Évekkel később már nem a röplabda pályán váltak feladóvá, hanem a szerelmükkel kapcsolatban adták fel a küzdelmet..
A szakítás után minden kapcsolatot megszakítottak egymással.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is gondolnak a másikra.
Oikawa a...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Kuroo hirtelen betoppanása eléggé meglepett. Kenma egy szóval sem említette, hogy jönni fog, azt pedig végképp nem, hogy a hét közepén.. Általában hétvégén jár erre, hét közben max Kenma ugrik el hozzá így érthető, hogy ilyen helyzet még egyáltalán nem állt elő az elmúlt években. Le tettem elé a kávét és a kis edényt amiben a cukrot tartottuk.
– Kenma azt mondta, hogy ma korábban haza ér. Úgy egy óra és itt lesz. – mondtam el vagy hatodszorra. Kuroo mosolyogva megköszönte a kávét és újfent megkérdezte, biztos nem zavar-e, amire ismét azt feleltem, hogy egyáltalán nem. Kínos csendben ültünk egymással szemben. Biztos furcsa lenne ha Oikawáról kérdezném, a röplabda témát pedig olyan gyorsan lezárta pár perce mintha nem is érdekelné a dolog. Ha valakit megkérdeztem még a közép suliban a röplabdáról, mindig egy csomó választ kaptam. Az edzésekről, a csapatmunkáról, a csapattársakról, az edzőről, a legutóbbi meccsekről, az ellenfelekről és még nyújtógyakorlatokról is! De most..
– És mivel foglalkozol? – kérdezte hirtelen én pedig reflexszerűen válaszoltam..
– Tanítok. És te..? Vagyis tudom. De a sporton kívül csinálsz mást is? – barom! Ez úgy hangzik mintha lekicsinylő lennék a sportolókkal szemben.. Arról nem is beszélve, hogy reflexszerűen válaszoltam és vissza kérdeztem, mint a társkereső oldalakon általában.. Mekkora idióta vagyok..
– Igen, még bejárok néha a volt sulimba. Nem akarom, hogy mikor lecseng a mostani életem, ne legyen hová mennem, ezért ismerkedek az újoncokkal akik rendőri pályára mennek. Eljárok lőni, meg részidős állást keresek a rendőrségnél. Így a sportolás mellett nem igen tudok elhelyezkedni. Még pár év és azt hiszem abba hagyom. – kissé meglepett a válasza, de odafigyelve bólogattam párat, ezzel is jelezve, hogy figyelek rá.
– Mikor jár le a szerződésed?
– A jövő hónapban. Még meglátjuk milyen feltételekkel szerződtetnek újra és ha lehet akkor két vagy három évre még maradok. – nem igazán vagyok otthon ebben. Azt hittem 5-10 évre lefoglalják a sportolókat. De talán vannak helyek ahol kevesebb.. – Milyen tárgyakat tanítasz?
– Hivatalosan testnevelést és irodalmat, de gyakran helyettesítek biológián.
– Miért pont irodalom? – kérdezte a kávéját kevergetve, hogy aztán igyon belőle egy kortyot.
– Nem tudom. Nem akartam a matematikát választani. Abban sosem voltam valami jó.
– Nekem az volt az egyik kedvenc tárgyam. Sokkal letisztultabb és szabályosabb mint az irodalom. Mit gondolt a költő? Mit akart kifejezni az író? Miről szól a vers? Ezekre maximum az alkotók tudhatták a választ, csak túl egyszerű lett volna, hogy ˝A vers a diófáról az udvaromon lévő diófáról szól, csak írni akartam valamit mert már rég nem írtam új verset.˝ Ehelyett valaki kitalálta, hogy ˝A vers a diófáról, valójában a romlott társadalomról szól. A dió az embereket szimbolizálja, a fa pedig a földünket ami a sok dió miatt meghajlik és letörnek az ágak.˝ - egy keserű mosollyal fogadtam el a véleményét. Részben igaza van, de azért nem csak erről szól ez a tantárgy. Bárcsak azt mondhatnám, hogy mennyire üdítő egy ilyen véleményt hallani, de manapság sok srác kezd el okoskodni mikor megtudják, hogy tanár vagyok és az irodalom az egyik tárgyam. – Eléggé megváltoztál. Sokkal férfiasabb vagy mint régen.
