Évekkel később már nem a röplabda pályán váltak feladóvá, hanem a szerelmükkel kapcsolatban adták fel a küzdelmet..
A szakítás után minden kapcsolatot megszakítottak egymással.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is gondolnak a másikra.
Oikawa a...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Egy ideig unottan néztem a tévét, de hamar érdekesebbé vált ahogy Bokuto a szemeit meresztve, szinte pislogás nélkül mered a kijelzőre, mellette pedig Akaashi küzd az álmosságával. Érdekes mennyire máshogy reagálunk egy lakásfelújító műsorra.
A telefonom csörgésére, Akaashi megugrott, Bokuto pedig idegesen legyintett velem miközben csitítgatott. Nevetve forgattam meg a szemeimet és gyorsan felvettem a készüléket, amin Oikawa neve villogott.
– Na mi az? Ennyire nem bírod nélkülem? – kérdeztem miközben kisétáltam a szobából, hogy ne zavarjam őket az alvás/tévézés programban. Oikawa egy dühös sóhajjal lerendezett, ami egész édes volt tőle, de azért egy kicsit bántja is az egómat. Bár amekkora egóm van, nem csoda ha minden apróság meg tudja sérteni.
– Most hagyj a hülyeségeiddel. Kéne Koushi lakcíme. – olyannyira meglepett, hogy azonnal mozdulatlanná dermedtem, ami így lépés közben egész vicces lehetne külső szemlélőként. Kamerákat kéne felszerelnem és vicces videókat összevágni a felvételekből. Sokat kereshetnék vele. Letettem a lábam és leültem a parkettára.
– Nocsak, nem tudod az exed telefonszámát?
– Hagyj a hülyeségeiddel! – ismételte meg magát kissé dühösebben. Csücsörítve döntöttem a fejem a mögöttem lévő falnak.
– Olyan gonosz vagy Oikawa-chan. Nem is mondtam hülyeséget..
– Nem Kuroo, nincs meg Koushi telefonszáma és képzeld, Kenmáé sincs meg, szóval ha lennél olyan nagylelkű és kedves, akkor esetleg megadhatnád a címüket. – semmi reakció a -chan ragra? Uncsi.
– A haverodnak nincs meg Koushi száma?
– Ha meglenne, szerinted téged hívtalak volna?
– Persze, elvégre ez egy remek ürügy arra, hogy felhívhass, és hallhasd a hangomat. – mosolyogtam holott nagyon is jól tudtam, hogy számtalan másik helyzetben hallja a hangom, és ha annyira fel akarna hívni, akkor nem ilyen okkal állna elő.
– Ha befejezted a szórakozás, akkor akár..
– Nem fogom csak úgy kiadni a lakcímüket, sem a telefonszámukat. Felhívom Kenmát, mert nekem sajnos kell ürügy rá, hogy hallhassam a hangját, és megkérdezem tőle, hogy megadhatom-e neked a címüket. Ha igent mond, dobok neked egy sms-t. – mondtam mire Oikawa meghökkent a vonal túlsó oldalán.
– Most meglepően normális voltál.
– Többnyire normális vagyok.
– Mikor is? Mikor idegbeteg vagy mert valaki beszól neked? Vagy mikor kanos macskaként mindenkihez hozzá dörgölőznél aki csak engedi? Vagy akkor amikor megkattansz Bokutoval?
– Csak akkor vagyok idegbeteg ha valaki beszól nekem, ami nem túl gyakori és hamar lecseng. Kanos elég gyakran vagyok, de amint kielégítettem a vágyaimat, visszaváltok a mindig fantasztikus önmagammá. Bokuto pedig értékeli az eszem és a humorom.
