Emma szemszöge.
- Michael! - suttogtam a barátomnak, aki épp mellettem állt.
- Igen?
- Nézz ki az ablakon! - mutattam a hátsókertre.
- Az ott Clara és Luke? Csókolóznak? - hunyorított.
- Igen! - sikítottam. - Igen, végre csókolóznak, úristen!
- Végre férfi lett! - vigyorgott Michael.
- Grace, Malia! - megütöttem Malia vállat.
- Mi van?
- Nézd! - mutattam ki az ablakon.
- Te.Jó.Isten. - mosolygott Grace. - Ez csodálatos!
- Nekem nem - nevetett Malia. - Most már csak én vagyok szingli.
Néztem, ahogy kettéválnak, összekulcsolják ujjaikat és az ajtó felé indulnak. Hatalmas mosoly ült mindkettőjük arcán és nem tudtam mit tenni, de én is mosolyogtam. Boldognak tűntek.
- Sziasztok srácok! - mondta Clara, amint hozzánk értek. Felhúztam az egyik szemöldököm, ahogy lenéztem a kezükre, mire ő elpirult és tátogta, hogy: - Később.
- Nem, most! - vigyorogtam.
- Szóval, végre férfivá lettél, Lucas! - kötekedett Calum.
- Calum! - nyafogott.
- Mondtam neked, hogy lépj, de te ellentmondtál. Nézd meg mit kaptál! - Calum rátette karjait a vállukra. - Most már van egy csinos barátnőd!
- Miért voltatok odakint? - kérdezte Grace. - Mármint, csinálhattátok volna az emeleten is.
Mindkettőjük arca céklavörös lett.
- Az erdő széléhez mentünk. - mondta csendesen Luke.
- Mi a francért? - már majdnem kiabálta Ashton.
- Mert Clara félt és én be akartam bizonyítani, hogy a történeted baromság! - mondta. Luke és Clara idegesnek tűnt, majd egymásra néztek. Szemeikkel néma társalgásba kezdtek, mire Clara idegesen beharapta az alsó ajkát.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmiség volt, de hallottunk valamit az erdőben - mondta Clara.
- Valószínűleg csak a szél, de elég furcsa volt. - fejezte be Luke.
Ashton arcára egy hatalmas vigyor ült, majd büszkén feltartotta kezeit a magasba. - Kitalált történet, mi?
- Igen! - Malia megforgatta a szemét. - Csak a szél volt.
- Igen? - még mindig vigyorgott Ashton. - Be akarjátok bizonyítani?
- Hogyan? - kérdezte Calum.
- Mindnyájan bemegyünk az erdőbe addig, amíg túlságosan nem féltek. - körbenézett.
- Miért mennénk be? - kérdezte Michael.
- Azt mondjátok, a történetem baromság. Miért nem bizonyítjátok be, hogy elhiszed azt, amit mondasz?
- De veled mi van? Te elhiszed a sztoridat. - mondtam.
- Nyolcan vagyunk, semmi se fog történni. - megvonta a vállat Ash. - Szóval akarjátok bizonyítani, hogy nem féltek?
- Nem tudom, mi történik odabent az éjszaka közepén. Nem volt ott semmi. - mondta Luke.
- Félsz, Luke? - kötekedett Ashton.
- Csak essünk túl rajta! - nyögte Michael. - Baszd meg, Ashton!
Itt vagyunk az erdő szélénél. A fű száraz és halott, a bokrok zöldek és nagyok, a fák magasak. Az egyetlen hang, amit hallhatsz az a távoli zene a buliból és a mi lélegzésünk, ahogy a határnál állunk. Próbáltam az erdő mélyébe nézni, de korom sötét volt. Pár méterrel arébb már semmi se látható.
- Ashton? - Grace hangja halk volt.
- Igen, bébi? - válaszol csendesen.
- Tényleg meg fogjuk tenni?
- Igen.
Ashton megfogta Grace kezét és közelebb léptek az erdőhöz. Először egy kicsit tétováztak és visszapillantottak ránk.
- Jöttök? - kérdezte Ashton, majd elővette a zsebéből a telefonját és bekapcsolta a vakut. Ránk mosolygott, ez után néztem, hogy ő és Grace elindulnak a fák sokasága közé.
- Most vagy soha! - suttogta Michael, összekulcsoltuk az ujjainkat, majd nyomott egy lágy puszit a homlokomra. Mindketten bekapcsoltuk a fényt telefonjaikon és követtük Ashtont és Gracet. Mögöttünk a csapat többi tagja jött. Nehezen lélegeztem, ahogy egyre beljebb kerültünk az erdőbe, mire Michael nyugtató köröket rajzolt ujjával a kezemre.
- Nem esik bántódásunk! - mosolygott Michael. - Ez csak egy ijesztő erdő, oké?
Bólintottam, majd ránéztem Maliára, Calum körülbelül egy méterre volt tőle. Úgy tűnt, hogy Malia fél, de Calumön ennek nyoma se látszott; mosolygott és smsezett, ahogy velünk együtt haladt.
Az erdőt csend lepte el. Nem hiszem, hogy a természetben lehetséges, hogy ilyen csend legyen. Legalább az állatok vagy a szél hangja csaphatna egy kis zajt. Furcsa csend volt olyan, mint amikor a horror filmekben, már csak percek választanak el a katasztrófától és ettől nem érezem jobban itt magam.
- Ashton? - hívtam.
- Igen? - hallottam a hangját egy kicsit előrébbről.
- Ez nem elég bizonyíték?
- Nem! Láttok valamit előttünk, menjünk oda! - kiáltotta. Valamit? Nem akarok látni semmit, főleg nem itt.
- Ashton, muszáj? - kérdezte Michael.
- Igen! - felelte.
Hallottam, hogy Malia sóhajt mellettem. - Nem igazán akarok itt lenni. Kurva ijesztő.
- Aw, Malia! Félsz? - kérdezte Calum gúnyos hangnemben.
- Fogd be, Cal! - megforgatta a szemét.
Calum csak nevetett és átrakta a kezét Malia vállán. - Én megvédelek!
Lehámozta magáról a fiú kezét, de mosolygott és megrázta a fejét. - Nem kell, hogy megvédj!
- Biztos? - nevetett.
- Igen. - meglökte Calum vállát.
- Srácok! - hallottam Luke hangját.
- Mi az? - kérdezte Michael. Clara, Luke, Grace és Ashton mind egy irányba néztek. Ott volt egy ház. Egy nagy, öreg ház, ami valószínűleg egy kastély volt a méretét elnézve. Mohák és növények fedték be az egészet. A deszka helyenként le volt esve és az ablakok be voltak törve.
- Woah - ámult Calum.
- Be kéne mennünk! - mondta Ashton.
- Mi van? - zihálta Clara. - Na nem! Nem megyünk be oda!
- Ugyan már, szórakozzunk! Úgy néz ki, hogy senki se él itt már évek óta. - mondta.
- Ashton, jól érzed magad? - kérdezte Grace, majd a tenyerét a fiú homlokára helyezte. - Mert ez egy őrült ötlet!
Ashton megfordult és ránk nézett, majd a kezét a levegőbe emelte, ahogy elkezdett hátrafelé lépkedni, míg beszélt hozzánk:
- Én bemegyek! Nem érdekel mit mondotok. Azt hittem, hogy gondtalan társaság vagyunk.
- Ashton, van egy kis különbség a gondtalan és az őrült között. - mondta Luke.
- Nem tudom srácok, én is be akarok menni. - szólalt meg Michael.
- Mi van? - nézett rá Malia kitágult pupillákkal. - Mi a francért akarnál bemenni?
- Már amúgy is itt vagyunk. - megvonta a vállát.
- Gyerünk, Michael! - mutatta Ashton, hogy kövesse őt. Felmentek a lépcsőn, míg mi csak álltunk és néztünk. Mindegy egyes lépcsőfok recsegett a súlyuk alatt. Michael az ajtóhoz ment és a kilincsre helyezte a kezét.
- Ti nem akartok jönni? - kérdezte, ahogy lassan elfordította a kilincset.
- Ashton! - mondta Grace figyelmeztető hangnemben.
- Grace! - utánozta.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. - mondta Clara.
- Én is megyek! - szaladt fel Calum a lépcsőn. Michael lassan kinyitotta az ajtót. A ház belsejében teljesen sötét volt.
- Gyerünk, bébi! - biggyesztette az ajkát a barátnőjére.
- Nem! - Grace megrázta a fejét.
- Jön még valaki? - kérdezte Calum. - Luke?
- Nem tudom, haver - sóhajtott Luke.
Felnyögtem. Tuti meg fogom ezt még bánni. Bár ez csak egy öreg ház. - Én is megyek.
- Emma! - mondta Michael izgatottan, majd hozzám sietett és felhúzott a lépcsőn. Most már Ashton, Calum, Michael és én álltunk a tornácon a többieket nézve. Az erdő még hátborzongatóbbnak nézett ki innen fentről. Megfordultam és bepillantottam a házba. Csak a régi bútorok formáját tudtam kivenni. Nincs semmi bent, csak ijesztő.
- Gyertek! Nincs bent semmi - hívtam őket. - Csak bútorok.
Luke hangosan felsóhajtott. - Ha meg fogok halni, mindőtöket kísérteni fogom!
- Nem fogsz meghalni. - Ashton megforgatta a szemét.
- Rendben - morogta Malia. Luke és Malia is csatlakozott hozzánk.
- Már csak ketten maradtatok. - vigyorgott Michael.
- Nem fogok bemenni oda! - mondta makacsan Clara. - Nincs annyi pénz a földön!
- Grace? - kérdezte Ashton.
- Annyira, de annyira utállak, Ashton Irwin! - mondta, ahogy felment a lépcsőn.
- Szeretlek - kuncogott.
- Utállak. - ismételte Grace, mellkasa előtt összekulcsolva a karjait a fiú mellé állt. Ashton egy nedves puszit nyomott az orcájára, amitől Grace mosolyogni kezdett.
- Clara, te vagy az utolsó. - mondtam.
- Nem megyek be abba a házban! - mondta. - Itt kint maradok.
- Egyedül az erdőben? - kérdezte Calum. - Ahol bármi elkaphat és senki se védhet meg? Egyedül lenni az erdőben sosem okos döntés. Valaki mögéd lopakodhat és megtámadhat. Abban az esetben te elveszett ember vagy. De, ha velünk jössz, akkor lesz neked hét másik ember, aki megvédhet.
- Francba, Calum! Most megpróbálod meggyőzni őt vagy a szart is ki ijeszteni belőle? - nevetett Malia.
- Mindkettő - megvonta a vállát.
Clara körülnézett egy másodpercre az erdőben, majd pillantását visszavezette ránk. - Mi van, ha valami van odabent?
- Semmi sincs bent, Clara. - mondta Ashton.
- Utálom mindőtöket - mondta Clara. - Mikor kiérünk az erdőből, egyikőtökkel se fogok soha beszélni!
- Mi vagyunk az egyetlen barátaid. - kötekedtem.
- Találok majd újakat. - leszorította a szemét, ahogy rálépett az első lépcsőfokra.
- Bármelyik nap - kötekedett Michael.
- Fogd be, megyek! - mondta Clara. Gyorsan felszaladt a lépcsőn és mellém állt. - Utálom. Utálok titeket. Utálok mindent. Lőjetek le.
- Akkor készen álltok? - kérdezte Ashton.
- Igen - sóhajtott Grace.
Egytől egyig, mind besétáltak a sötétségbe.
