Calum szemszöge.
- Miért nem játszunk egy kis játékot? - a férfi szavai végig futnak az agyamon. Egy játékot?
- Egy játékot? - gúnyolódok.
- Igen, Calum. Egy játékot. - mosolyog. - Most, ha lennél szíves, kövess! - megfordul és az egyik ajtóhoz megy a szobán belül. - Ne is próbálj elfutni, mert veled együtt minden embert megölök ebben a házban egyetlen gombnyomással! - felmutat egy távirányítót, egy piros gombbal a közepén. Nem látok más lehetőséget, így követem a férfit. Csendbe maradok, mert félek, ha mondok valamit, amivel felbosszantom, akkor megnyomja a gombot. Nem kockáztathatok.
A szobában sötét van és a szívverésem gyorsulni kezd, épp úgy, mint a légzésem. Nem hiszem el, hogy itt vagyok.
- Szóval Calum. Remélem jó vagy a rejtvény fejtésben és a találós kérdésekben. - szólal meg a férfi.
- Öm, azt hiszem? - válaszolom, de inkább kérdésnek hangzik.
- Jó. Mert a játékunk sok ilyenből fog állni.
Ó basszus. A férfi felkapcsolja a villanyt és a látvány, ami elém tárul elég ahhoz, hogy majdnem elájuljak. Malia és Grace két különálló fém platformon áll. Mindkettőjüknek össze van kötözve a karjuk, plusz egy kötél van a nyakuk körül és a szájuk is be van fogva. Leesett az állam a sokktól, mikor észrevettem, hogy mi van közöttük. Egy halott test lóg le egy kötélről. Ashton teste. Érzem, hogy hánynom és sírnom kell egyszerre. Érzem, hogy szédülök. Nem tudom, hogy mit csináljak.
- A te kis barátod, Ashton, csak díszként van ott, vele nincs semmi tenni való a játékban. - nevet ördögien. Semmit sem akarok jobban, mint a szart is kiverni ebből a fickóból. - Most elmondom, hogyan is működik a játék. Feladatokat adok, amik rejtvényekből és találós kérdésekből fog állni. Válaszolnod kell rájuk egy adott időn belül, de ha nem, akkor az egyik lány platformja lejjebb megy. Ha az egyik egynél többször alacsonyodik, akkor a nyaka körül lévő kötél meg fogja fojtani.
Tágra nyílt szemekkel bámulom a férfit. Mi a franc járhat a fejében?
- Az első rejtvényed az előtted levő asztalon találod. Erre 5 perced van! - mondja, majd a mellette lévő falnak dől. Idegesen az asztalhoz megyek, aminek a közepén egy darab papír hever. A lányokra nézek, mielőtt a feladványra pillantok. Malia rémültnek látszik, a teste remeg, szemeit pedig leszorítja. Grace Ashton lógó testét bámulja, míg könnyek száguldoznak le az arcáról. Ő is remeg, a szemei vérben forognak. Nem veszi le a tekintetét Ashtonról. Kibontom a papírt és elolvasom.
Hogyan lehet őket összehasonlítani?
Fa.
Autó.
Mi féle rejtvény ez?
- 4 perced maradt! - mondja.
- Hogy várhatja el, hogy találjam ki ezt 4 perc alatt? - ordítom, nem tudom megfékezni magam. Megvonja a vállát. Egy fa és egy autó. Egy fa és egy autó. Semmi közös nincs bennük. Az egyik növény, míg a másik gépkocsi. Az egyiknek levelei, a másiknak kerekei vannak. Hogyan kellene hasonlóságot találnom?
- 3 perc! - mondja. Ránézek, majd a lányokra. Malia szomorú szemekkel néz rám, míg Grace még mindig Ashtont figyeli. Az autónak motorja, a fának törzse van. Az autónak ajtaja, a fának gyökere van. A kocsinak csomagtartója, míg a fának ágai vannak. Várjunk, a kocsinak van csomagtartója.
- Mindkettőnek van törzse! - kiáltom. (Angolul a "trunk" jelenti a törzset és a csomagtartót is)
- Ügyes - mosolyog. - És még maradt 2 perc. Ebben a körben mindkét lány marad a helyén.
Mélyet sóhajtok, örülök, hogy a válaszom helyes volt.
- Most, itt van egy kirakós játék. Lehet találkoztál már vele gyerekként, lehet nem. Nem érdekel, úgy is ezt kapod. Ha kinyitod az asztalon lévő dobozt, akkor találni fogsz egy darab lapot, egy ceruzát és öt darab figurát.
Úgy teszek, ahogy a férfi mondja, kiveszem a tárgyakat és magam elé helyezem őket. A figurák egy emberből, egy csónakból, egy csirkéből, egy zsák valamiből és egy rókából áll.
- Feltételezzük, hogy az embernek át kell kelnie a folyón és magával kell vinni ezeket a tárgyakat. De a csónak csak egy dolgot bír el az ember mellett. A róka és a csirke nem maradhatnak kettesben, míg a csirke és a zsák ennivaló sem maradhat egyedül. Van 4 perced kitalálni, hogyan lehetne a dolgokat a képzeletbeli folyón átvinni és írd le a megoldást!
Oké, erre emlékszem, hogy csináltam, mikor 11 éves voltam, de annak már 7 kurva éve, most nem tudom megoldani ezt a szart. Főleg nem 4 perc leforgása alatt. Aggodalmasan az asztalhoz vágom a ceruzát és a figurákat kezdtem bámulni. Azt hiszem, először a a csirkét kellene átvinni, ha mást nem hagyhatsz egyedül. Leírom az első lépést. Nem vagyok jó a rejtvényekben és nyomás alatt sem tudok gondolkodni, ez nem fog jól végződni.
- 2 perc!
Pánikolni kezdek, átgondolom a lehetőségeket, de nem találok megoldást anélkül, hogy bármit is egyedül hagynék.
- Bíp-bíp! - kuncog a férfi. - Az idő lejárt!
- Bassza meg! - megmarkolom az asztal sarkát dühömben.
- Tényleg az hittem, hogy ezt meg tudod oldani. - sóhajt. - Annyira könnyű. De most, valamelyikük platformja alacsonyodni fog.
A férfi az asztal sarkánál megnyom egy gombot, majd valami gyengén csipogni kezd.
- Az egyik lejjebb kerül, bár magam sem tudom melyik. Ez véletlenszerű. - mosolyog. Valami megzörren és nézem, ahogy Grace platformja egy kissé megesik. Hátradönti a fejét és lábujjhegyre áll, így megakadályozva, hogy a kötél fojtogassa. Ha egy centivel lejjebb lenne, megfulladna.
- Itt az idő egy újabb rejtvényhez! - összecsapja a két kezét és elővesz egy darab papírt a zsebéből. Remegő kézzel veszem el és elolvasom.
