Évekkel később már nem a röplabda pályán váltak feladóvá, hanem a szerelmükkel kapcsolatban adták fel a küzdelmet..
A szakítás után minden kapcsolatot megszakítottak egymással.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is gondolnak a másikra.
Oikawa a...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Letettem a pezsgős poharat és fintorogva állapítottam meg, hogy soha többet nem teszek a kávémba szóját. Végig néztem a kis asztalon amire egytől egyig ki lett pakolva a pohárkészletem. Mindegyikben más-más kávé volt, vagyis inkább mást és mást kevertem egy random kávéhoz. Valószínűleg itt rontottam el, de a kávészakértők is így kezdik nem? Kiválasztanak egyet és kipróbálják az összes variációt. Még is kit akarok áltatni ezzel?
Hangosan felsóhajtva terültem el a kanapén és elmerengve néztem a könyvespolcomra. Talán ezúttal ABC sorrendbe kéne pakolnom őket. De a szerző vagy a könyv címe szerint vegyem sorra őket? Azt hiszem a legutóbb az író neve szerint pakoltam, mert így egymás mellé kerültek a művei. Most legyen kicsit izgalmasabb és szerző helyett a címe szerint rakom majd őket! De a könyv címe vagy a szerző postázási címe legyen a cím? Ez az utóbbi érdekesnek tűnik.
A csengő hallatán a lelkesedésem alább hagyott. Pedig már kezdtem jól érezni magam.
Felállva a kanapémról, elindultam ajtót nyitni, de ezúttal okosabb voltam, mint legutóbb és előbb kukucskáltam, mint, hogy kinyitottam volna.
Szívem szerint elküldtem volna a drága kiskacsáimat a fészkes fenébe, de a szüleim jómodorra tanítottak és sok más dologra ami bár hasznos de azért dugják fel maguknak, hogy elvették a gyerekkoromat!
– Tobio-chan és Ushijima-chan. Minek köszönhetem a váratlan meglepetést? – kérdeztem karba fonva magam előtt a karjaimat és vállammal az ajtó keretének dőltem, ezzel is jelezve, hogy nem fogom őket beengedni.
– Nem voltál ma edzésen. – villámcsapásként ért a mély hang, mely Ushijima Wakatoshihoz tartozott. Valószínűleg egy pillanatra az arcomra is ki ült a meglepettség, de anyám egóját előkaparva, egy drámai mozdulattal hátra túrtam a hajam és gondterhelten felsóhajtottam.
– Tudok róla Drágám. – anyám, egész jól utánzom azt a szipirtyót. A körmeimet is vizsgálat alá vettem de ekkor szembesülnöm kellett vele, hogy a körmöm kissé megnőtt és fekete kosz van alatta. Undi.. Ha ezt az anyám látná biztos tenne rá valami sértő megjegyzést. bár most hogy jobban szemügyre veszem ez kávézacc..
– Azt hittük beteg vagy Oikawa-san. – mondta Tobio és látványosan végig mért mire szikrát szóró szemekkel húztam fel az orrom, ezzel tükrözve a lenézést és a néma kihívást. Mert ezt a kettőt csak én tudom pároztatni ilyen zseniálisan. Évek munkája kellett hozzá.
– Mint látod vakarcs, nem vagyok beteg. Most pedig hess-hess! – legyezgettem el őket az egyik kezemmel. – Még sok dolgom van ma, szóval tűnés. – fontam karba ismét a kezem de ezúttal ügyeltem rá, hogy ne látszódjanak a körmeim.
– Nem festesz valami jól. – mondta Wakatoshi mire dühösen kaptam felé a fejem, de mielőtt elküldhettem volna a fészkébe, torkomon akadt a szó mikor hatalmas tenyerét a homlokomra tette míg a másikat a sajátjára. – Nem vagy lázas. – kösz a felesleges információt! Lecsúsztatva a kezét a nyakamhoz nyomta mutató ujját, hogy megnézze a pulzusom.
