Évekkel később már nem a röplabda pályán váltak feladóvá, hanem a szerelmükkel kapcsolatban adták fel a küzdelmet..
A szakítás után minden kapcsolatot megszakítottak egymással.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is gondolnak a másikra.
Oikawa a...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
A fejem hasogatott mint a fene és cseppet sem segített a dolgon mikor valaki felhúzta a redőnyt, ezzel engedve be a fényt a szobába. Hunyorogva néztem Iwa-chanra aki a párkánynak dőlve, karba font karokkal meredt rám.
– Szarul nézel ki Szarkawa. – még értékelném is a gáz szóviccet, ha nem érezném pontosan olyan szarul magam, mint ahogy kinézhetek. Fájdalmasan hörögve temettem a fejem a párnába, abban reménykedve, hogy megszűnik a lüktető fájdalom a fejemben és az égető érzés a torkomban és a gyomromban. Ez persze nem így történt, és még csak nem is tompították a fájdalmakat a reményeim.
– Basszus.. – hörögtem egy számomra ismeretlen hangon. – Óh, basszus.. – fúrtam a fejem még jobban a párnába azért rimánkodva, hogy az egész csak egy rohadt álom legyen. Eddig is tudtam, hogy szánalmas vagyok még ha erősen tagadtam is, de tegnap este minden a felszínre tört.
– Ja. Basszus. – értett egyet Iwa-chan.
– Meg kellett volna állítanod.
– Miért? Végül is nem történt semmi. – hunyorogva fordítottam felé a fejem, dacolva a vakító fénnyel. Iwa-chan megszánt és egy kicsit lentebb engedte a redőnyt, de csak annyira, hogy legalább a fejemet takarja az árnyéka.
– Én ezt azért nem mondanám semminek. – igaz hogy beégettem magam Iwa-chan előtt, de az nem annyira fájó mint az, hogy megaláztam magunkat a környék összes kocsmájában ahová bementem bátorságot gyűjteni. Egy ideig nagyon is határozottan mentem előre, de csak úgy egy óra múlva jöttem rá, hogy rohadtul nem tudom hol lakik most Koushi.. És inkább felvágtam volna az ereimet, mint hogy felhívjam Kuroot és segítséget kérjek tőle ezzel kapcsolatban. Szóval beültem az első kocsmába amit megpillantottam és dühösen kiabáltam az első részeggel aki nekem jött. Mindent kiadtam. Elküldtem olyan helyekre is, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. Mert halálfasza az van, de apád méhének az ikre az mi a jó büdös franc? – Tényleg Kuroonak hívtam egy vadidegen nőt?
– Nem csak őt hívtad így. Az első részeg pasit is így hívtad, meg az út szélén egy kurvát, egy fekete macskát, egy árnyékot, egy bokrot, három oszlopot, négy másik részeg faszit, még egy bokrot, két nőt is és egy másik részeg pasit akit aztán Koushinak hívtál és lesmároltad. Ja és Iwa-channak hívtál egy csapost, Kenmának egy macskát..
– Nagyjából rémlik, de azért kösz a felsorolást. – hörögtem fáradtan. – Lenyűgöző a memóriád. – morogtam csak úgy mellékesen. Iwa-chan elengedte a füle mellett a megjegyzést.
– Van keksz az éjjeli szekrényeden. Egyél, aztán vedd be a gyógyszert is. – magam mellé pillantottam az említett helyre. Egy kistányérnyi keksz, egy pohár ropi, egy üveg víz, egy levél gyógyszer.
– Jó fej csapos lehetett ha Iwa-channak hívtam.
– Ja. Tényleg az volt. Nem úgy mint a többi. – elég sok helyen voltunk, és elég sok csapos volt velünk lekezelő mikor meglátta, hogy részeg vagyok. De lehet inkább az ordítozásom volt az oka. Elég bunkó voltam.. Kinyúltam a ropiért és még ha a gyomrom dühösen is morgott, akkor is leerőltettem pár falatot. Iwa-chan továbbra is az ablaknál állt és engem bámult. Nem tűnt dühösnek, de.. Visszagondolva a tegnap estére, nagyon sok gondot okoztam neki. Felültem az ágyban és fájdalmasan dörzsöltem meg a halántékomat. Mély levegőt véve néztem ismét Iwa-chanra és a lehető legőszintébben próbáltam bocsánatot kérni tőle.
