Évekkel később már nem a röplabda pályán váltak feladóvá, hanem a szerelmükkel kapcsolatban adták fel a küzdelmet..
A szakítás után minden kapcsolatot megszakítottak egymással.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is gondolnak a másikra.
Oikawa a...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Élesen szívtam be a levegőt, miközben az előttem állót néztem. A virágok illata fullasztónak hatott, tekintve, hogy már reggel hat óta itt vagyok és még mindig nem jutottam el odáig, hogy kinyissam azt a rohadt ablakot, hogy legalább legyen egy kis levegő, ami nem.. Illatos? Túl sok virág, túl sokféle illat. Egy idő után ki ne őrülne ebbe bele?
Elhessegetve a felesleges gondolatokat ismét az előttem állóra szenteltem minden figyelmem. Kuroo mosolyogva nézett rám és még mindig arra várt, hogy vissza köszönjek neki, de egyenlőre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy Kuroot virágok közelében látni, olyan mint egy elcseszett romantikus manga, amiben minden második háttér virágok tömkelegével van tele, ezzel hangsúlyozva ki a rajta szereplők szépségét.
– Ez egy virágbolt. – közöltem a nyilvánvalót.
– Tudom. – mondtam, hogy nyilvánvaló. Vagyis gondoltam, részletkérdés.
– Szeretnél egy csokrot? – kérdeztem mire a szemöldökét ráncolva nézett rám.
– Nem.. Miattad jö..
– Ha nem veszel semmit akkor távozz. – vágtam a szavába mire a zavartság helyét a duzzogás vette át. Jobbra nézett, majd ballra és végül felkapott egy kis szobanövényt.
– Ezt kérem! – tette le elém. Valószínűleg fogalma sincs róla, hogy ez egy echeveria. Bár elég szépen beleválasztott, ilyenem nekem is van egy pár.
– Kaspót adhatok hozzá?
– Igen, ami otthon volt az sajnos már másik kis növénykének ad helyet.
– Marha vicces. – mentem oda a kisebb méretű kaspókhoz és kiválasztottam egyet, ami megfelelhet a kis kövirózsának. Mikor megfordultam, hogy a pulthoz vigyem, Kurooba ütköztem, aki olyan hangtalanul lépett mögém az előbb, hogy észre sem vettem. Egy halvány mosoly játszott az ajkán.
– Meddig dolgozol ma? – kérdezte halkan, mire dühösen kikerültem és a pulthoz lépve a kaspóba tettem a növényt.
– Becsomagoljam? – kérdeztem mire ő is vissza sétált a pulthoz.
– Nem szükséges, viszont mesélhetnél róla. Gőzöm sincs, hogy kell gondoskodni egy ilyenről.
– Keress rá a neten.
– Hogy lehetsz ilyen egy fizető vendéggel? Gonosz vagy. – nyafogott elnyúlva a pulton. Hosszú karjai átérték a széles pultot, az ujjai szinte a ruhámat súrolták. Nem tűnik szándékosnak, de mivel Kurooról van szó nem lehet tudni. A végén még kirabol.
Lemondóan felsóhajtottam.
– Kövirózsának hívják, vagyis Echeveriának. Csak tedd az ablakba és néha locsold meg. – mondtam mire meglepetten emelte fel a fejét.
– Ennyi?
– Ennyi. – motyogtam mire végre felegyenesedett, majd kinyomtattam az árat és átnyújtottam neki, mire elővette a tárcáját és kifizette a növényt, azonban nem úgy tűnt mintha távozni szeretne. – Szeretnél még valamit? – kérdeztem kissé bizonytalanul, attól félve, hogy esetleg rosszul fogalmaztam meg a kérdést.
