A két feladó 2.

04 - Mit tennél ha..?

Fullasztó hőség, lecsapódó pára, tömény zsír és izzadság szag ami erős tisztítószerekkel keveredik. Nem tudom, hogy minden gyorsétterem ilyen szagú-e, de ez mindenesetre borzalmas..

– Szünetet tartasz? – lépett mellém a főnök. A nagy konténer melletti rekeszen ültem és egy félig elszívott cigit tartottam az ujjaim között. Válasz helyett felé tartottam az eddig mellettem pihenő dobozt. – Köszönöm. – vett ki belőle egy szálat majd leült a mellettem lévő hatalmas papírkötegre és ajkai közé vette a cigaretta szálat. A gyújtómat felé tartva hagytam, hogy meggyújtsa, majd mindent visszatettem magam mellé. A főnököm haja már kezdett őszülni, az arcán lévő mélyebb ráncok főleg a szeme és az ajka körül rajzolódtak ki. Kifejezetten jól állt neki bár mindig zavarba jött mikor ezt valaki megjegyezte. – Zen keresett az előbb. Azt akarta tudni, hogy nem vagy-e éhes. – pillantott rám egy kedves mosollyal az arcán.

– Igen.. Már megtalált.. – pár perce csapta ki a hátsó ajtót és futtában megkérdezte készítsen-e nekem valamit vacsorára, és hogy itt eszek-e vagy inkább elviszem zárás után.. Addig még egy óra.. Utána pedig kitakarítunk és előkészülünk holnapra ami jobb esetben ugyancsak egy óra, rosszabb esetben akár kettő vagy három..

– És mit mondtál neki?

– Hogy majd otthon eszek. – Sugawara tegnap felvetette, hogy mikor hazafelé megy az iskolából, vesz valami süteményt.. Ilyenkor általában valami új dolgot próbál főzni és mivel fél, hogy rosszul sikerül, mindig vesz almás pitét.. Könnyű őt kiismerni, nem túl bonyolult figura. Elnyomva a csikket beledobtam a kis tartóba majd összepattintottam és felvéve a cigis dobozt meg a gyújtót felálltam a rekeszről és visszamentem dolgozni. Zen a ˝főszakácsunk˝ aki irányít minket és összeállítja a recepteket. Gyors, finom, laktató.. És persze egészségtelen. Viszont Zen igyekszik olyan ételeket is készíteni amik valamivel egészségesebbek és az is egy nagy előnye a helynek, hogy igyekszünk olyan menüt összerakni ami nem fekszi meg az emberek gyomrát.

– Kenma, segíts Mikának előkészülni holnapra! – még csak felém se pillantott.. Néha tényleg olyan mintha a tarkóján is lenne szeme..

– Hy! – indultam el Mika felé és máris visszacsöppentem abba a lendületbe ami itt egész nap szükséges. Ha kevés a vendég ami általában kedden és szerdán fordul elő és akkor is csak délelőtt 10 vagy 11 után egy pár órára. Ilyenkor takarítunk és egyenként megállunk megebédelni... Az órára pillantva fáradtan felsóhajtottam. Ha minden jól megy akkor este 10-re haza érek..