A két feladó 2.

09 - Kösz az együttérzést

Lőtér.. Ez egy kibaszott lőtér..

– Voltál már ilyen helyen? – kérdezte Kuroo mire dühösen fordítottam felé a fejem.

– Szerinted? – kérdeztem de hamar rájöttem, hogy igazságtalan voltam vele. Honnan tudhatná, hogy hány lőtéren szerzett sérülést láttam már? Bár ehhez az is hozzá tartozik, hogy pár éve nyílt egy ilyen hely nem messze attól a korháztól ahol a gyakorlatom töltöttem. Azóta biztos sokkal kevesebb az ilyen baleset, a szigorúbb szabályoknak köszönhetően. Mondjuk már az elejétől fogva nem a saját fejük után kellett volna menni, hanem felkeresni egy jól működő helyet és tőlük kérni pár tanácsot meg ilyenek. Fáradtan sóhajtva néztem inkább másfelé a fekete hajú férfi szemei helyett. – Nem. Még nem voltam ilyen helyen. – mondtam ki az egyértelműt.

– Mázli! – ebben még is mi a mázli? – Várj meg itt, mindjárt jövök.

– Hova a fenébe mész? – Kuroo már el is sietett, szóval ha hallotta is amit mondok (ami elég valószínű) akkor egyértelműen figyelmen kívül hagyta. Remek. Fáradtan felsóhajtottam és leültem egy közeli padra. Fáradt vagyok és ez a szemét pont ezt használta ki. Hajnalban felhívott. Egy frászt! Felvert az éjszaka közepén! Mondjuk én meg lenémíthattam volna a telefonom, de még is ki gondolna arra, hogy majd valaki pont este hívja fel? Annyira álmos voltam, hogy mikor megkérdezte mit csinálok ma, az igazat mondtam. Vagyis első körben értetlenül és artikulálatlanul kérdezgettem, hogy mi van meg hogy heh és ha.. Aztán pedig elmondtam az igazat. Ő pedig eljött értem kocsival reggel nyolckor és addig csengetett amíg ki nem nyitottam az ajtót. Ezután betolakodott és elrabolt. Hogy elhozzon egy kibaszott lőtérre. Hm? Most hogy belegondolok régen paintballoztunk Makkiékkal. Egész jó volt, de valahogy egész más a helyzet amikor az ember nem álmos, a barátaival van és közösen döntik el mikor is mennek el egy ilyen helyre. Ez így most csak nyűg a nyakamon.

– Mehetünk? – állt meg mellettem mire dühösen pillantottam fel rá.

– Haza?

– Dehogy is te hülye. Lőni. Vagyis előbb alá kell neked is írni pár papírt, de az anyagiakat már elintéztem. – remek, legalább nem kell fizetnem olyasmiért, amit nem is akarok. Felálltam a padról és unottan indultam el arra amerről Kuroo érkezett az imént. A fekete hajú finoman terelgetett, hogy merre is megyünk. Olykor megérintette a vállam, vagy a hátam, ami már így is elég idegesítő volt, de aztán ez a barom felbátorodott és egyszer-kétszer a derekamra tette a kezét. De nem hibáztatatom, mert egyáltalán nem tiltakoztam. Mondhatnám, hogy csak túl fáradt vagyok vitatkozni vele még ezen is, de inkább csak nem érdekel annyira a dolog, mint gondoltam. Elmorgok rajta, milyen idegesítő.. De még sem teszek ellene. Most pont úgy viselkedek, mint az anyám. Miután én is aláírtam két nyomtatványt, egy ott dolgozó elmagyarázta miért kell a fülvédő, majd azt is megmutatta melyik lőtér az ami jelenleg szabad. Mint kiderült ez sem úgy van mint a filmekben. A profibbak már lőhetnek felügyelet nélkül, egymás mellett is. A helyiségek be vannak kamerázva, hogy ezzel is elkerüljék az esetleges félreértéseket és vissza tudják nézni a balesetek körülményeit. Lehet igénybe venni csuklóvédőt is és egy bizonyos szint felett a golyóálló mellény sem kötelező. Ez főleg azokon a területeken kötelező ahol igazi töltényeket használnak. Kuroo elvétve említett valami olyasmit, hogy sokan csak légpuskával lőnek és azt is nyílt terepen, az épület mögött. Jóhiszeműen úgy gondoltam mi sem fogunk igazi golyót használni, de amikor rám adtak egy mellényt, már sejtettem, hogy tévedtem. Ez nyílván akkor vált biztossá, mikor megkaptam a fegyvert is.. Ettől valahogy nem érzem magam férfinak.. Inkább csak hülyének amiért egy olyan dolgot tartok a kezemben amivel sérülést okozhatok. Mondjuk egy kislámpával is embert lehet ölni, szóval ez az érzés inkább csak kötözködés, hogy semmiképp ne élvezzem ezt a randi szerűséget.