogtam Kiyokonak és Atsumunak miközben mentem lemosni magamról a tejszínhabot. Gondoltam, hogy ez lesz, de hinni akartam bennük és bele mentem. Szerintem Rinnel is ez volt.
Az egyenruhám is olyan lett szóval kénytelen voltam egy pólót kölcsön kérni a fiúktól míg meg nem szárad. Ez borzalmas, hisz addig nem mehetek el. Szóval Rinnek kell elmennie, mert a többieknek sem lesz a legjobb egy feszült légkörben lenni.
Kiyokoval egy időben végeztünk az öltözködéssel, de a különbség, hogy ezt ő élvezte és semmi próblémája nem volt a helyzettel.
-Miért kellett ezt? - kérdeztem mielőtt még a fiúkhoz értünk volna.
-Mert te béna vagy. - válaszolta egyszerűen.
-Válaszolj normálisan. - mondtam.
-Azt akarom, hogy boldog legyél te is és Sunarin is. De ha így megy tovább ez nem így fog lenni. - felelte komolyan.
-Kiyoko... Kérlek hagyd. Lehet nem a legjobb így, de lehet nekünk ez a legjobb. Majd mi tudjuk mi legyen. - sóhajtottam fájdalmasan. Kiyoko csak elindult a fiúk felé mit sem foglalkozva azzal amit mondtam. Nem szívesen mentem oda, de Atsumu nem hagyott míg le nem ültem mellé.
-Szóval boldog szülinapot Sunarin! - tette le elé a tortáját Atsumu.
-Ez mi? - kérdezte Rin.
-A tortád. - válaszolta Tsumu.
-Aha, ez minden csak nem torta. - nevetett fel Rin.
-Ez Airi hibája. Ő nyomta bele a fejemet. - fogta rám Kiyoko.
-Talán nem kellett volna az arcomba nyomnod a tejszínhabot. - emlékeztettem, hogy ő kezdte nem én.
-Nem tudom miért rátok bíztam ezt. - mondta Osamu. Én sem értem miért ránk hagyta ezt, pedig várható volt, hogy ez lesz a vége vagy legalább valami hasonló.
-Jó, akkor helyette inkább együk meg azokat a sütiket amit Sunarin kapott. - mondta Atsumu. Rin odaadta nekik az összes sütit amit a mai nap folyamán kapott és én legszívesebben az összeset kidobtam volna. Nem érdekel, hogy sokat dolgoztak vele, ne adjanak Rinnek ilyeneket.
Osamu, Atsumu és Kiyoko nyugodtan ették a kapott sütit, nem foglalkozva azzal, hogy Rin és köztem mekkora feszültség is van.
-Egy kicsit sem szégyellitek magatokat? - kérdeztem egy kis csend után.
-Már miért kellene? - kérdezte Kiyoko nem értve a dolgokat.
-Hazudtatok nekem. Konkrétan átvertettek. - magyaráztam meg.
-Most ezt úgy mondod mintha akkora bűnt követtünk volna el. - fordult vissza az asztalhoz Kiyoko.
-Én ma kajak meg foglak még ölni. - dőltem inkább hátra a kanapén.
-Airi kóstold ezt meg. - kínált meg Atsumu.
-Nem kell! - válaszoltam nem túl kedvesen.
-Tudod Atsumu, Airi nem eszik ilyet. Amit más lány készített. - mondta Kiyoko, tudtam jól mire akar ezzel kilyukadni, de felcseszett egy kicsit.
-Ohh, tényleg elfelejtettem, hogy ő az ilyet nem szereti. És te Sunarin? - kérdezte Atsumu.
-Atsumu, te tényleg szőke vagy. Sunarin sem eszik ilyet amit más lányok készítettek. Csak egyet szeretne, de az a lány sosem csinál ilyet. - utalt azt hiszem rám Kiyoko.
-Inkább nem tud mint sem nem csinál. - szállt be Osamu is.
-Ebben nem vagyok olyan biztos kérdezzük inkább meg őt. Ai... - fordult hozzám Atsumu, de Rinnel együtt szólaltunk fel.
-Elég! - mondtuk egyszerre a fiúval.
-Eltűrtem azt, hogy hazudtatok nekem, hogy ide csaltatok, mikor tudjátok mennyire nem akarok Rinnel találkozni. De ebből elég már. - fakadtam ki.
-Megmondtam nektek, hogy nem lesz jó ha vele vagyok egy helyen. - mondta Rin is indulatosan.
-Olyan mintha falnak beszélnék. Figyeltek, de közben nem értitek meg azt amit mondok. - szidtam le őket tovább.
-Most jól figyeljetek. Köztünk vége van. Vége. Ezt nem lehet rendbe hozni és nem is rajtatok fog ez múlni. Ha akarjuk akkor majd megpróbáljuk újra, de nektek ehhez semmi közöttök. - mondta Rin.
-Igaza van Rinnek! Fejezzétek ezt be. Ne játszatok velünk és ne mi legyünk a szórakozásotok. - értettem egyet a fiúval.
-Megértették? Én és ő soha többet nem leszünk együtt. - jelentette ki, ami azért kicsit nagyon rosszul esett.
-Tök jó, hogy helyettem is eldöntöd ezt. - nevettem fel kínosan.
-Na látjátok miért nem vagyunk együtt? Semmit sem tud elviselni ami nem úgy van ahogy ő akarja! - nézett rám közömbösen.
-De éppen te döntöttél helyettem is! Persze, hogy nem fogadom el. - akadtam ki.
-Nem teljesen mindegy? Hisz ha egy kapcsolatot nem akar mindkettő fél akkor teljesen mindegy. - emelte fel a hangját.
-Nem, ez nem így van. Ha én nem szakítok veled akkor az nem szakítás. De emiatt nem kell aggódnom, mert pár napja mindketten kimondtuk, hogy vége szóval nem kell elviselned többé. - fordítottam hátat neki.
-Fogd már be! Nem veszed észre, hogy minden ilyen kimondott szavaddal csak fájdalmat okozzol? - kérdezte utánam kiáltva.
-Akkor én mit mondjak? Hm? Talán, hogy olyan boldoggá tesz az ahogy egész nap azt néztem ahogy lányok fordulnak meg körülötted és azokat a sütiket kapod tőlük? Szerinted ez nekem kellemes érzés? Mert akkor tévedsz! - mondtam tartva magamat, mert éreztem, hogy hamarosan elsírom magam.
-Akkor miért nézed? Miért nem tudsz továbbra is egy szót kimondani? - kérdezte a hangját vissza véve.
-Még mindig csak nekem kellene? Nem gondolod, hogy már neked is meg kellene tenned? Vagy még mindig én vagyok az egyetlen hibás? Majd ha tudod a választ szólj. - szaladtam fel átvenni a pólómat. Amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem és mentem is ki a házból. Igazi felszabadulás volt onnan kimenni, mert ha tovább maradok csak rontottunk volna a helyzeten Rinnel. Már azt sem tudom elképzelni, hogy barátok legyünk vagy bármi. Konkrétan már veszett ügy az egész.