𝐩𝐚𝐬𝐭 ˢᵘⁿᵃ ʳⁱⁿᵗᵃʳᵒᵘ (✓)

Fourteen

Az év utolsó napja. Azt hittem egyedül fogom tölteni, de Rin elhívott az év utolsó fesztiválra. Szilveszterkor még sosem voltam a lakáson kívül, mert mindig valamelyik barátommal töltöttem így nagyon izgatott vagyok.
Kiváncsi vagyok Kiyoko és Samu kapcsolatára is, de Tsumu még semmi pletykával nem hívott se Kiyoko, szóval gondolom semmi sem történt.
A délelőttöt a zene klub jelentkezési lapjával töltöttem. Beírtam a nevemet és az osztályomat, de mégis vannak kétségeim. Viszont jelentkezni akarok, mert a zene nekem sokat jelent, de ha erre gondolok akkor Tooru arca is beugrik amit nem akarok. Nem akarok emlékezni rá, egyszerűen fáj visszagondolni.
Miután elköszöntem Akitotól és Fuyumitól, mert egy hétre elutaztak, elkezdtem készülődni. Volt már egy randin Rinnel, de arra nem tudtam felkészülni szóval majd most.
Percenként tekintettem a telefonomra, hogy bárki üzent vagy sem. Lehet nem a legjobb tulajdonságom, hogy mások élete jobban érdekel mint a sajátom.
Már készen ültem a szobámba várva Rin üzenetére, hogy itt van, de helyette lemondta. Pontosabban késni fog pár órát, mert dolga akadt. Egy részt szomorú és csalódott lettem, más részt pedig ez nekem gyanús. Oké, nem az zavar, hogy késni fog de mi az a kifogás, hogy dolga akadt. Ha Tooruról lenne szó nem foglalkoznék vele, hisz két kezemen nem tudom megszámolni hányszor mondta ezt kihagyva a randinkat. Most viszont Rinről van szó és ő nem mondana ilyen olcsó kifogást. Lehet csak túlgondolom, igen le kell nyugodnom, ő Rin nincs semmi ami miatt aggódhatnék. Tsumu hívott így izgatottan vettem fel a telefont az újabb fejlemények miatt.
-Nincs véletlenül egy másik cuki is barátnőd aki által elfelejthetlek? - kérdezte Tsumu.
-Ez azt jelenti, hogy együtt vannak? - kérdeztem türelmetlenül.
-Aha és most itt romantikáznak. És te nem vagy Sunarinnel? - kérdezte.
-Késni fog pár órát szóval jelenleg nem. - válaszoltam.
-Pedig úgy rémlik mintha azt mondta, hogy hozzád én indul és utána elmentek a fesztiválra. Pár perccel ezelőtt. - gondolkozott el.
-Majd beszélünk Tsumu. - nyomtam ki a telefont. Valamiért egy rossz érzésem lett és szorongás kerített hatalmába, pedig nem kéne. Én bízok Rinbe és... Jó, igazából minden hirtelen minden gondolat átfutott a fejemben. Mikor Tooruval voltam sosem gondoltam semmi rosszra és vakon megbíztam benne, ez volt a baj. De Rin más, ő nem csalna meg. Igaz? Persze, ez egyértelmű. Igazán elhallgathatna a belső hangom, nincs szükségem olyan gondolatokra amiket tudom, hogy nem igazak.
Pár percen keresztül fel-alá járkáltam míg a belső hangomra nem hallgatva elindultam a fesztiválra. Pontosan nem tudom mi a tervem és azt sem tudom, hogy Rin egyáltalán ott van vagy sem, de addig úgy sem nyugodnék meg.
Az emberek boldogok voltak, mindenhol zene szólt és várták az újévet. Én pedig a barátomat keresem, mert kétségeim vannak, de egy megcsalás után ez normális. Nagyon remélem, hogy normális és nem követek el valami nagy hibát. Ha megtalálom akkor fogalmam sincs mit teszek, de nem fogom itt találni mással.
Az utcákat járva kezdtem feladni. Talán egy kicsit meg is nyugodtam, hogy nincs itt és haza kezdtem indulni, mikor a gyönyörű szemeit észre vettem. Természetesen többször is megnéztem, de azokat a szempárokat sosem keverném össze semmivel. Pár lány volt körülette és beszélgetett velük. Nem sokkal lehetetek fiatalabbak és arra gondoltam, hogy a húga is itt lehet, de őt sehol sem láttam. Most mégis mit kéne tennem. Nem mehetek oda és kérhetem számon, de magamban sem fogom tudni tartani. Haza megyek, mert úgyis el fogja mondani nekem.. Vagyis remélem. Mielőtt megfordultam volna ránéztem megint, de nem tévedek tényleg ő. Csak túl reagálom, azok a lányok biztos csak a suliból ismerik vagy valami hasonló. Nem mondhatom el neki, hogy utcákat jártam miatta, mert azt hittem megcsalom, ezért le kell nyugodnom és nem kimutatni az érzéseimet.
Miután haza értem nem sokkal később Rin üzent, hogy most indul hozzám. Nem cseszhetem el ezt a kapcsolatot így nem fogok neki semmit sem mondani, bár a feszültségemet is el kéne valahogy takarnom.
Mikor meghallottam a csengőt nagyon ideges lettem. Rohadt rosszul érzem magam amiért nyomoztam utána és nem is bízok benne. Pedig semmi olyat nem tett amiért ezt kéne tennem.
-Szia Rin. - engedtem be a házba.
-Szia Airi. - puszilta meg a homlokomat.
-Minden rendben van? - kérdezte.
-Persze, ugyan mi lenne? - néztem rá egy erőltett mosollyal.
-Olyan fura vagy most. - nézte meg az arcomat.
-Semmi sincs, ne aggódj. - nyeltem egy hatalmasat.
-A húgommal és a barátaival voltam. Bocsi, hogy így elhúzodott. - ölelt tovább.
-A húgod is ott volt? Ohh, megnyugodtam. - sóhajtottam.
-Tessék? Mert mit gondoltál? - nézett a szemembe.
-Csak túlgondoltam a dolgokat és lehet kicsit aggódni kezdtem és elmentem megkeresni. - válaszoltam. Oh, hogy az a hülye nyelvem!
-Mit tettél Airi? - kérdezte.
-Semmit? - húztam el a számat.
-Te most tényleg nem bíztál bennem és ezért inkább az utcákat jártad? - tolt el magától.
-De tudod Tsumu is azt mondta, hogy nem rég indultál, de te elmondtad így... - kezdtem magyarázkodni.
-És neked ennyi kell, hogy ne bízz bennem? - vágott a szavamba.
-Nem tehetek róla! Egyszer már megbíztam egy fiúba és megcsalt anélkül, hogy bármit tudnék! - emeltem fel a hangom.
-De én nem Oikawa vagyok. - jelentette ki.
-Tudom, de... - kezdtem volna.
-Semmi de. Ha tudnád akkor egyáltalán nem kételkedtél volna bennem. Jóhogy nem követtél! - akadt ki.
-Rin én bízok benned. - mondtam már elcsukló hangon.
-Nem úgy látszik. - fordított hátat.
-De érts már meg! Egyszer megcsaltak és kihasználtak, nem tudom, hogy minden szavadnak hihetek vagy sem. Tooru is kedves volt a kapcsolatunk elején és... - mondtam egyre sírosabb hangon.
-Nem vagyok az exed! - mondta és kilépett a házból.
-Tudom, hogy te nem ő vagy. - mondtam saját magamnak. Nem bírtam tovább és sírni kezdtem. Mit mondtam ami miatt ennyire megharagudott? Én csak félek, hogy elveszítem és megint egyedül maradok. Mindössze elővigyázatossabb szeretnék lenni most mint Tooruval voltam. A féltékenykedés teljesen normális dolog, nem értem, hogy Rin miért akadt ki ennyire. Ez volt az első veszekedésünk mióta ismerjük egymást és én Tooruhoz hasonlítottam. Ez most egy szakítás volt? Veszekedtünk, olyat mondtam amit nem kellett volna, ő fogtad magát és itt hagyott. Oké, azt hiszem szakítottunk. Tooruval voltak kisebb vitáink, de sosem hagyott ott míg nem éreztem bűntudatot és kértem bocsánatot. Most viszont más a helyzet és nem tudom mit kéne tennem.
Tűzijátékok fénye ragyogása töltötte meg a szobát, miközben én a földön összehúzott lábakkal sírok. Szóval mégis egyedül töltöm az újévet.
-Hülye vagyok! Hülye az exem is! Hülyeség a múltam! Hülye vagy te is Rin! - mondtam magamnak.
Ezt elcsesztem.

Trilógia első részének Vége.