Luke szemszöge.
Megragadtam egy újabb sört, miközben Clarával beszélgettem. Őszintén szólva nem is figyeltem arra, hogy mit mond. Elfoglalt, hogy a száját bámuljam és a testét. A ruha, amit viselt tökéletesen állt rajta, semmit sem akartam jobban, mint őt.
Nevetett, mire én is csatlakoztam hozzá, bár fogalmam sincs, hogy miért nevetett.
- Úgy látszik, nem figyelsz, mi a baj? - kérdezte Clara.
- Tökéletesen vagyok! - mosolyogtam.
- Biztos?
- Igen, Clara! Ne aggódj! - mondtam.
- Rendben, akarsz táncolni? - letette italát az asztalra és megragadta a kezem.
- Igen, persze - válaszoltam és hagytam, hogy bevonszoljon a tömegbe. Míg mindenki egymásnak dörgölőzött és már majdnem szexeltek a táncparketten, mi nem. Mi úgy táncoltunk, mint a kisgyerekek. Fel-le ugráltunk, kezeinket lóbálva. Az egyikkel megfogtam és megpörgettem, mire ő nevetett. Valaki meglökte Clarát, így elvesztette az egyensúlyát, megragadtam a derekát, ezzel megakadályozva az eséstől. Rám nézett barna szemeivel és mosolygott köszönetképpen.
- Gyönyörű szemeid vannak - mondtam.
Elpirult, majd vigyorgott. - Nem annyira, mint a tied.
Akkor megfordult és mutatta, hogy kövessem őt beljebb a tömeg között, így is tettem. Michaelel és Emmával beszélgetett.
- Helló srácok! - üdvözöltem őket.
- Azt beszéltük Clarával, hogy kimegyünk egy kicsit a szabadba. Akarsz csatlakozni? A többiek is ott lesznek. - mondta Emma. A kis csoportunkat mindig a "többiek"-nek hívtuk, mivel csak mi számítottunk egymásnak.
- Persze - válaszoltam.
- Akkor menjünk! - Clara újra megragadta a kezem és kiverekedtük magunkat a tömegből. A kicsi, lágy keze tökéletesen illett az enyémhez, elképzeltem, ahogy összekulcsoljuk a kezünket és sose engedjük el.
A hátsókertbe mentünk, ahol a csapat többi tagja a medencénél ült, lábukat belelógatva a vízbe.
- Luke, Clara! Már vagy három órája vagyunk itt és még nem is láttunk titeket. - mondta Grace.
- Bent voltunk a házban. - mosolygott Clara és helyet foglalt Grace mellett. Semmiféleképpen nem ülök Clara mellé, szóval Calumhoz mentem és mellé ültem. Levettem a cipőm és én is beletettem a lábam a hideg vízbe.
- Szóval végre léptél? - suttogta Calum.
Ránéztem. - Nem, te?
- Még mindig nem kedvelem őt! - mondta Calum, Maliára nézve.
- Ezért beszélsz folyton róla és ezért leszel izgatott, mikor meglátod. - megforgattam a szemem.
- Utállak - sóhajtotta. - De te odáig vagy Claráért. És haver, ő dögös, jobb lesz, ha mihamarabb lépsz!
- Valószínűleg nem fogok, Cal.
- Mit nem fogsz? - Michael ült mellettem és egy pohár valamit adogatott nekem. Nem tudom mi volt benne, de úgy is megittam. Calum a lányokra és Ashtonra nézett, aki épp beszélgetett velük, így nem fognak hallani minket. Majd visszanézett Michaelra.
- Luke beszari, hogy lépjen Clara-nál.
- Légy férfi, Luke! Már majdnem három éven át tetszik neked. - Michael lágyan megütötte a vállam.
- Nem fogom újra lefolytatni ezt a beszélgetést - nyögtem.
- De nyilvánvaló, hogy ő is kedvel téged! Órákig csak vele voltál. - mondta Calum.
- Felejtsd el - sóhajtottam és ittam egy kortyot az italomból.
- Hé, srácok! Látjátok azt az erdőt ott? - kérdezte Ashton hangosan.
- Mi van vele? - kérdeztem.
- Hallottátok a történetét? - kérdezte.
- Nem, biztos vagyok benne, hogy nincs semmiféle történet. - nevetett Grace. - Az csak egy nagy, sötét erdő.
- Igazán? Ezt gondolod? - Ashton felhúzta az egyik szemöldökét.
- Szerintem mindenki így gondolja. - nevetett Michael.
- Nos, akkor most elmesélek valamit. Megnézem mit fogtok gondolni, mikor végeztem. - vigyorgott Ashton.
- Gyerünk! - kuncogott Calum.
- Hát, kezdjük ott, hogy ez az erdő hatalmas, de azt hiszem ezt már tudtátok. Mérföldeken át terül el és ahogy egyre beljebb mentek, úgy sötétedik. - kezdte Ashton.
- Most tényeket fogsz közölni? - kérdezte Clara.
- Nem, csak bemelegítek. - mondta Ashton. Sóhajtottam. Ashton tele volt nevetséges történetekkel. Valószínűleg az is csak egy lesz közülük, amiket kitalált, mikor hajnal háromig ébren maradt. Vett egy mély levegőt és folytatta: - Nos, ez az erdő már évezredek óta itt van, bár senki se ment a mélyébe. Sötét és ijesztő. Miért akarna bárki is bemenni oda? De húsz évvel ezelőtt egy kisfiú elvesztette a focilabdáját az erdő határán belül.
Ránéztem a többiekre, akik ugyanúgy néztek Ashtonra. Szórakozottan és hitetlenül nézték Ashton, hogy ő azt hiszi, mi ezt be fogjuk venni.
- Be akart menni a labdáért, de túlságosan félt. - folytatta Ashton. - Szóval megkérte az apját, hogy tartson vele. Mikor az erdő határához értek zajokat és susogásokat hallottak. Inkább nem próbáltak bemenni, nem próbálták megszerezni a labdát vagy bármi.
Michael kuncogott. - Tényleg elvárod, hogy elhiggyük ezt?
- Még nem végeztem - válaszolta Ashton. - Szóval a kisgyerek elmondta a barátainak és innentől mindnyájuk félt attól a helytől. Mikor idősebbek lettek, páran belőlük megpróbáltak az erdő mélyébe merészkedni. Négyen mentek, de csak egy jutott ki, ő is egy hét elmúltával. Azóta nem beszélt senkivel, állandóan pánikrohamai voltak, majd pár nappal később öngyilkos lett.
Grace sóhajtott. - Ashton, bébi. Hagyd abba, ez nevetséges!
- Hadd fejezem be! - nyafogott Ashton.
- Rendben.
- A rendőrség beszállt az ügybe, tudni akarták mi folyik ott. Egy kutató csapat bement az erdőbe, de egyikőjük se tért vissza. Majd egy újabb csapat próbálkozott, egy héttel később az erdő szélen megtalálták az egyik rendőr holttestét. Véres volt és hiányzott az egyik karja. Egy üzenet volt rajta, amin az állt: "Soha ne gyertek ide!". Ezután senki se merte betenni a lábát az erdőbe. - fejezte be Ashton. Mindnyájan nevetésbe törtünk ki.
- Ez volt..a legnevetségesebb dolog..amit valaha hallottam. - Calum próbálta megformázni a szavakat nevetése közben.
- De igaz! - tiltakozott Ashton.
- Hol hallottad ezt? - kérdezte Emma.
- Az egyik haverom mondta. - keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt és duzzogott.
- Aw, Ash! - Grace Ashton vállára helyezte a fejét. - Sajnálom, de ez nem igaz.
- Tökmindegy - megforgatta a szemét. - Azt hisztek, amit akartok!
