Évekkel később már nem a röplabda pályán váltak feladóvá, hanem a szerelmükkel kapcsolatban adták fel a küzdelmet..
A szakítás után minden kapcsolatot megszakítottak egymással.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is gondolnak a másikra.
Oikawa a...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az izmaim megfeszültek miközben próbáltam kikecmeregni Kuroo alól. Egész testsúlyával rám nehezedett és erősen nyomott lefelé, ami már fizikai fájdalmat okozott, de nem adtam fel és továbbra is erőteljesen igyekeztem felé kerekedni. Olykor tényleg sikerült, de ez nem tartott valami sokáig és ami az egészben idegesít..
– Ühmm, egész jó vagy. – dorombolta Kuroo a fülemnél és újra a fenekemhez nyomta az egyre csak merevebb péniszét. Na igen.. Ez tényleg idegesítő.
– Egész jó? Olyan kemény vagy, hogy az már fáj. – sziszegtem dühösen mire Kuroo halkan kuncogott és megharapta a vállam.
– Nem inkább a saját merevedésed az ami fáj? – kihasználva azt a leheletnyi gyengeségét, kirántottam a kezem a szorításából és hátra lendítve kerültem fölé. Bár nem épp úgy ahogy terveztem. Kuroo ugyanis a másik karjával szorosan átkarolta a törzsem, így mikor a lendülettől megfordultunk, egy pillanatra egy nyamvadt teknősnek éreztem magam, aminek Kuroo a levakarhatatlan háta. Kuroo felült, így én is kénytelen voltam erre, mivel a teknősökkel ellentétben itt nem a puha teknős dönt, hanem a kemény páncél. Hiába sportolunk mind a ketten, ő rendőr képzésen vett részt és kitudja milyen edzéstervet követ rendszeresen, hogy formában tartsa magát. Én idióta meg azt hittem, hogy nyerhetek. Kuroo megnyalta a vállam és a nyakam közti részt, mire egy kisebb remegés rázott meg. Kicsit összegörnyedtem és felhúztam a vállam, hogy ne hagyjam szabadon azt az érzékeny helyet. Még mindig túl kínos akarni ezt.. Ráadásul tényleg felizgultam.. Utálom ezt.. – Kapcsold ki az agyad. – kezdte el harapdálni a fülem mire ismét remegni kezdtem. – Mivel ez lesz az első olyan alkalom, hogy befogadó félként vagy jelen.. Csak hagyd, hogy irányítsak. Ellazítalak majd.. – egyik kezével végig simított a combom külső részén majd a térdemnél vissza indult az ölem felé, a belső oldalon. Ösztönösen hátrébb mozdultam ezzel azonban olyan volt mintha nem a keze elől húzódnék el, hanem az öléhez simulnék hozzá. És őszintén szólva, nem igazán tudnám megmondani, hogy az utóbbi szerepet játszott-e a mozdulatban.
– Van egy feltételem.. – motyogtam lehajtott fejjel, mire egy pillanatra leállt a combom simogatásával és a fülem kínzásával.
– És mi lenne az? – nyeltem egyet, de ez nem változtatott az érzésen ahogy a szívem és a gyomrom összeszorult. Nehéz felejteni.. Kurvára nehéz elengedni azokat az időket amikor olyan kibaszott boldognak éreztem magam, mint még azelőtt és azóta egyszer sem. Az érzelmek nélküli szex is jó volt, de csak akkor, ha nem ismertem a partnerem. De ez most már, mert Kuroot (még ha csak felületesen is de) ismerem.
– Ne beszélj közben. – éreztem ahogy megrázkódik mögöttem a nevetéstől.
– Azt hittem azt fogod mondani, hogy ne beszéljek róla senkinek, vagy hogy húzzak fel óvszert.
– Ez a kettő elég egyértelmű.
– Már miért lenne az? – unottan sóhajtottam, de közben Kuroo folytatni kezdte a lábaim simogatását.
