- Hogyan kell kinyitni az ajtót? - kérdezte gyorsan Grace Cartertől. Luke-ot és Calumot hallották a kis kunyhón kívül. Dühösen dörömböltek az ajtón, könyörögve, hogy engedjék be őket. Lelövések hallatszottak, mindenki bepánikolt.
- Ha kinyitod az ajtót, akkor a lövöldöző fickó is bejut! - ordította Carter.
- És ha mi nem nyitjuk ki az ajtót, akkor a barátaink meghalnak, komolyan azt hiszed, hogy ez a férfi nem fog másik bejáratot találni? - vágott vissza dühösen Grace. Carter próbált tiltakozni, de feladta, mikor egy fájdalmas ordítás jött kintről.
- Vigyázz! - mondta, és elment Grace mellett az ajtóhoz. Elkezdte kinyitni a bonyolult zárat, és végre kinyílt az ajtó egy csattanással. Luke és Calum esett be az ajtón, mindketten csurom véresen. Carter gyorsan bezárta az ajtót, asztalokat és székeket rakott elé, extra védelemért.
- Jól vagytok, srácok? Úristen! - kérdezte Malia, kiakadva. Azonnal Calumhoz rohant. - Olyan hülye vagyok, hát persze, hogy nem vagy jól!
- Malia, nyugodj le! - mondta Calum.
- Nem, nem tudok le nyugodni, istenem! - válaszolta, ahogy a vért törölte le Calum testéről. Carter vitt neki egy vödör vizet és kötszert, míg Clara és Grace Luke sebeit ápolták. Ő rosszabb helyzetben volt, mint Calum, gyorsan vesztett vért. Lövések és szúrások fedték a testét és úgy hangzott, mintha felköhögné a tüdejét.
- Luke, Luke, minden rendben lesz! - suttogta Clara, inkább a maga nyugtatására.
- Ne áltasd magad - köhögte Luke.
- Fogd be! - meredt rá, majd a mellette üllő Gracere nézett. - Mit csináljak?
- Nem tudom - Grace sírt, és a fejét rázta, ugyanúgy kész volt, mint a többiek. Egyikük se tudott semmit az orvoslásról és az sem segített a helyzeten, hogy ki voltak akadva, mivel teljesen tehetetlenek voltak. Egyikük se tudta, hogyan segítsenek a súlyosan megsérült fiún, vagy a fiún, aki jelenleg előttük haldoklik.
- Oké, Luke, nézz rám! - mondta Clara, megragadva Luke állát, kényszerítve, hogy a szemébe nézzen. - Bármit is teszel, nem fogsz meghalni. Küzdeni fogsz a kurva életedért az utolsó leheletedig. Nem fogsz elhagyni engem! Nem érdekel, mi történik, de nem fogsz elhagyni. Nem veszíthetünk el mást.
- Clara, nem... - Luke sírni kezdett.
- Nem, Luke! Nem fogsz elmenni! - Clara is elkezdett halkan sírni, pataknyi könny csordul le az arcáról. - Szeretlek, ne hagyj el!
- Nem maradhatunk itt - szólalt meg Calum. - Mennünk kell!
- Calum, megsebesültél. - mondta neki Malia.
- És Luke haldoklik. De mind meg fogunk halni, ha itt maradunk! - csattant fel.
- Nem mentek sehová, srácok! - Carter törte meg a kis veszekedésüket.
- És miért nem? - Grace felállt, és csípőre tette a kezét.
Carter cöcögött. - Nem hagyhatom, hogy elmenjetek.
- Mi a faszért nem? - Grace ideges kezdett lenni.
- Ez a munkám. Ne engedjem ki a buta gyerekeket - válaszolt. Clara mellett, Luke összefüggéstelen obszcén szavakat mondott a fájdalom és a frusztráció miatt. Érezte, hogy lassan az összes energiáját elveszti, és a teste kezdi feladni. Ragacsos volt a verejtéktől, a vértől és a kosztól, alig tudta összeszedni magát.
- Carter, kérlek! - próbált Clara könyörögni.
- Sajnálom, de itt fogtok meghalni.
- Kérlek, ne... - Malia zokogni kezdett, ahogy Carter az ajtóhoz indult, és könnyedén kinyitotta azt.
- Ideje volt már, Carter - a férfi sétált be. - Igazából megsebesültem, te faszfej.
- Sajnálom - Carter összerándult a férfi hangjára, mintha ő is félne tőle. De ki nem? A férfi a hátra maradt 5 kimerült, rémült, koszos gyereket nézte. Aztán megszólalt:
- Szépen összegyűltünk. Sose gondoltuk volna, hogy nyolc jön be egyszerre.
- Hagyj minket békén, te rohadék! - csattant fel Calum.
A férfi csak mosolygott, és Calumhoz ment. - Vigyázz a szádra, fiacskám! - majd az ökle összeütközött Calum arcával.
- A szőke haldoklik. - mondta Carter az embernek, Lukera utalva.
- Ó, pedig kedvelem. Inkább páratlan számmal játszanám a játékot.
- A játékot? - kérdezte Carter, az összes gyerek gondolatát beszélve.
- Kitaláltam egy újat, tudod mennyire szeretem a játékokat. - mondta. Csend ülepedett a szobában, kivéve Luke rövid lélegzését és nyöszörgését a fájdalomtól. Mindenki le volt sokkolva, beleértve Cartert is. Azt mondta, ha nem engedi ki a gyerekeket, akkor csak simán lelövi őket, eloltva a nyomorukat. aztán ő elmehet. Semmit se tudott a rettenetes játékról, amit a férfi talált ki.
A férfi a riadt arcokra mosolygott. - Na, ki akar játszani?
A kunyhót csend lepte el.
- Ó, ne legyetek ennyire izgatottak! - mondta a férfi szarkasztikusan. - Carter, hozz ide egy széket!
Carter idegesen megfogott egy széket az asztaltól, és a férfi felé vitte. Kissé remegett és feszült volt, mintha a férfi bármelyik percben megölhetné. A férfi hálásan leült a székre, elégedetten felsóhajtott, mikor a nyomás le lett véve a sebesült végtagjairól.
- Miféle játék? - kérdezte Carter.
- Először is, aki a legkevésbé van megsérülve, azt egy székhez kell kötözni. - válaszolt. Maliát, mint aki a legkevésbé volt megsérülve, Carter egy székhez vonszolta. Majd szorosan hozzákötözte. A kunyhó még mindig csendes.
- Most jöjjön ide a barna, a szőke fiú mellett. - a férfi Clarára utalt. Carter megfogta Clara karját, és próbálta elhúzni Luketól, de nem mozdult. - Mozogj már, az istenit! - motyogta, ahogy erősebben húzta, ahogy a lány végigbotladozott.
- Hagyj békén! - próbálta kihúzni a karját a szorításából.
- Nem akarod megmenteni az értékes, haldokló barátodat? - mondta a férfi hangosan, mire Clara megdermedt.
- Megmenteni? - kérdezte halkan.
- Igen, megmenteni. Gyere ide, kislány! - a férfi mutatta, hogy menjen közelebb, és felemelte a pisztolyát, a ravaszt felé szegezve. Clara hátrapillantott a barátaira, akik ráztak a fejüket. Nem tudta, mit tegyen, a férfi azt mondta, megmentheti Luke-ot. De bíznia kéne benne? Valószínűleg nem. De nem kockáztathatta Luke életét.
- Ne merészeld! - lélegezte Luke. Clara lassan a férfi felé indult, a léptei tétovák voltak és a teste remegett az idegességtől. A férfi mosolygott rá, ahogy a lány elvette a kezéből a pisztolyt.
- Remek - vigyorgott a férfi. - A házamban vannak orvosi eszközök. Rendbe tudom hozni magam és a barátodat egy pillanat alatt. De csak egy feltétellel!
- És m-mi a feltétel? - kérdezte Clara.
- Lődd le a megkötözött lányt.
- Mi? - kérdezte Clara, sokkolva.
- Inkább a pasid haljon meg, vagy az egyik barátod sebesüljön meg? - mosolygott tudatosan.
- Mi a fasz, Clara? - ordította Grace, mikor Clara Maliára nézett.
- Nem kell megölnöd, Clara. Igazából jobb lenne, ha nem. Az nem vicces. - mondta a férfi. Clara idegesen körülnézett a szobában, ahol még Carter is hitetlenül nézte, ahogy Malia felé szegezte a pisztolyt. Malai szeme tágra nyílt, ahogy a felé célzott fegyvert nézte.
- C-Clara? - suttogta.
- Elég! - ordította Calum, hangja tele volt fájdalommal. - Hagyd abba, Clara!
Könnyek kezdtek lefolyni Clara arcáról. - Sajnálom, sajnálom!
Egy hangos durranás, egy sikoly és fröccsenő vér. Malia térdkalácsa össze lett zúzva egy golyótól. Kezelhetetlenül zokogott, vér folyt le a lábán.
- Mi a franc? - ordította Grace, Clarához futva. Carter megfogta a karját, megakadályozva őt a támadástól.
A férfi felnevetett. - Ilyen könnyen elárulod a barátaidat? Egy fiúért, aki amúgy is meg fog halni?
- De azt mondta... - kezdte Clara.
- Hazudtam, nem mentheted meg őt. - válaszolt. - Most add ide a fegyvert!
- Várjon..
- Add ide a fegyvert! - ordította. - Tudod, nem csak egy pisztolyom van! Carternek is van kettő, nekem van még egy másik és egy gomb, ami megöl mindenkit a kunyhóban, ha nem csináljátok azt, amit mondok!
Még egy gomb?, gondolta Calum. Basszus.
Clara vonakodva átnyújtotta neki a fegyvert. - De...
- Viszlát! - mondta a férfi, és egy újabb durranás, de ezúttal nem volt üvöltés a fádalomtól. Azonban, ordítások töltötték be a kunyhót, ahogy úgy tűnt, minden lassítva történt volna. Vér áradt ki Clara koponyájából, ahogy a földre rogyott.
- Clara! - Luke ordítása volt a leghangosabb, annak ellenére, hogy neki volt a legkevesebb energiája.
- Na, ki következik? - kérdezte a férfi. - Mi van veled? - Gracere nézett.
- Passzolom - Grace hátrált, és feltette a kezét.
- Nem passzolhatsz - horkant a férfi. - Gyere ide! Carter, hozd ide.
Carter a lány mögé lépett, megfogta a felsőkarját és a férfi felé húzta.
- Carter, kötözd a kezét az asztalhoz!
- De... - próbált tiltakozni Carter.
- Csináld! - Carter összerándult, de lassan odakötözte a kezét az asztalhoz. Grace sírt és azt suttogta Carternek, hogy álljon le, de a fiú nem figyelt rá, olyan erősen harapta az ajkát, hogy vérezni kezdett.
- A fiú, aki nem haldoklik, gyere ide! - a férfi Calumra nézett.
- Öm - hezitált Calum.
- Gyere ide! - vicsorgott. Calumnek el kellett mennie Clara holtteste mellett, ahhoz, hogy a férfihez jusson, majdnem sírva fakadt. Öklendezett a látványtól, és halkan nyöszörgött. A férfi átnyújtott neki egy kést, Calum habozva elvette.
- Oké. Leszúrnád a megkötözött barátodat, vagy levágnád a másik lány kezét? - kérdezte a férfi.
- Micsoda? Egyik sem. - válaszolt gyorsan Calum.
- Sajnálom, az nem lehet - mondta a férfi, cseppet sem hangozva úgy, hogy sajnálja.
- Csináld, Calum - suttogta Grace.
- Nem, nem fogom megcsinálni! Nem vagyok szörnyeteg! - csattant fel Calum.
- Fiacskám, könnyedén megölhetlek téged és a barátaidat is. Jobban jársz, ha választasz.
Calum oda-vissza nézett Malia és Grace között, mindkettőjüknek szomorú volt az arckifejezése. Rosszul érezte magát a gondolattól, hogy mit kell csinálnia.
- Calum, csináld! - suttogta újra Grace. Nem tudta, mit tegyen, de mondták melyiket válassza. Nem akarta megtenni, de felemelte a kést és lelendítette Grace csuklójára. A keze el lett távolítva a testétől, a lány egyformán sírt és zokogott.
- Most, nézzük, ahogy meghal. - mondta a férfi.
- Meghal? - lihegte Calum.
- Igen, a kés be volt kenve egy gyorsan ható méreggel. Egy óra alatt meg fog halni. Épp most ölted meg - mosolygott a férfi. Grace inogni kezdett a helyén és lefehéredett. A térdei feladták, a légzése gyorsulni kezdett.
- Ne, ne, ne! - motyogta Calum.
A férfi összecsapta a kezeit. - Hát nem mókás?
- Te seggfej, köcsög szemétláda, meg foglak ölni! - Calum ordítása visszhangzott végig a kunyhón, ahogy nekilendült a bolond férfinak. Calum a földre nyomta, a férfire ült, és ütni kezdte. Egyik jött a másik után. Mindegyik erősebb volt, mint az előző. Mindegyik nyomot hagyott, felvágták az arcát, amikből csöpögött a vér. A férfi is küzdött Calum alatt, és mivel sokkal nagyobb volt, mint Calum, fordított a helyzetükön, és erősen belevert az orrába. A kisebb fiú orra eltört, vér folyt belőle. Felnyögött, és a férfi felállt. A férfi egy pisztolyért nyúlt és egy gyors mozdulattal Calum mellkasába lőtt, pont a torka alá. Vér kezdett kiömleni a sebből és Calum fuldokolva köhögött. A megmaradt gyerekek gyötrelmesen felordítottak. Elállt a lélegzetük és úgy érezték, mintha őket is meglőtték volna. Bár fizikai fájdalomban is szenvedtek, mégse nem lehetett összehasonlítani azzal az érzéssel, ahogy látták még egy barátjukat meghalni a szemük előtt. Calum teste elernyedt és vér folyt ki a testéből. Olyan volt, mint egy rémálom. A vörös folyadék az egész testéből jött ki, szinte nem volt olyan hely, ami nem sérült volna meg.
- Calum! - Malia ordította a székből, vér folyt ki a saját sebéből. - Cal-Calum!
Malia próbált tovább ordítani, de a teste nem engedte, ahogy a zokágás rázta őt. Zokogás, ami a mellkasa mélyéből tört ki, Calum látványára.
- S-s-segítség - Calum hangja gyenge, rekedt, halott volt. Miután kimondta az utolsó szavait, a teste úgy látszott ellazul és csak úgy, mint a hangja, Calum halott volt.
- Ne, ne, ne! - ordította Grace, ahogy a teste megingott gyengeséggel és a gondolatait elfedte a szomorúság. A még jó kezével, Grace megfogta a kést, amivel levágták a kezét és a bolondra célzott, szélsebesen meglendítette a karját. A lány ügyetlen, instabil és megsebzett volt. Nem tudta, mit csinál, de azt igen, hogy azt akarta, ez a férfi úgy szenvedjen, ahogy ő. Ahogy az összes barátja szenvedett.
- Hűha! - az őrült mosolyogva feltartotta a kezét. - Nyugodj le, kisasszony, nem erre akarod használni az utolsó óráid.
- De igen, az isten szerelmére! - rikácsolta Grace.
- Öld meg, Carter! - a férfi intett a segítőjének.
- Mi? - Carter arca zavartan eltorzult.
- Öld meg! - úgy mondta, mintha nem lenne nagy dolog megölni valakit.
- De amúgy is... - kezdte Carter, de félbe lett vágva.
- Öld meg, vagy te leszel a következő, fiam! - az őrült Carterre nézett, ami nagy hiba volt. Grace megragadta a sebezhetőségét, és eldobta a kést, amilyen erősen csak tudta. A célzata kiszámíthatatlan volt és a keze is remegett. A férfi visszanézett rá, de akkora már a lány cselekedett, és a kés a mellkasába fúródott. Egy seb nyílt meg a bőrén, és hátratántorodott. A mellkasára rakta a kezét, ahogy rémülten nézte a vérét.
- Te kurva! - köpte, méreg csöpögött a hangjából. - Most mind meg fogunk halni!
Az örült elővette a kis gombját, de nem volt ideje megnyomni. Carter lenyomta a földre és a gomb a kunyhó másik oldalába csúszott. Ahogy a két férfi birkózott, Grace végignézett a barátain, sebesülten és a halál csúcspontján, pánikolni kezdett. Érezte, hogy lassan fogy az energiája, de akkor is ő volt az egyetlen ember a kunyhóban, aki még áll.
- Fuss! - ordította Carter, ahogy a férfi arcon ütötte őt. - Fuss!
- Nem tudok! - ordította Grace, a barátait nézve. Malia és Luke alig éltek, de a lényeg az volt, hogy még mindig lélegeztek.
- Élni akarsz? - kiáltotta Carter. - Vagy meg akarsz halni velünk együtt?
- Nem tud elmenni. - nevetett az őrült, vér fedte az arcát. - Ez a lényeg, nem tudja itt hagyni a barátait.
- Ó, fogd be! - Carter felpofozta, a férfi üvöltött és hasba rugta Cartert.
- Fuss, Grace! - szólalt meg végre Luke. Már nem is tudta kinyitni a szemét és a hangja is alig hallatszott. Grace még utoljára ránézett Maliára, aki bólintott, majd Grace futni kezdett. Ahogy rohant és távolodott a kunyhótól, visszafordult, épp amint a házat elnyelték a lángok. Ezek szerint, a gombot megnyomták. Üvöltések jöttek a kunyhóból és majdnem megfontolta, hogy visszafusson. De nem tette. Tovább futott. Grace imbolygott és botladozott. Sírt és ordított. Úgy érezte, haldoklik, de ugyanakkor szabadnak érezte magát.
És Grace soha nem nézett vissza.
