Évekkel később már nem a röplabda pályán váltak feladóvá, hanem a szerelmükkel kapcsolatban adták fel a küzdelmet..
A szakítás után minden kapcsolatot megszakítottak egymással.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is gondolnak a másikra.
Oikawa a...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A reggeli kávém mellett ücsörögtem és a velem szemben ülőt néztem, aki a telefonját forgatva az ujjai közt, meredten bámult rám. A mosoly ott bujkált a szája szélén, a felső amit pizsamaként hordott, két számmal nagyobbnak tűnt, ugyanis a nyakánál elég sok felületet hagyott szabadon és bár mindig is tudtam, hogy vonzó és cseppet sem szégyenlős.. Ha így előre hajol, látni lehet a mellbimbóját.. És rohadtul nem tudom levenni rólam a szemem, pedig nem is az esetem.. Jó mondjuk nem igazán próbáltam meg másfelé nézni. A mellbimbók valahogy vonzzák az ember tekintetét, ha piercing van bennük.
– Úgy nézel rám, mint aki mindjárt felfal. – mosolygott, de csak azért sem zavartattam magam. Egyrészt, tudom hogy csak viccel, látta már milyen fejet vágok mikor tényleg bejön valaki és rá akarom vetni magam. És rá pont nem így nézek.
– Édesek a mellbimbóid, de nem igazán vagy a típusom. – közöltem mire duzzogva csücsörített felém. Ezen elmosolyodtam. Csak a legközelebbi barátaimmal tudok ezen viccelődni. Már ha mi még tényleg barátok vagyunk.. Kou-kun hátra dőlt a széken ezzel eltakarva azt a pontot, amit a reggeli, kómás kis bambulásomra választottam magamnak. Így jobb híján a kávémra meredtem. Kou-kun elég hirtelen állított be múlt éjjel és bár Kenmával olykor üzentek egymásnak, jó ideje nem hallottunk felőle. Én azóta nem láttam, hogy elköltözött Franciaországba.
– Tegnap este nem igazán tudtunk beszélni. – ha nem érkeztél volna olyan későn és tudtunk volna róla, hogy jössz, akkor több időnk lett volna arra, hogy beszélgessünk kicsit. Kenma pedig műszakot cserélt volna, hogy ma reggel itthon lehessen.
– Elég hirtelen toppantál be.
Kou-kun a szemöldökét ráncolva nézett rám.
– Zavar, hogy itt vagyok?
– Dehogy is! – sóhajtottam fáradtan. – Csak szólhattál volna előre. Mi van ha nem vagyunk itthon?
– Kapszula szálló. – vont vállat hanyagul egy gondatlan mosollyal az arcán. Csak a fejemet ingattam.
– Vagy szólsz előre és akkor tudunk készülni.
– Persze, ez is egy megoldás. – hagyta rám, mivel valószínűleg jobban érdekli a nemi életünk Kenmával. – Ti mióta szexeltek? – na tessék, mindjárt rátér arra is, hogy melyikünk van felül többször, melyikünk szerszáma a nagyobb és más egyéb kínos kérdések.
– Elég régóta. Nem emlékszek pontosan. – kortyoltam bele a reggelt indító koffein adagomba.
– Ühüm.. Melyikőtök farka a nagyobb? – mivel számítottam a kérdésre, nem nyeltem félre és nem kaptam köhögő rohamot, mint ismeretségünk legelején.
– Nincs kedvem erről beszél Kou-kun. – tettem le a bögrém. Tegnap mikor megágyaztunk neki Kenma szobájában és Kenma átjött hozzám aludni, Kou-kun eléggé megilletődött. Nem tetszett neki, hogy együtt vagyunk és hiába próbálta elrejteni, túlságosan is egyértelmű volt. Most pedig hiába kérdez olyan dolgokat amiket más esetben simán kinéznék belőle, most egyáltalán nem tűnt annyira kíváncsinak mint amilyen lenni szokott.
