Évekkel később már nem a röplabda pályán váltak feladóvá, hanem a szerelmükkel kapcsolatban adták fel a küzdelmet..
A szakítás után minden kapcsolatot megszakítottak egymással.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is gondolnak a másikra.
Oikawa a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem is emlékszem, mikor ébredtem ilyen kipihenve utoljára.
Tooru alvó arcára pillantottam, mire óhatatlanul is elmosolyodtam. Belélegezve az ismerős mégis ismeretlen illatot, közelebb bújtam hozzá. Tooru félálomban motyogott valamit, majd átkarolva ölelt magához és mély levegőt véve tovább aludt. Tegnap nagyon fáradtnak tűnt, nem csoda, hogy még mindig alszik.
Az arcát tanulmányozva megfigyeltem minden apró kis változást. Az idő rajta is meglátszik, a sok évnyi hadakozás a szüleivel, a sport karrier ahol két olyan személyt kell elviselnie akiket ki nem állhat..
Iwaizumi minden bizonnyal sokszor eljött hozzá, vagy épp Tooru látogatta meg őt, de mindkettőjüknek megvan a saját élete. Iwaizuminak az állatkert, mint ahogy tegnap kiderült, Toorunak pedig a röplabda. Én nem tudtam volna egyedül élni. Amíg Kenma nem költözött hozzám, nagyon magányos voltam.
– Koushi.
– Hm?
– Tényleg itt vagy? – egyik kezemet az arcára simítottam és megpusziltam ajkait.
– Itt vagyok. – mondtam halkan.
– Tényleg szeretsz? – fájdalmasan szorult össze a szívem a kérdése hallatán. Hogyne szeretném?
– Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek. – puszitam meg újra az ajkait. Kinyitotta a szemeit és rám nézett.
– Tényleg.. Tényleg szeretlek? – Tooru kérdése mintha gyökeret vert volna a fejemben. Fájdalmasan visszhangzott a szívemben és kételyt növesztett ott ahol nem kellene. – Még nem dolgoztam fel a szakítást.. – én sem tudtam teljesen elengedni. Éltem az életem, de vágyódtam utána, hiányzott, hogy nincs velem. – Még nem dolgoztam fel, hogy nem vagy velem. – a szemöldököm megremegett miközben egyik kezemmel óvatosan megsimítottam arcát. Tooru nem mozdult, csak továbbra is engem nézett. – Nem akarok attól függni, hogy az életem része vagy. Azt szeretném ha nélküled is egész lennék, de boldoggá tenne a jelenléted. Így nem lennék annyira elviselhetetlenül féltékeny és tapadós. – szóval így értette, hogy már szavakba tudja önteni az érzéseit.
– És mit tegyek, hogy segítsek? – kérdeztem a szemeibe nézve, mintha onnan kiolvashatnám a válaszokat.
– Nem tudsz tenni semmit. – simította a kezét a tarkómra és a mellkasához húzta a fejem. – Ezt nekem kell rendeznem. Egyedül. – a szívem fájdalmasan szorult össze az utolsó szó miatt. Elküld? Most hogy újra vele lehetnék, elküld? – Azt hiszem ez a beszélgetés nem épp ébredés utánra való, de.. Ez most nagyon fontos. – átölelve őt próbáltam kiélvezni a közelségét, mielőtt arra kérne, hogy menjek haza.. Hogy hagyjam magára..
Tooru szorosan magához ölelt és mély levegőt vett.
– Igazad volt régen.. Hogy nem akartál csak úgy belebonyolódni egy kapcsolatba velem, miközben még Sawamurát szeretted. – sóhajtott fel hangosan. – Ez a helyzet kicsit bonyolultabb.. Azért nem akarom elragadtatni magam, mert túlságosan függök tőled.
