Évekkel később már nem a röplabda pályán váltak feladóvá, hanem a szerelmükkel kapcsolatban adták fel a küzdelmet..
A szakítás után minden kapcsolatot megszakítottak egymással.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is gondolnak a másikra.
Oikawa a...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A nap gyorsan eltelt. Az állatok többsége elégedettnek és jókedvűnek tűnt, ami egyértelműen Miirának köszönhető. Az állatkert hivatalos orvosa. Az elmúlt időben sokat volt távol, a kisebb feladatokat vagy az asszisztensei végezték, vagy a kisebb testű állatok és a madarak esetében más orvosoktól kértünk segítséget. Brutust már egy hete visszahoztam, de ami Magdolnát és Juliust illeti.. Ők még mindig nálam vannak. Kíváncsiságból elindultam a hüllőház felé, hogy még egyszer ránézzek Brutusra. Már egészen sötét volt, a munkatársaim egy része, még a rájuk bízott állatokat ellenőrizte, vagy egymásnak segítettek, hogy minél hamarabb elindulhassanak a Miirának szervezett kis összejövetel helyszínére. A hüllőház ajtaja nyitva volt, a folyosón az egyik takarító szúrós szemekkel nézett rám. Látszólag még nem kezdett hozzá a takarításhoz így nem zavartattam magam. A fiatal férfi amúgy is folyton dühös volt, nem lehetett a kedvében járni, na nem mintha próbálkoztam volna ezzel. A kisebb teknősöket egy körülbelül 50 cm magas fal vette körül. Ennek az alacsony kerítésnek a peremén Miira ült, a kezében Brutust tartotta. A szeme sarkából észrevett és illedelmesen köszönt. Utoljára akkor láttam mikor megszületett a kis orrszarvú télen. Azóta csak hírből hallottam, hogy pár fontosabb vizsgálat miatt bejött, vagy épp ránézett az asszisztensei munkájára.
– Hogy vagy? – kérdeztem mire egy halvány mosoly jelent meg sápadt arcán.
– Udvariasságból kérdezed vagy tényleg érdekel? – csak a szememet forgattam. Miiráról sok mindent el lehet mondani, de hogy kellemes társaság lenne, azt csak nagyon kevesen mondják. És én vagyok az egyik. Miira kedves nő de elég kitaszított. Ha érdekelne mások véleménye, távol tartanám magam tőle, attól félve, hogy engem is kiközösítenek majd. De őszintén szólva ez csak még inkább mellette szólt. Nem bántam volna, ha engem is kerülnek. Legalábbis azok a hangos, beképzelt seggfejek jó messzire elkerülhettek volna.
– Egy kicsit mindkettő. De leginkább az első. – vetettem át a lábam az alacsony falkerítésen és tisztes távolságban leültem Miira mellé.
– Fáradt vagyok. – ismerte el és letette Brutust. Valószínűleg leellenőrizte, hogy van. Nem igazán bízott más orvosokban. A többségünk Miira szaktudásán kívül szinte senkinek nem hitt, ha az állatokról volt szó, kivéve ha Miira ismerte azt a másik állatorvost és jó véleménnyel volt a munkájáról. A munkájáról és nem a személyiségéről. Miira a személyes véleményét általában megtartotta magának. Vagy jót mondott vagy szépen fogalmazta meg a rosszat és emiatt sokan naivnak nézték. Kivéve akiknek volt annyi esze, hogy értse Miira sértéseit. Ők önteltnek tartották. Szerintem egyik jelző sem megfelelő. Miira okos, távolságtartó és meglehetősen különc.
– Ez az udvarias vagy az igazi válasz? – kérdeztem vissza mire Miira mosolyogva felém fordult.
– Egy kicsit mindkettő. De leginkább az első. – a vödör csörömpölésére mindketten hátra pillantottunk. A takarító nem rejtette véka alá, mennyire elege van belőlünk. – Azt hiszem mennünk kéne.
