Évekkel később már nem a röplabda pályán váltak feladóvá, hanem a szerelmükkel kapcsolatban adták fel a küzdelmet..
A szakítás után minden kapcsolatot megszakítottak egymással.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is gondolnak a másikra.
Oikawa a...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
– Shinohara? Várj, AZ a Shinohara? – kérdezte döbbenten Sugawara.
– Igen! Az író! – csak a szememet forgattam. Szinte láttam magam előtt ahogy Sugawara zavartan pislog rá és össze-vissza habog miközben próbálja felvenni a fonalat. Hallottam Kou nevetését. – Igen. Az a Shinohara. A kedvenc csaposunk.
Már órák óta ébren vagyok és őket hallgatom. Amióta hivatalosan is összejöttünk Sugawarával és elkezdett kialakulni, egy megszokott rendszer a munkámmal kapcsolatban, na meg a stabilabb körülmények.. Kipihentebb vagyok és így könnyebben felébredek, ha Sugawara kikel mellőlem az ágyból. Most is arra ébredtem, hogy nem volt mellettem. Hallottam a hangjukat ahogy beszélgetnek és eleinte még próbáltam vissza aludni, de aztán szóba került a kapcsolatunk. Hogy megalkudtuk az érzéseinken.
Kou beletrafált, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetünk boldogok.
– Azt szeretném ha ti is boldogok lennétek. – dühösen ültem fel az ágyban. Megint kezdi amit az előbb. Elbizonytalanítja Sugawarát, pont akkor mikor már kezdett volna megbékélni vele, hogy kettőnknek így a legjobb. Mindketten elég lassan láttuk ezt be és még mindig elég ingoványos a talaj a lábunk alatt, de kezdtünk stabilabbá válni, kezdtünk igazán együtt lenni.. Kezdjük megszeretni egymást, más értelemben is az eddigieknél.
Mindketten elhallgattak mikor megálltam a konyhaajtóban. Sugawara kissé meglepetten és ijedten pillantott az órára, attól félve, hogy ha én ébren vagyok akkor már neki is készülődnie kéne, de aztán látványosan ellazult. Egyrészt, még csak hajnali három körül lehet, másrészt pedig nincs nulladik órája, sem pedig első, szóval elég ha később indul.
– Felébresztettünk Ken-chan? – kérdezte Kou mosolyogva de nem volt kedvem vissza mosolyogni rá. Idejön és kénye kedve szerint felforgat mindent! Szeretem, de most túlzásokba esik!
– Már megkértelek egyszer, de akkor szeretném elmondani még egyszer, és lehetőleg utoljára. – túrtam hátra a hajam a szememből és kicsit közelebb léptem hozzá. – Ne szólj bele a dolgainkba. – a minap már elmondtam neki, hogy bár nagyon szeretem őt, hisz még is csak a rokonom, attól még nincs joga beleszólni abba, hogyan élem az életem. Kou persze csak legyintett és mint kiderült, találkozni akar Kurooval, Oikawával meg már találkozott is.. Hát ennyire figyel arra amit mondok?
– Ken-chan..
– Megalkudtunk az érzéseinken? – kérdeztem kiragadva a legfájóbb momentumot az eddigi beszélgetésükből. – Ahhoz legalább az egyikünknek szerelemesnek kéne lennie, hogy ez egyáltalán alku tárgya lehessen. – morogtam dühösen. Kou arcáról eltűnt a mosoly, helyette komoran nézett fel rám. Alig fél fejjel vagyok nála magasabb, de most mintha sokkal alacsonyabbnak tűnne.
– Kurooért miért nem küzdesz így? – egy pillanat alatt kapott lángra az a kis szikra ami eddig a dühömet szimbolizálhatta volna. Kou mindig is tudta, mivel tud leginkább kizökkenteni a nyugalmamból.
